Péter, ma idézett beszéde

1Pét 5,1-4 - A presbitereket, akik köztetek vannak, kérem - mint elöljárótársuk és Krisztus szenvedésének tanúja és az ő dicsőségének is részese, amely a jövőben ki fog nyilvánulni: - legeltessétek Isten nyáját, amelyet rátok bíztak. Viseljétek gondját, ne kényszerűségből, hanem szabad akaratból Isten szerint; ne rút nyerészkedésből, hanem buzgóságból; nem uralkodva a választottak fölött, hanem szívből, mint a nyájnak példaképei. S ha majd megjelenik a pásztorok Fejedelme, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koronáját.

Zs 22 - Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem. Felüdítette lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért. Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem. Asztalt terítettél számomra azok előtt, akik szorongatnak engem; olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted. Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.

Mt 16,13-19 - Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ők ezt felelték: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.” Erre megkérdezte őket: „És ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Jézus azt felelte neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. És mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.”

Péter, ma idézett beszéde nekem arról szól, amire Őt a Lélek megtanította, amire felvilágosította abból, amit Jézus tanításával próbált értésére adni.

Az Evangélium idézetéből pedig, arra következtetek, hogy Péter már Jézus tanításának idején is ráérzett arra az életvitelbéli különbségre, amit addig élt, és amit Jézussal történt ismeretségéből kellett megismernie.

De álljon itt még egy evangélium részlet: a lábmosás története, amiben Péternek megint sikerül valamit kicsikarni Jézusból, azért, hogy jobban érthesse önmaga és Jézus gondolkodása közötti különbséget. Kijelentem, hogy Péter akarta, vágyakozta, hogy meg tudja ugrani az evilági lét és az Isten országi lét közötti szintet. Ő ezért konfrontálódik, újra, meg újra Jézussal.

„Amikor odaért Simon Péterhez, az így szólt hozzá: »Uram, te mosod meg az én lábamat?« Jézus azt felelte neki: »Amit teszek, azt te most nem érted, de majd később meg fogod érteni.« Péter erre így szólt: »Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!« Jézus azt felelte neki: »Ha nem moslak meg, nem lesz részed velem.« Akkor Simon Péter ezt mondta: »Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!« Jézus azt felelte: »Aki megfürdött, annak elég, ha csak a lábát mossák meg, akkor egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.« Tudta ugyanis, hogy ki az, aki elárulja őt, azért mondta: »Nem vagytok tiszták mindnyájan.« Miután megmosta a lábukat és fölvette felsőruháit, újra leült, és azt mondta nekik: »Tudjátok-e, mit tettem veletek? Ti úgy hívtok engem: ‘Mester’ és ‘Úr’, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki őt küldte. Miután ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha meg is teszitek.” [Jn 13,6-17]

Jézus szavaiban halatlan mélység lakik! Elidőzöm rajtuk.

- „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz.” – Szinte érzem tettei súlyát, melyet a szavai mélyítenek el. Mert, az út porától, és izzadtságától, amikor megszabadít a lábmosás, az megkönnyíti, megnyugtatja az Embert. Megérkeztem! Itt vagyok! Jelen lehetek, úgy, hogy nem kell már, hogy nyomasszon az út terhe. Jelen lehetek, vagyis Veled, Krisztus, ki egészen nekem akarod adni szavaidat, de egész önmagadat. Azt az Önmagadat, Aki Isten jelenléte – az időben és a térben - az én számomra! A pillanatban akarod átdiffundálni, bennem elvegyíteni az örökkévalóság kegyelmét! Hogy átformáljon, megszentelődésemre juttass!

De, ebben a mondatban az is benne van, hogy nekem, magamnak, készülnöm kell a Veled való találkozásra. Előtte meg kellett, hogy fürödjek, tiszta inget kellett vennem, mert várok, kívánok, akarok valamivel gazdagodni a Veled való találkozásból. Benne akarok lenni a találkozásban, közösségre óhajtok lépni Veled, Aki a Mesterem, Uram, és Tanítóm akarsz lenni!

- „Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte.” – Ezt a kijelentést az teszi, az az Ember, Aki egész emberi természetét képes alárendelni Isten szándékának! Csak az teheti ezt a kijelentést! Más nem képes rá. És, nem azért mondja ki, nem azért jelentheti ki ezt, mert Ő maga képessé tette rá magát, hanem azért, amiért hiszi, hogy én is képessé tehetem magam rá, hogy Isten, velem való szándékával közösségre jussak!

Miért hiheti ezt Jézus? Mert egészen egy az Isten teremtő szándékával is, az által, hogy egységre jutott önmaga istenségével, Aki az Atyával egylényegűvé lett. Jézus azt állítja, hogy az Isten és Ember közötti szent, szeplőtelenül tiszta, éppen ezért Igaz viszony között nincs szakadék! Ha volt is, akkor azt Jézus áthidalta, bizonyosságát adja, hogy nem kell, hogy embernek legyen olyan hiedelme, hogy átjárhatatlan köztem, és Isten között az út!

Mi mindannyian, kik hisszük, hogy Jézus a Mesterünk, az Urunk, kevesebbek vagyunk Krisztusnál, de egyenlők vagyunk Krisztusban! Azért, hogy Rajta keresztül úton legyünk az Atyához! Jézus küldetését teljesítjük, Aki küldetésében akar közöttünk közösséget teremteni. Vagyis: a küldetése egymás felé is egy, és azonos tanács, bátorítás: akiben él a megérkezés iránti vágy, és törekszik is rá, hogy érkezése lehessen, az bennünk találkozhasson Vele. Minden pillanat legyen így úton levés a számunkra, de minden találkozásban megélhessük a megérkezés örömét is! (Mintha, ez volna, A Szeretet mélységes titka!)

Jézus, e tanítását érdekes módon, pontosan Péter kapcsán ossza meg velünk! És, éppen ma ünnepli egyházunk Péter székfoglalását. Ugyanakkor, nem tudok nem párhuzamot vonni Péter küldetése, és a papság mai helyzetének problémája között. Mert mindkettőre érvényes kell legyen Jézus mesteri szolgálata! Következtetésem: Jézus e tanítása, Péteren keresztül, mindenkihez egyformán szól, akik Jézust Mesternek és Úrnak vallja!

Köszönöm Istenem, Atyám, hogy Te minden nap valami újat és szentet tanítasz a számomra! Áldalak és dicsőítelek, de segíts, hogy életemmé lehessenek tanításaid! Ámen