Jézus kérdésén tűnődök

Kiv 12,1-8.11-14 - Akkor az Úr azt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: „Ez a hónap legyen nálatok a hónapok kezdete, ez legyen az első az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izrael fiainak egész közösségéhez, és mondjátok nekik: Ennek a hónapnak a tizedik napján vegyen mindenki, családonként és házanként, egy-egy bárányt! Ha háznépének száma kevés egy bárány elfogyasztásához, vegye maga mellé háza legközelebbi szomszédját, annyi személyt, amennyi elég egy bárány elfogyasztásához. A bárány hibátlan, hím, egyesztendős legyen! Ugyanezen szabály szerint kecskegidát is vehettek. Aztán tartsátok őrizet alatt ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig! Akkor estefelé vágja le azt Izrael fiainak egész sokasága! Vegyenek a véréből, és kenjék be mindkét ajtófélfát és a szemöldökfát azokban a házakban, amelyekben elfogyasztják. A húsát pedig egyék meg azon az éjszakán, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel, keserű salátával! Így egyétek: derekatokat övezzétek fel, sarutok legyen a lábatokon, bototokat tartsátok a kezetekben, és sietve egyétek, mert az Úr Pászkája (vagyis: Átvonulása) ez. Átvonulok ugyanis azon az éjszakán Egyiptom földjén, megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, embert, állatot egyaránt, és ítéletet tartok Egyiptom minden istenén: én, az Úr. Ez a vér jel lesz számotokra a házakon, amelyekben lesztek. Én meglátom a vért, elvonulok mellettetek, és nem ér benneteket pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét. Legyen azért ez a nap emléknap nálatok: üljétek meg nemzedékről-nemzedékre, mint az Úr Ünnepét, örök szertartásként!

Zs 115 - Az Úr kedvében járok az élők földjén. Hittem, még ha így is szóltam: „Nagyon nagy megalázás ért!” Elkeseredésemben azt mondtam: „Hazug minden ember!” Mivel viszonozzam az Úrnak mindazt, amit velem cselekedett? Fölemelem a szabadulás kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt. Az Úr szemében drága dolog, szentjeinek halála. Én is, Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok és szolgálód fia. Széttörted bilincseimet: a hála áldozatát mutatom be neked, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem.

1Kor 11,23-26 - Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség [Jer 31,31] az én véremben. Tegyétek ezt, ahányszor csak isszátok, az én emlékezetemre!” Mert amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.

Jn 13,1-15 - A Húsvét ünnepe előtt Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket. A vacsora alkalmával, amikor az ördög már szívébe sugallta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának, hogy elárulja őt, Jézus tudva, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött el és Istenhez megy, fölkelt a vacsorától, letette felsőruháit, fogott egy kendőt és maga elé kötötte. Azután vizet öntött a mosdótálba, és mosni kezdte a tanítványok lábát, majd megtörölte a kendővel, amely a derekára volt kötve. Amikor odaért Simon Péterhez, az így szólt hozzá: „Uram, te mosod meg az én lábamat?” Jézus azt felelte neki: „Amit teszek, azt te most nem érted, de majd később meg fogod érteni.” Péter erre így szólt: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” Jézus azt felelte neki: „Ha nem moslak meg, nem lesz részed velem.” Akkor Simon Péter ezt mondta: „Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!” Jézus azt felelte: „Aki megfürdött, annak elég, ha csak a lábát mossák meg, akkor egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy ki az, aki elárulja őt, azért mondta: „Nem vagytok tiszták mindnyájan.” Miután megmosta a lábukat és fölvette felsőruháit, újra leült, és azt mondta nekik: „Tudjátok-e, mit tettem veletek? Ti úgy hívtok engem: „Mester” és „Uram , és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.

Jézus kérdésén tűnődök: érthetem, érthetjük, hogy mit tett velünk Jézus? A lábmosás csupán egy záró akkord. De, visszatekintve életére, úgy, mint aki egész életét nekem, értem élte, mit tudok vele kezdeni? Mit tudok mindazzal kezdeni, amit elénk élt?

Biztos, számomra, hogy Jézus kérdése azért hangzik el, mert azt akarja tőlem, hogy keressem meg rá a magam válaszát. „Tudjátok-e, mit tettem veletek?” Mint Mester, Akit ’Uram’-ként szólítok. Jézus úgy gondolja, hogy e szavaknak tartalmuk van, de talán e tartalmat nem tisztázzuk magunkban, egymás között, csak úgy használjuk. A Mester, és az Úr megszólításának Jézus szerint kell legyen olyan tartalma, mely mindegyikünk számára egy azon súllyal hangzik el a szánkból. Van közös nyelvezetünk, vagy megelégszünk a magunkéval, és megelégszünk azzal, hogy úgy gondoljuk, hogy valami hasonlóra gondolunk akkor, amikor e fogalmakat használjuk?

Én azt gondolom, hogy Jézus, a megtestesült Ige, Út, Igazság, és Élet hordozója, megtestesítője, esszenciája, példaképe, mintája a számunkra. Ugyanakkor a háromszemélyű egy Isten része, de mégis csupán egy része. Ráadásul az a része a Szentháromságban létező Istennek, Akiben Isten és Ember viszonyában, az Ember számára minden titok feltárulkozik Istenből. Azért, hogy belőlem, és Istennek velem való közösségéből kibontakozhasson az az isteni rész, akit Isten belém oltott, és aki Jézusból, az esszenciából, lehetek képes kibontani. Nélküle nem válhatok isteni személyiségűvé! Ugyanakkor, ebben a feladatban a másik isteni személy, a Szentlélek az, rá képes engem vezetni arra, ami Jézus személyéből nekem szól, engem akar elvezetni a teljességemre, hogy majd válhassak Isten teljességének részévé.

Úgy gondolom, hogy Jézus e kérdésében a többes számnak is jelentősége van. Ami, persze, nem zárja ki azt, hogy minden egyes tanítvány számára mást és mást akart mondani a lábmosással! Mert Krisztus esszencia! Bele van sűrítve mindaz, amit bennünk akar kibontani a Szentlélek működése! És itt van lényeges szerepe, feladata a Szent Ignáci lelkiségnek: a szemlélődésnek. Szemlélni önmagamat kívülről, felismerni, hogy valójában ki is vagyok. Másrészről, magamként szemlélni, kutatni Krisztust: ki számomra Isten, mit akar magából nekem kinyilatkoztatni, illetve, szándékából ki lehetnék én?! Mert úton vagyunk, fejlődésre vagyunk rendelve, hordozzuk a magot, melyből bőséges termés kéne, hogy legyen! Mert az Igazságát belénk égette Isten, hogy Igazságával tegyen bőven termőkké! Mert Isten Életre szánt minket, az Élet pedig az a szeretet, Aki az Isten! Közösségre akar juttatni bennünket Isten, mely Benne Életközösség! Akarom, vágyakozom rá, mert hiszem, hogy az jó a számomra! Legyen nekem Isten, szándékod szerint! Csak, nehogy a fától, Krisztustól, ne lássam az erdőt, a résztől az Egészet! Akinek szándéka pontosan az, hogy Isten részeként elvezessen, beleoltson bennünket Isten egész teljességébe! Ámen