Kedves Keresztény Testvérem!

1Kir 2,1-4.10-12 - Amikor aztán Dávid halálának ideje közeledett, ezt parancsolta fiának, Salamonnak: „Én immár elmegyek minden földi lény útjára: légy erős és légy férfi. Tartsd meg, amivel az Úrnak, Istenednek tartozol, járj az Ő útjain, tartsd meg szertartásait, parancsait, végzéseit s intelmeit, amint meg van írva Mózes törvényében, hogy így boldogulj mindenben, amit cselekszel, s mindenhol, ahova fordulsz, az Úr megvalósítsa szavát, amelyet rólam mondott: „Ha fiaid megtartják útjukat, s teljes szívükből s teljes lelkükből hűségesen járnak előttem, nem fogy el ivadékod Izrael királyi székéről.” Dávid aztán aludni tért atyáihoz, s eltemették a Dávid-városban. Az idő, amely alatt Dávid Izraelen uralkodott, negyven esztendő volt. Hebronban uralkodott hét esztendeig, Jeruzsálemben harmincháromig. Salamon aztán beült apjának, Dávidnak trónjába, s uralma igen megszilárdult.

1Krón 29,10-12 - Majd áldotta az Urat az egész sokaság előtt és mondta: „Áldott légy Uram, atyánknak, Izraelnek Istene mindörökkön-örökké. Tiéd Uram a fenség, a hatalom, a dicsőség és a győzelem: tiéd a dicséret, mert minden, ami az égben s a földön van, a tiéd, tiéd Uram a királyság és te vagy valamennyi fejedelem felett. Tiéd a gazdagság, tiéd a dicsőség, te uralkodsz mindenen, a te kezedben van az erő s a hatalom, a te kezedben van a nagyság s az uralkodás mindenen.

Mk 6,7-13 - Közben magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével elküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett. Meghagyta nekik, hogy az útra vándorboton kívül semmit ne vigyenek; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben. Sarut kössenek, de ne öltözzenek két köntösbe. Azt mondta nekik: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem mentek onnan. Ha pedig valahol nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek ki, rázzátok le lábatokról a port is, bizonyságul ellenük.” Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot. Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és azok meggyógyultak.

Kedves Keresztény Testvérem! Bárki vagy is, ne csak halld, de értsed is ezt a történetet. Ami kísértetiesen hasonlít a Lk 10. fejezetében olvasható, a hetvenkettőről szóló küldetésre. Azaz: bárki, aki elfogadja Jézus tanítványságra szóló meghívását, az el kell, hogy fogadja azt a küldetést is, melyre szólít, hogy Jézus előtt elmenjünk, és készítsük elő az Ő útját, Aki által Isten országa jön el! A Földre, az Emberhez! Oda, ahova Ő készül elmenni, és ahol szeretettel várják jöttét.

Mire szól a küldetés? Felszólítani a bűnbánatra! Mely a megtérés első fázisa. A megtisztulásra, mert megtisztult, nyitott lélek kell arra, hogy Jézust képessé legyen bárki is befogadni. Ami ettől teljesen független, az a gyógyítás, az ördögök kiűzése a tisztátalan lelkekből. Pontosan azért kész ezt Isten Szentlelke művelni, hogy ott legyen a szeretet pecsétje annak a szívén, aki valóban az Igazságot keresi. Ezek a jelek, melyek bizonyosságai annak, hogy Isten követe van jelen!

Ugyanakkor, azt is tudjuk mi már, Jézus tanításából, hogy ezzel a küldetéssel együtt jár az imádságos élet, vagyis a közvetlen kapcsolat Krisztussal – a Fiúval, és az Atyával, a Szentlélek erejében! (lásd: Mk 9,28-29). A küldetés nem Jézus Krisztustól független önkiteljesítő művelet, hanem szolgálat, melyet Jézus jelenlétében hajthatunk végre! Az isteni cselekvésnek végrehajtói lehetünk. A Teremtés könyve erről úgy ír, hogy „hajtsátok uralmatok alá a földet” [Ter 1,28]. Jézus szavaival pedig ez így hangzik: „menjetek, és tegyetek tanítványommá minden népet” [Mt 28,19]. Amit tanít Jézus, hogy megmentésére, megszentelődésére jött a világba [Jn 12,47]!

Szóval, továbbra is úgy gondolom, hogy eddig, jószerivel, mi, keresztények elég jelentősen félrevezettük a világot. Vajon, tudunk még ezen változtatni? Istenünk, segíts meg minket! Ámen