A káoszban kavarog az együgyű közöny

Jón 3,1-10 - Ekkor ismét szólt az Úr Jónáshoz, s ezt mondta: ,,Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott a szózatot, amelyet majd mondok neked.’’ Felkelt erre Jónás és elment Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive háromnapi járóföldre terjedő nagy városa volt Istennek. Alighogy bement Jónás a városba, egynapi járásnyira, nagy hangon hirdette: ,,Még negyven nap, és Ninive elpusztul!’’ Ninive lakói hittek Istenben és böjtöt hirdettek, és nagyjaik, kicsinyeik egyaránt szőrruhát öltöttek. És amikor a beszéd Ninive királyához eljutott, ő felkelt trónjáról, letette palástját, szőrruhába öltözött és hamuba ült. És közhírré tétette és megparancsolta Ninivében: ,,A királynak és főembereinek rendeletére! Se ember, se állat, se marha, se juh ne egyék és ne legeljen, és vizet se igyék! Öltsön szőrruhát ember és állat, és kiáltson nagy szóval az Úrhoz, és térjen meg mindenki gonosz útjáról és az istentelenségből, ami kezéhez tapad. Ki tudja, hátha visszafordul és megbocsát az Úr, és lelohad haragjának tüze, és nem veszünk el?’’ Mikor látta Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjukról, megbánta Isten a rosszat, amelyről azt mondta, hogy rájuk hozza, és nem hozta rájuk.

Zs 50 - A karvezetőnek. Dávid zsoltára, amikor Nátán próféta eléje járult, miután ő Batsebával vétkezett. Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint, könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat! Moss egészen tisztára vétkemtől, bűnömtől tisztíts meg engem! Mert elismerem gonoszságomat, és bűnöm előttem van szüntelen. Ellened vétkeztem, egyedül ellened, s azt cselekedtem, ami előtted gonosz, hogy igaznak bizonyulj beszédedben, és igzságos a te ítéletedben. Íme, gonoszságban fogantattam, és bűnökben fogant engem az én anyám. Íme, te a szív igazságát szereted; bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem. Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem és a hónál fehérebb leszek! Add, hogy örömet és vidámságot halljak, hadd ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél! Fordítsd el bűneimtől arcodat, töröld el minden gonoszságomat! Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben! Színed elől ne vess el engem, szent lelkedet ne vond meg tőlem! Add vissza nekem üdvösséged örömét, és készséges lélekkel erősíts meg engem! Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket, hogy hozzád térjenek az istentelenek! Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem, hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat! Uram, nyisd meg ajkamat, hadd hirdesse szám dicséretedet! Hiszen nem kedveled a véres áldozatot, ha égő áldozatot hozok, nem tetszik neked. A töredelmes lélek áldozat Istennek, a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg. Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal, hogy felépüljenek Jeruzsálem falai. Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban, ajándékokban, egészen elégő áldozatokban; Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra.

Lk 11,29-32 - Amikor a tömeg összesereglett, így kezdett beszélni: ,,Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, az Emberfia is az lesz ennek a nemzedéknek. Dél királynője [1 Kir 10,1-10] felkel majd az ítéleten e nemzedék embereivel, és elítéli őket, mert ő eljött a föld széléről, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, és íme, nagyobb van itt Salamonnál. A ninivei férfiak felállnak majd az ítéleten e nemzedékkel, és elítélik, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak [Jón 3,5]; és íme, nagyobb van itt Jónásnál.

A káoszban kavarog az együgyű közöny! – mondom én, okként, amiért ma figyelmeztetni kell, Isten nevében az Embert! Beszéljünk őszintén, kérdezzünk nyíltan.

Viharban állunk. Már aki állni, megállni képes ebben a politikai viharban, amit a pártok gerjesztenek. A józanságnak, és a józan megítélésnek, a higgadt és bölcs gondolkodásnak ebben a helyzetben nincs helye. Vagy legalább is, nem szeretnének a résztvevők helyet adni.

Azt mondom, hogy politikai vihar. Ugyanakkor, ők, akik e vihart keltik bele akarnak vonni mindenkit, vagyis társadalmat akarnak minősíteni, lealacsonyítani politikából.

De valójában miről is van itt szó?

