Isten, Mózes szavain keresztül üzen

Lev 19,1-2.11-18 - Így szól az Úr Mózeshez: „Szólj Izrael fiainak egész gyülekezetéhez és mondd nekik: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok! Ne lopjatok, ne tagadjatok le semmit és ne csalja meg egyiktek a másikat! Ne esküdjél nevemre hamisan, hogy meg ne szentségtelenítsd Istened nevét --én vagyok az Úr! Ne keress ürügyet felebarátod ellen, és erőszakkal se nyomd el őt! Napszámosod bére ne maradjon reggelig tenálad! Ne átkozz süketet és ne tégy gáncsot vak elé: féld az Urat, a te Istenedet - mert én vagyok az Úr! Ne kövess el jogtalanságot és ne ítélj igazságtalanul! Ne nézd a szegény személyét, s ne légy tekintettel a hatalmas arcára: igazság szerint ítélj felebarátodnak. Ne légy rágalmazó, se besúgó a nép között. Ne törj felebarátod vérére - én vagyok az Úr! Ne gyűlöld testvéredet szívedben, hanem fedd meg nyíltan, hogy ne legyen bűnöd miatta. Ne állj bosszút, s ne emlékezzél meg polgártársaid igazságtalanságáról: szeresd felebarátodat, mint te magadat - én vagyok az Úr!

Zs 18B - A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt. Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat. Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket: az egész földre elhat szózatuk, s a földkerekség határaira szavuk. Bennük ütötte fel a napnak sátrát, s az, mint a vőlegény, kilép nászházából, mint a hős, ujjongva indul neki útjának. Az ég egyik szélén kel föl, és útja annak másik széléig jut el, és nincs, aki melege elől elrejthetné magát. Szeplőtelen az Úr törvénye, felüdíti a lelket, az Úr rendelete megbízható, bölcsességet ad a kisdedeknek. Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet. Az Úr félelme tiszta, örökkön-örökké megmarad, igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak. Kívánatosabbak az aranynál, és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél, meg a csepegő lépes méznél. Szolgád meg is tartja őket, megtartásuk jutalma bőséges. Ki veszi észre a vétkeket? Tisztíts meg titkos bűneimtől, és a kevélységtől mentsd meg szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor szeplőtelen leszek, s a nagy vétektől tiszta maradok. Hadd legyen kedves előtted szám beszéde, és szívem elmélkedése mindenkor. Uram, én segítőm, én üdvözítőm!

Mt 25,31-46 - Amikor az Emberfia eljön dicsőségében, és vele együtt az angyalok mindnyájan [MTörv 33,2], akkor leül majd dicsőséges trónjára. Összegyűjtenek eléje minden nemzetet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat a jobbjára állítja, a kecskéket pedig a baljára. Akkor a király így szól a jobbja felől állóknak: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta. Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.'' Akkor az igazak megkérdezik majd tőle: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked? Mikor láttunk, mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül, és felöltöztettünk téged? Mikor láttunk téged betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged?'' A király így válaszol majd nekik: „Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.'' Ezután a balján levőknek ezt fogja mondani: „Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült. Mert éheztem és nem adtatok enni, szomjaztam és nem adtatok inni, idegen voltam és nem fogadtatok be, mezítelen voltam és nem öltöztettetek föl, beteg voltam és fogságban, és nem látogattatok meg engem.'' Erre azok is megkérdezik: ''Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, mint idegent vagy mezítelenül, betegen vagy a fogságban, és nem szolgáltunk neked?'' Akkor ő így felel majd nekik: „Bizony, mondom nektek: amikor nem tettétek meg ezt egynek e legkisebbek közül, nekem nem tettétek meg.'' És elmennek majd, ezek az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.’’

Isten, Mózes szavain keresztül üzen a választott népnek. Máté, az ő evangéliumát szintén a zsidó nép számára írja meg. Ezekből az írásokból kapunk ma ízelítőt. Mi, ma élő keresztények úgy tartjuk, hogy Jézus ránk bízza azt a feladatot, hogy folytassuk, amit rá bízott az Atya. Azaz, hogy az Írás, ma nekünk akarja közvetíteni az Atya Isten szándékát: tegyétek meg, így éljetek, mert én, az Úr számítok rátok! Ez nem kötelesség, nem parancs, nem mondja azt sem Isten, hogy ha nem engedelmeskedtek, akkor lesújtok rátok, mert én vagyok az erő, a hatalom, és azt akarom, hogy féljetek tőlem, és félelemből legyetek nekem engedelmesek. Nem. Isten nem követelődzik, nem kényszerrel akar, és nem törvény által akar engedelmességet tőlem! Isten a szeretet megengedő bizalmával van irántam. Éppen ezért, inkább beszél arról, hogy mi vár azokra, akik nem akarják, vagy nem hajlandók megérteni szándékát.

„Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!” – Lám, Isten azt szeretné, ha én, az Ő teremtménye hasonlóvá lennék Hozzá. Vagyis: Isten olyannak teremtett, hogy hasonlóvá lehetek Hozzá! Bennem megvannak azok az elemek, azok a képességek, adottságok, amelyek szükségesek ahhoz, hogy én –a magam személyiségével – valamilyen módon hasonlóvá lehessek Istenhez. Megvalósítsak belőle, a Teremtőből egy részt.

Én úgy képzelem el, hogy minden korban, kik együtt, egy időben élünk ezen a földön, illetve élhetünk, ha csak, nem avatkozunk be a Teremtésbe önző, és személyes okkal, Isten szándéka ellenében, mi mind egy részt valósíthatunk meg Istenből. A teremtmények összessége, közössége, és egysége adja ki Isten teljességét, mely kifejezhető lehet a teremtésben, a teremtett világban. Ezt a teljességet rontja le a gonoszság! Az Emberrel rokon, Isten ellenében rokon engedetlenség, mely Istent kritizálja, Vele ellenkezik, és egyetlen igazsága ellen gyűjt bizonyságot, hogy önző, és önös önmagát próbálja meg igazolni. Mert önzése a gőg, és a hatalom önmagáért való istenítése. Mindez az oktalansága, Embernek, abból származik, hogy a tudás birtoklásának vágyától nem volt képes távol tartani magát. Így, részese lett annak, amivel képtelen mit kezdeni. Mert a tudás önmagában nem az igazság, és még az igazság sem önmagában a szeretet. Vagyis, bajlódni kénytelen az Ember azzal, amit magának kicsikart Istentől, tudatlanságával, tudálékosságával, önmaga túlértékelésével.

Ezért nagyon fontosak lettek az Ember számára azok a tulajdonságok, melyekre Jézus hívja fel a figyelmünket: alázat, és szelídség, szeretetben! Jézus, az áldozatával megszentelni akar bennünket, hogy megszentelődésünk által hasonlatosakká válhassunk Istenhez, míg végül, Isten, magába nem olvaszt bennünket. Legyen Krisztus mesteri működése lelkem javára! Ámen