Isten jelenléte

Iz 58,9b-14 - Akkor majd, ha szólítod, az Úr válaszol, ha kiáltasz, így szól: „Íme, itt vagyok!” Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a hamis beszédet, ha lelkedet adod az éhezőért, és a meggyötört lelket jóllakatod, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli verőfény. Az Úr vezet majd téged szüntelen, kopár vidéken is jóllakatja lelkedet, és csontjaidat megerősíti; olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, melynek nem apad el vize. Felépítik majd a tőled származók az ősi romokat, a régi nemzedékek alapjait megerősíted; a rések befalazójának neveznek majd téged, aki helyreállítod az utakat, hogy lakjanak ott. Ha visszatartod lábadat szombaton, hogy ne járj kedvteléseid után szent napomon, a szombatot gyönyörűségnek nevezed, s az Úr szent napját dicsőségesnek, és megdicsőíted azzal, hogy nem jársz a magad útjain, nem keresed kedvtelésedet, és nem folytatsz szóbeszédet: akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, felviszlek a föld magaslataira, és táplállak téged atyádnak, Jákobnak örökrészével. Bizony, az Úr szája szólt.

Zs 85 - Dávid imádsága. Hajtsd hozzám, Uram, füledet, hallgass meg, mert nyomorult és szegény vagyok. Őrizd meg életem, mert kedves vagyok előtted; Mentsd meg, Istenem, szolgádat, aki benned bízik. Könyörülj rajtam, Uram, mert hozzád kiáltok egész nap! Örvendeztesd meg szolgádat, mert hozzád emelem, Uram, lelkemet. Mert te, Uram, jóságos vagy és szelíd, nagyirgalmú mindazokhoz, akik téged segítségül hívnak. Figyelj, Uram, imádságomra, hallgass könyörgésem szavára! Hozzád kiáltok szorongatásom idején, mert te meghallgatsz engem. Uram, nincs az istenek közt tehozzád hasonló, semmi sem fogható a te műveidhez. A nemzetek, amelyeket alkottál, mindnyájan eljönnek, leborulnak előtted, Uram és dicsőítik nevedet, mert nagy vagy te és csodákat művelsz: egyedül te vagy Isten. Uram, vezess engem utadon, hogy igazságodban járjak; Szívemet tedd egyszerűvé, hogy félje nevedet. Teljes szívemből dicsérlek, Uram, én Istenem, és mindörökké magasztalom nevedet, mert nagy a te irgalmad irántam, kiragadtad lelkemet az alvilág mélyéből. Isten, gonoszok keltek fel ellenem és erőszakosak serege tör életemre, és nem vesznek figyelembe téged. De te, Uram, könyörületes és irgalmas Isten vagy, türelmes, nagy irgalmú és igaz. Tekints rám, könyörülj rajtam, add szolgádnak erődet, szabadítsd meg szolgálód fiát. Add jelét rajtam jóságodnak, hogy gyűlölőim lássák, és szégyent valljanak, minthogy te, Uram, megsegítesz és megvigasztalsz engem.

Lk 5,27-32 - Ezek után kiment, és látott egy Lévi nevű vámost a vámnál ülni. Azt mondta neki: „Kövess engem!” Erre az otthagyott mindent, fölkelt és követte őt. Lévi ezután nagy lakomát készített neki a házában. Nagy sereg vámos és még sokan mások is ültek velük az asztalnál. A farizeusok és az írástudók felháborodva megkérdezték a tanítványait: „Miért esztek és isztok a vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket a bűnbánatra.”

Isten jelenléte ebben a romlott, és esendő, gyarló, töredezett világban nem kérdéses! És mi mégis inkább megkérdőjelezzük, mintsem, hitre bírnánk magunkat!

Én hiszem, és egyre meggyőzőbben próbálom megvallani, hogy vannak látomásaim, vannak képek bennem, melyeket Isten vetít elém, és melyek arról szólnak, hogy mennyire félreismerjük ma, Isten gondolatait, szándékát. Bizony, a mai kereszténység, itt, ebben a civilizált világban nem civilizálódott, hanem egész egyszerűen öntörvényűvé lett, elvilágiasodott.

A szülő, akinek az volna a dolga, hogy hitre vezesse a rá bízott életeket, gyermekeit, sokkal fontosabb dolognak tartja, a maga önmegvalósítását. Amit úgy definiál, hogy szolgálja Istent. De, ugyanakkor, annyira nem él lelki életet, hogy már azt sem ismeri fel, hogy ki, számára az Isten! Ezzel a deformálódott személyiségképpel természetes már az, hogy a gyermekét is arra készíti fel inkább, hogy ebben a világban legyen képes megtalálni a helyét. A helyett, hogy arra tenné képessé, hogy össze tudja egyeztetni azt, hogy ő Isten gyermeke, és ebben a környezetben kell kiforrnia magát arra, hogy el tudja viselni majd az Isten dicsőségében megdicsőülését. Mindeközben, elveszíti azt a reményét is, melynek hitből kellene táplálkoznia, hogy esélye lehet-e az örökké létre! A valóság képünk evilágból való, és nem abból, ahonnan jöttünk, és ahova tartani kellene. miközben fennen hirdetjük, hogy örökkévalóságra készülünk. Úgy hirdetjük ezt, hogy el sem időzünk azon a fogalmon, hogy hogyan képzeljük el, a magunk számára az örökkévalóságot!

Istenem, szomorkodom, hogy mennyire próbára tesszük a Te végtelen jóságodat! Miközben azt a hitet próbálom magamban erősíteni, és imádságra sarkallom magam, a tőlem el nem várható - mert gyenge vagyok - böjttel átitatva (mely voltaképpen önmagamról a lemondást kellene, hogy jelentse, Érted!), hogy Te minden, számomra elképzelhető szeretetnél, és így könyörületnél nagyobb vagy, készséges a megmentésünkre! Rád bízom Istenem aggodalmamat, félelmemet, és keserűségemet, és közbenjárok nemzedékünk, elődeink és utódaink lelki megmentéséért! Ámen