Hihetek a szónak?

MTörv 30,15-20 - Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, szertartásait és rendeleteit, akkor élni fogsz. Megsokasít és megáld téged azon a földön, amelyet elfoglalni indulsz. Ha azonban elfordul szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem megtévedsz, más isteneket imádsz és szolgálsz, akkor - íme, ma előre megmondom neked - elpusztulsz, és rövid ideig laksz azon a földön, amelynek elfoglalására átkelsz a Jordánon. Tanúul hívom ma az eget és a földet, hogy elétek tártam az életet és a halált, az áldást és az átkot! Válaszd az életet, hogy élj te is, és utódaid is! Szeresd az Urat, a te Istenedet, engedelmeskedj szavának, ragaszkodj hozzá - hisz tőle függ életed és napjaid hosszúsága -, hogy sokáig lakhass azon a földön, amely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja.’’

Zs 1 - Boldog az az ember, aki nem követi a gonoszok tanácsát, nem áll a vétkesek útján, és nem ül le a gúnyolódók gyülekezetében, hanem az Úr törvényében leli kedvét, s törvényét éjjel-nappal eszében forgatja! Olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében meghozza gyümölcsét, és amelynek nem hull le a lombja. Boldogul minden dolgában. Nem így járnak a gonoszok, nem így, hanem úgy, miként a szálló por, amelyet elsodor a szél. Ezért a gonoszok meg nem állnak ítéletkor, sem a vétkesek az igazak gyülekezetében. Mert ismeri az Úr az igazak útját, de elvész az istentelenek ösvénye.

Lk 9,22-25 - ,,Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.’’ Azután mindenkihez szólt: ,,Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti, vagy magára nézve kárt vall?

Hihetek a szónak? Mikor, és melyik szónak adjak hitelt?

Ma, nagyon nehezen álltam neki a reggeli imádságnak. Első szavak, amik elém jöttek, mikor szembesültem azzal, hogy valami lefékez, és megbénít, ezek voltak: ’ Nehezemre esik még a panasz is!’ Keserűség, fájdalom, csalódottság lett úrrá rajtam, ezen a reggelen. Képes voltam részben azonosítani is, hogy miért. Ugyanakkor, azt is tudtam, hogy ezek az indokok érzésekből fakadnak, de képesek lehetnek Istentől eltávolítani. A Vele való, vágyott közösségemet rombolni. Erőnek erejével, nagy sokára tudtam úrrá lenni az érzéseimen, legalább annyira, hogy szóba elegyedhessek Istennel, Urammal, és elé tárjam panaszomat.

Más szavakkal, de a lényege ez volt, amit ki tudtam mondani, hogy az életre szavazok: „Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, szertartásait és rendeleteit, akkor élni fogsz.” Én, ma, érzem a súlyát a mai olvasmánynak!

Az Urat, az Istent választom, vállalva keresztemet, még akkor is, ha nem látom értelmét, miértjét. Csak mert Isten azt kéri tőlem, hogy, ha követni akarom Őt, akkor vállalnom kell azt is, amit nem értek. Mert hiszek Neki, és Benne! Hiszem, hogy szavai nem légből kapott, következmények nélküli szavak. Értem szólók, és engem szerető szavak a Te szavaid Isten!

Az Embernek mindig azt kell tennie, amiről meg van győződve, hogy lelke üdvét szolgálja! Nem a világ dicsőségét kergetem, hanem azt a hitet akarom növelni magamban, melyről így szól Péter apostol: „a ti megpróbált hitetek (…) sokkal értékesebbnek bizonyuljon dicséretetekre, dicsőségetekre és tisztességetekre Jézus Krisztus megjelenésekor” [1Pét 1,7-8].

Uram, Istenem, én Jézus Krisztuson akarok nevelkedni, növekedni, a hitben, hogy Te dicsérj, és Te dicsekedhess velem, miközben tiszteletet szerzek Neked! Ámen