Szeretek jól élni

Jer 17,5-10 - Így szól az Úr: „Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testet tesz támaszává, de az Úrtól eltávozik szíve! Olyan lesz, mint a tamariszk a pusztában: nem látja, ha valami jó jön; kiaszott vidéken lakik a sivatagban, szikes és lakatlan földön. Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és az Úr lesz bizodalma! Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, mely a folyóhoz ereszti gyökereit: nem fél, ha jön a hőség, lombja zöldellni fog; száraz esztendőben sem aggódik, és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni. Csalárdabb a szív mindennél, és gyógyíthatatlan; ki ismeri azt? Én, az Úr, kikutatom a szívet, megvizsgálom a veséket, hogy megfizessek kinek-kinek az útja szerint, cselekedeteinek gyümölcse szerint.

Zs 1 - Boldog az az ember, aki nem követi a gonoszok tanácsát, nem áll a vétkesek útján, és nem ül le a gúnyolódók gyülekezetében, hanem az Úr törvényében leli kedvét, s törvényét éjjel-nappal eszében forgatja! Olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében meghozza gyümölcsét, és amelynek nem hull le a lombja. Boldogul minden dolgában. Nem így járnak a gonoszok, nem így, hanem úgy, miként a szálló por, amelyet elsodor a szél. Ezért a gonoszok meg nem állnak ítéletkor, sem a vétkesek az igazak gyülekezetében. Mert ismeri az Úr az igazak útját, de elvész az istentelenek ösvénye.

Lk 16,19-31 - Volt egyszer egy gazdag ember. Bíborba, patyolatba öltözködött, és mindennap fényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Szeretett volna jóllakni abból, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amikor a pokolban a kínok közt föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot, és a keblén Lázárt. Ekkor felkiáltott neki: „Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse a nyelvemet, mert kínlódom ebben a lángban!” Ábrahám ezt felelte neki: „Fiam! Emlékezz csak vissza, hogy életedben elnyerted javaidat, Lázár pedig ugyanígy a rosszat; ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnan hozzánk ne jöhessen senki.” Erre az így szólt: „Akkor hát arra kérlek, atyám, küldd el őt apám házába, mert öt testvérem van. Tegyen előttük tanúságot, nehogy ők is ide jussanak, a gyötrelmek helyére.” Ábrahám ezt válaszolta: „Van Mózesük és prófétáik, hallgassanak azokra!” Az erre így könyörgött: „Nem úgy, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, bűnbánatot tartanak.” Erre ő azt felelte: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem fognak hinni!”

Szeretek jól élni! De, hogy mit értek én azon, hogy jól élni szeretek, az az én fogalmaim szerinti tartalommal bír. Egyetlen aggályom ezzel az, hogy értékrendem, értékítéletem, a jólét fogalmam, vajon, meg fogja állni a helyét Isten országában? Sikerül ráhibáznom arra, amit tőlem kér, tőlem szeretne megkapni Isten azzal, hogy erre az életre méltónak talált?

Bármilyen választ is adok erre a kérdésemre, engem nem nyugtat meg. De miért nem? Amiért, minden nap, amikor az felvirrad a számomra, és megkísérlem magamat bele helyezni Isten új napjába, akkor minden esetben valami új felfedezésre ismerek rá. Aki az Isten, Aki bennem akar megtestesülni ma, és Aki engem próbál eszközeként hasznosítani.

És, hogy ez a probléma még tovább terheljen, olvasom a mai elmélkedésben:

- A gazdag ember fényűző életet élt, a legújabb divat és a legfinomabb ételek bűvkörében. Nem bántott senkit sem: nem zsákmányolta ki Lázárt, nem fosztotta meg az étkezés lehetőségétől, nem kritizálta azért, mert nem keres munkát magának. Mi volt hát a gazdag ember bűne? Hogy nem tekintette Lázárt emberi személynek. Az ő számára a koldus csak egy utcai tárgy volt. Hány emberrel bánok én is hasonlóan, semmibe véve a személyüket?

- A szimpátia görög eredetű szó, melynek jelentése: „együtt szenvedni”. A személyes szenvedéseink emberségesebbé tesznek és megnyitják a szemünket ismerőseink terheinek a felismerésére. Ha nyitott szemmel élünk, a szívünk is jobban együtt érzővé válik. A szenvedés mégis kétélű fegyver. Elvihet minket az irigység, gyűlölet, keserűség és elszigeteltség irányába is, ha büszkeségünk miatt elfeledkezünk arról, hogy ezek a szenvedések Isten szándéka szerint megtisztítanak bennünket. Hogyan válaszolok én életem szenvedéseire? Együtt érzőbbé válok vagy én-központúvá?

- A szenvedés apostoli lelkesedést is adhat. Sajnos ez a lelkesedés a gazdag ember esetén későn jött. Mivel egész életében kerülte a próbatételeket, teljesen magába fordult. Életének nem volt végső célja. A tisztítótűzbeli szenvedés legnagyobb részét talán mulasztásaink felismerése fogja adni, hogy mennyivel többet tehettünk volna a lelkekért.

Uram, ebben az elmélkedésben mélyebben magamba nézhettem, és megvizsgáltam, hogy valóban Te vagy-e a szívem kincse és középpontja. Sok múlandó dologhoz ragaszkodom még, de szeretnék tőlük végleg megszabadulni. Tudom, hogy csak egyvalaminek áldozhatom igazán a szívemet, és szeretném, ha ez Te lennél. Rajtad kívül minden csak akadály a teljes önátadásom felé vezető úton. Szabadíts meg az önzésemtől! Tégy engem tanítványoddá, és apostoloddá! (P. Andrew Mulcahey, LC) Ámen