Isten, isteníteni akarja az Embert

Jer 20,10-13 - Mert hallottam sokak rágalmát, rettenetet mindenfelől: „Jelentsétek! Jelentsük fel őt!” Akik barátságban voltak velem, mind bukásomat lesik: „Hátha rá lehet szedni, legyőzhetjük, és bosszút állhatunk rajta!” De az Úr velem van, mint hatalmas hős, ezért üldözőim elbuknak, és nem győznek; nagyon megszégyenülnek, mert nem járnak sikerrel, örök gyalázatuk nem megy feledésbe. Seregek Ura, aki megvizsgálod az igazat, aki látod a veséket és a szívet, hadd lássam bosszúdat rajtuk, mert eléd tártam ügyemet! Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert megmentette a szegény lelkét a gonosztevők kezéből!

Zs 17,2-7 - és Saul kezéből. Így szólt tehát:Szeretlek Uram, én erősségem! Uram, én erősségem, menedékem és megszabadítóm; Én Istenem, segítségem, akiben reménykedem, oltalmazóm, üdvösségem szarva, aki fölemelsz engem. Dicsérem és segítségül hívom az Urat, és megszabadulok ellenségeimtől. Körülvettek a halál hullámai, megrémítettek a gonoszság örvényei, körülfogtak az alvilág kötelei, hatalmukba kerítettek a halál tőrei. Szorultságomban az Urat hívtam segítségül, Istenemhez kiáltottam. Ő meghallgatta templomából szavam, és hozzá intézett kiáltásom a füléhez jutott.

Jn 10,31-42 - Erre a zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azt mondta nekik: „Sok jótettet mutattam nektek az Atyától, azok közül melyik tettért köveztek meg?” A zsidók azt felelték: „Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mivel ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus azt felelte nekik: „Vajon a ti törvényetekben nincs megírva: „Én azt mondtam: Ti istenek vagytok?” [Zsolt 82,6] Ha azokat mondta isteneknek, akikhez az Isten igéje szólt - márpedig az Írás érvényét nem veszti -, miképp mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világra küldött: „Káromkodsz!”, mivel azt mondtam: Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem, de ha cselekszem, akkor, ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy megtudjátok és belássátok, hogy az Atya énbennem van, és én az Atyában.” Erre ismét el akarták őt fogni, de kisiklott a kezük közül. Ezután ismét eltávozott a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt. Sokan jöttek hozzá, és azt mondták: „János ugyan semmi csodajelet sem cselekedett, de mindaz, amit János róla mondott, igaz volt. És ott sokan hittek benne.

Isten, isteníteni akarja az Embert. Hogy Igéje az Emberben bőven termővé legyen! Erről az jut az eszembe, ahogy Jézus a Szentlélek erejéből Mária által született e világra. Hiszen, így akarja bennem is, minden istenhívőben is elültetni az Isteni Ige magját, abban a reményben, hogy bennünk megtermékenyül, és megtermi azt az igazságot, mely képessé lehet meggyőzni a Világot a szeretet erejéről, hatalmáról, és mindenhatóságáról. Melyet tisztelni, követni és félni lehet képes a teremtmény, azért, hogy közösségre juthasson Teremtőjével. És, a Vele való közösségben találjon rá a világban tévelygő embertársára.

Ugye, mennyire nem ismerjük, mennyire félre ismerjük, és mennyire nem vagyunk képesek megérteni Isten, velünk való szándékát? De miért? Vajon, annyira bonyolult Isten gondolatmenete? Nem. Csak más a mi észjárásunk. Mert nem vagyunk képesek elsajátítani Isten logikáját. Azt a gondolkodásmódot, mely nem rólam szól, hanem értem!

Ha jól belegondolok, akkor Isten gondolatmenetében az van, hogy érte való legyen a teremtés. Akinek minden szándéka, gondolata, és teremtői akarata az, hogy dicsőségében teljessé legyen, mely dicsőségben minden teremtménye megdicsőüljön. Azaz a teremtésből a Teremtő, de Vele együtt a teremtmény kerüljön ki győztesnek! Mert Isten mindenek javára teremt, valósul meg, teljesíti ki önmagát. Igen, így jelentem ki, hogy Isten szerethető Isten, imádni való, és félni való Isten! Köszönöm Istenem, hogy így mutatod meg számomra Önmagad! Ámen