Sokszor magam is mondom emberekre

Jer 11,18-20 - Az Úr tudatta velem, és megtudtam. Akkor megmutattad nekem tetteiket. Én pedig olyan vagyok, mint egy kezes bárány, melyet levágni visznek; és nem tudtam, hogy ilyen terveket szőttek ellenem: „Pusztítsuk el a fát gyümölcsével együtt, és vágjuk ki az élők földjéből, hogy nevére se emlékezzenek többé!” Seregek Ura, igazságos bíró, vesék és szívek vizsgálója, hadd lássam bosszúdat rajtuk, mert eléd tártam ügyemet!

Zs 7 - Dávid panasza, amelyet az Úrnak énekelt Kúsinak, Jemini fiának beszéde miatt. Uram, én Istenem, benned remélek! Ments meg minden üldözőmtől és szabadíts meg engem, hogy mint az oroszlán, ellenségem szét ne tépjen, mert nincsen, aki megmentene! Uram, én Istenem, ha elkövettem azt, ha gonoszság tapad kezemhez, ha megfizetettem annak, aki bántott, s ha kiraboltam ellenségemet és kisemmiztem, üldözzön az ellenség és hadd érjen utol, életemet tiporja földre, tegye porrá dicsőségemet. Kelj föl, Uram, haragodban, kelj föl ellenségeim bősz dühe ellen, kelj föl, Uram, én Istenem, Tégy ítéletet törvényed szerint! Gyűljön köréd a népek serege, és foglald el fölöttük magas helyed: az Úr megítéli a népeket! Ítélj meg, Uram, igazságom szerint, s ártatlanságom szerint mondj ítéletet fölöttem. Szűnjék meg az istentelenek gonoszsága, és erősítsd meg az igazat. Igazságos Isten, a szívek és vesék vizsgálója! Segítségem az Úrtól jön, aki megmenti az igazszívűeket. Isten igazságos bíró, erős ő, mindennap fellobban haragja. Nemde ismét kivonta kardját, íját kifeszítette és készen tartja? Elkészítette halálos fegyverét, nyilait tüzesekké tette. Íme, ez igaztalanságot vajúdott: fájdalmat fogant, és gonoszságot szült. Vermet nyitott és mélyre kiásta, s beleesett a maga ásta gödörbe. Saját fejére hullik vissza bűne, és gonoszsága visszaszáll önnön fejére. Magasztalom az Urat igazságosságáért, s zsoltárral dicsérem a fölséges Úr nevét.

Jn 7,40-53 - Akik a népből ezeket a szavakat hallották, azt mondták: „Ez valóban a próféta!” Mások így szóltak: „Ez a Krisztus!” Némelyek pedig megjegyezték: „Csak nem Galileából jön a Krisztus? Nem ezt mondta az Írás: „Dávid utódaiból és Betlehem helységből jön a Krisztus [2 Sám 7,12-16; Mik 5,1], ahonnan Dávid származott?” És a sokaságban szakadás támadt miatta. Közülük egyesek el akarták őt fogni, de senki sem emelt rá kezet. A szolgák elmentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok azt mondták nekik: „Miért nem hoztátok el?” A szolgák azt felelték: „Soha ember így nem beszélt!” Erre a farizeusok megkérdezték őket: „Talán bizony titeket is félrevezetett? Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e valaki benne? De ez a népség, amely nem ismeri a törvényt, átkozott.” Erre Nikodémus, aki korábban nála járt, azt mondta nekik: „Vajon a mi törvényünk elítéli-e az embert, mielőtt kihallgatták volna őt, és meg nem tudták, mit cselekedett?” Azok azt felelték neki: „Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta!” Azután mindannyian hazamentek.

Sokszor magam is mondom emberekre azt, hogy megosztó személyiségek. Lám. Jézus korában is meg volt az emberek között az a légkör, mely véleményük alapján megosztotta őket. Talán Jézus volt megosztó személyiség? Vagy eleve ilyenek vagyunk, mi, emberek, hogy amikor állásfoglalásra kényszerülünk, akkor valami ellen keressük a pozíciónkat, ahelyett, hogy valami mellett állnánk ki?

Lehet, most arra gondolok, hogy lehetséges az, hogy személyiségünk tudatalattijának a működésére, vagy ösztönösségünkre bízzuk magunkat, amikor véleményt formálunk? Próbálunk olyannak látszani, mint aki a közösség érdekéért akarunk tenni, de valójában magunkat szeretnénk pozícióba hozni, felismerve környezetünk elbizonytalanodását, vagy nevezzük úgy: megosztottságát. Ezt mi magunk igazságérzetnek nevezzük, hogy magunkat megkoronázzuk, megdicsőítsük, mert azt nem remélhetjük, hogy mások fognak bennünket dicsőíteni.

Aztán van egy másik személyiségünk is, ami olyan, mint Nikodémus. Óvatoskodunk. Érzésünk szerint, igaza lehet annak, aki rámutat hibáinkra, sőt, ránk teszi a felelősséget azért, ami másokat is megtéveszt, mégis elaltatjuk magunkban ezt az érzést, hiszen annak a közösségnek vagyunk a része, melyé ez a felelősség, és nem akarjuk ezt a felelősséget magunkra vállalni, ráadásul, még áldozatokká is lenni. Ilyenkor még azt is felhozzuk érvként, hogy a családunkért kell nagyobb felelősséget vállalnunk, és nem másokért. Ilyenkor megkönnyebbülünk, és engedünk azoknak, akik segítenek elaltatni bennünk a kétséget.

Nehéz egyedül maradni, és önmagamként felelősséggel kiállni azért, ami bennem megszólal, és engem szeretne úton tartani! Különösen akkor, amikor az, egzisztenciális veszteséget is jelenthet a számomra. Lelkiismeret, vagy hitbéli meggyőződés, esetleg személyiség kérdése?

Mitől van bennem a káosz? Ki okozza számomra a káoszt? A káosz, ami bennem kialakul, azért én vagyok a felelős. Talán vissza kellene vonulni magányomba, még mielőtt a külső hatások kergetnek, kényszerítenek visszavonulásra.

A döntést nekem kell meghoznom, milyen hangokra bízom magam? Lelkek megkülönböztetésének, és lelkiismeretem hiányosságai bizony, összefüggésben vannak azzal, hogy bennem káosz keletkezik. Uram! Nélküled nem tudok úrrá lenni még magamon sem! Ámen