Miért ez a rettenetes, és bőszült vihar, mely orkánná akar dagadni? Vajon kiket fog elsöpörni, kik keltik, kiknek van „erejük” és honnan nyerik „erőiket”, akik ezt a vihart keltik? Mert valljuk meg, lássuk be, hogy ez a vihar mesterséges, és rettenetes sok energiát használ fel, emészt el.

Vajon, ez a rettenetesen sok energia mire lenne elég, és mire lehetne felhasználni, illetve, milyen produktumra lehetne elég?! Olyan produktumra gondolok, mely az emberek javát szolgálhatná. Mert, szerintem, ez a vihar csak fertőz, és kárt okoz, de produktumot nem eredményezhet, nem használ népnek, nemzetnek. Persze, egyeseknek ez jó megélhetést ad!

Jót tenni, nem elég a jó szándék. Ahhoz jónak is kell lenni, jóra valónak kell lenni, … De, ki az, aki meg tudja fogalmazni, és definiálhatja, hogy mi a jó? Nekünk, Magyar embereknek.

Engem az is érdekelne, hogy valójában közöttünk, akik e vihart elviselni, elszenvedni vagyunk kénytelenek, és ennek a viharnak a túlélésében vagyunk érdekeltek, van olyan életre való többségünk, aki elutasítja ezt a viharkeltést? Aki elutasítja ezt az embertelen pártoskodást, és azért tüntetne, hogy kössenek a pártok békét, próbáljanak emberhez méltón küzdeni, és nem háborúskodni, a Népért, a Nemzetért! Azt tudnunk érdemes, hogy ez, ami itt folyik, az nem értünk, és nem az Emberért van, mi csak eszközeivé leszünk, ha … Pedig, mi boldogok szeretnénk lenni, ezen a földön, mely minden olyan értékkel bír, ami ahhoz kell a számunkra, hogy élhessünk itt!

Észre kellene vennünk, hogy azért vannak ezek a viharok, mert mi, a közöttünk lévő megosztottság ad lehetőséget a pártoknak arra, hogy ezt megtehessék – velünk, és nem értünk! El kell utasítanunk azokat az erőket, melyek bennünket tekintenek idealista, naiv, kihasználható, belőlünk hasznukat remélő élhetetleneknek, együgyűeknek, akiket felhasználhatnak a maguk becstelen játékaikhoz! Hatalmas jövedelmeket szereznek adóinkon azok, akik pártkatonaként egymást pocskondiázzák, alázzák, és alantas módszerekkel csinálják ki, azért, hogy maguknak nagyobb vagyont és hatalmat szerezzenek. Amihez mi vagyunk az eszközök, miközben bennünket aláz meg az ő stílusuk, módszereik.

Valóban ilyen silány a nemzetünk, hogy velünk ezt megtehetik? Mi ennyire nem vagyunk képesek együtt élni, és közös célokat szolgálni? Mi több, ennyire nincs nekünk méltóságunk, emberi tartásunk?! Ennyire életképtelenek vagyunk, hogy kihasználhatnak, és nevetségessé tehetnek bennünket? Ez a vihar bennünket minősít, mindegyikünket! Akik nem vagyunk képesek ennek – mert mesterséges – az ellenszerét megtalálni!

Böjti időben járunk. Mire szolgál a böjti idő? Vagy, a böjtöt felülírja, írhatja a politika? Mi az előrébb való, mi, miért van? Nem az emberért van a politika? Ma úgy tűnik, mintha mi, emberek, volnánk a politikának, a gazdaságnak, vagyis: minden önös érdeknek alárendelve. Ott, ahol azt állítjuk, hogy civilizált társadalomban élünk. Ezt nevezzük mi, civilizációnak?! Nem kellene önmagunkat átértékelni, többre tartani, és azért kiállni?! Önvizsgálatot tartanunk, bűnbánatot tartanunk, böjtölnünk, és imádkoznunk: szabadíts meg a gonosztól, mely rajtunk uralkodik! A királytól kezdve, a legutolsókig mindegyikünknek magára vonni kellene azt a bizonyos szőrruhát!

Hívjuk segítségül azt, Aki felette áll minden együgyűségünknek. Isten, józaníts ki bennünket! Ámen

(Bizony, az Embert, csak önmaga embertelenítheti el! Ha már önmagát nem képes Isten jelenlétében reménnyel megtartani! https://www.vajma.info/cikk/laudetur/89/Nagybojti-templomepites.html)