Nekem már egészen másként hangoznak Jézus szavai

Bölcs 2,1a.12-22 - Tévesen vélekedve azt mondják egymásnak: „Rövid az életünk ideje és szomorú, nincsen orvosság az ember halála ellen, és nincs, akiről tudnák, hogy visszajött az alvilágból. Leselkedjünk tehát az igazra, mert az utunkban áll, és ellenkezik tetteinkkel, törvényszegést vet a szemünkre, s megszól, hogy vétettünk a tisztesség ellen. Azzal kérkedik, hogy nála van az Isten ismerete, és Isten gyermekének mondja magát. Nézeteinknek ő a vádlója, még az is terhes nekünk, ha látjuk őt, mert élete másokétól különbözik, és ösvényei egészen különösek. Ő komolytalannak néz minket, tartózkodik útjainktól, mint a szennytől, s boldognak hirdeti az igazak végét, és azzal dicsekszik, hogy Isten az ő atyja. Lássuk tehát, igazak-e beszédei? Tegyük próbára, mi lesz majd vele, tudjuk meg, milyen lesz a vége! Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor ő meg is óvja, és kiragadja ellenségei kezéből. Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással, hogy megismerjük szelídségét, és kipróbáljuk állhatatosságát! Ítéljük őt gyalázatos halálra, mert - amint mondja - oltalomban részesül!” Így gondolják ők, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket. Nem ismerik Isten titkait, nem remélik a jóság bérét, és nem tekintik a szeplőtelen lelkek jutalmát.

Zs 33 - Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.

Jn 7,1-2.10.25-30 - Ezek után Jézus átment Galileába. Nem akart ugyanis Júdeába menni, mert a zsidók halálra keresték. Közel volt a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep. Amikor azonban testvérei felmentek az ünnepre, ő is felment, de nem nyilvánosan, hanem mintegy titokban. A jeruzsálemiek közül egyesek azt mondták: „Nem ő az, akit halálra keresnek? Íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem mondanak neki. Talán a főemberek valóban fölismerték, hogy ő a Krisztus? Róla azonban tudjuk, hogy honnan való, a Krisztust pedig, amikor eljön, senki sem tudja, honnan van.” Akkor Jézus, aki a templomban tanított, így kiáltott fel: „Ismertek engem is, és azt is tudjátok, hogy honnan való vagyok. Márpedig én nem magamtól jöttem, hanem az küldött engem, aki Igaz, akit ti nem ismertek. Én ismerem őt, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.” Ekkor szerették volna elfogni, de senki sem emelte rá kezét, mert még nem jött el az ő órája.

Nekem már egészen másként hangoznak Jézus szavai, mint azoknak, akik élesben hallották. De, megadatik nekem, hogy ma is szóljanak e szavak. Amikor már feltámadását, az utána elhangzó szavait ismerem, és mennybevételéről is tudok. Mi több, már azt is ajándékomnak tudhatom, hogy Isten Szentlelke működik, és bennem, általam és velem is beteljesíteni akarja Krisztus küldetését! De, mi Krisztus küldetése? Mi Krisztus küldetése, aminek ideje van, és aminek ideje elérkezik, és végül bevégeztetik? De mi, a Lélek működése bennem, milyen karizmák vannak bennem Általa, melyekkel használhatok, és melyeket használnom kell, szabad, és lehet, a mindeneket szolgálva?!

Isten az, Aki e kérdések kereszttüzébe állít, vagy már a bűntől fertőzött énem az, mely e kérdések terhét rakja rám? Azaz: a lelki ember kérdései ezek, vagy a testi emberé?

Na, ez az utóbbi a beugrató kérdés! Mert, mi lakik bennem, és ki lakik bennem? És innen kezdve kezd izgalmassá válni minden kérdés.

Amikor már én, önmagamtól nem vagyok képes megválaszolni a kérdéseimet, akkor derül ki az, hogy ki lakik bennem. Ki az, akinek a válaszát meghallom, és képes vagyok elfogadni! Magaménak elfogadni, és magaméként ki is mondani!

Akkor van a baj, ha bennem, senki sem siet segítségemre a válaszával. Mert a lélek lehet jó, lehet rossz, illetve beteg, és lehet halott – bennem! A legrosszabb, ha halott. A beteg még gyógyítható, de a halott? Na ezt a kérdést nyitva hagyom, és Istenre bízom. Mert ott, ahol már csak a csoda segíthet, ott Istenre számítok, és Istenre bízom a dolgot! Ámen