Azt tanultam a geometriában

2Sám 5,1-7.10 - Elment erre Izrael valamennyi törzse Dávidhoz Hebronba, hogy mondja: „Íme, mi a te csontod, s a te húsod vagyunk. Tegnap is, tegnapelőtt is, amikor Saul volt a királyunk, te vezetted ki és be Izraelt, s az Úr azt mondta neked: „Te legeltesd népemet, Izraelt, s te légy Izrael fejedelme.” Elmentek tehát Izrael vénei a királyhoz Hebronba, s Dávid király szövetséget kötött velük Hebronban az Úr előtt, ők pedig felkenték Dávidot Izrael királyává. Harminc esztendős volt Dávid, amikor uralkodni kezdett, és negyven esztendeig uralkodott. Hebronban, Júda felett, hét esztendeig és hat hónapig uralkodott, Jeruzsálemben pedig, egész Izrael és Júda felett, harminchárom esztendeig uralkodott. Felvonult ugyanis a király s mindazok az emberek, akik vele voltak, Jeruzsálembe, a jebuziták, azon föld lakói ellen. Erre azok azt üzenték Dávidnak: „Ide ugyan be nem jutsz, hacsak el nem távolítod a vakokat és sántákat, akik azt mondják: „Ide ugyan be nem jut Dávid.” Dávid mindazonáltal bevette Sion várát, azaz a Dávid-várost. és mindinkább gyarapodott és növekedett, mert az Úr, a Seregek Istene vele volt.

Zs 88,20-26 - Egykor látomásban szóltál szentjeidhez és azt mondtad: „Segítséget nyújtottam egy hősnek, felemeltem népemből egy választottat. Megtaláltam szolgámat, Dávidot, felkentem őt szent olajommal. Vele lesz erős kezem és karom megerősíti őt. Semmit sem tehet vele az ellenség, és nem árthat majd neki a gonoszság fia. Kiirtom előle ellenségeit, és gyűlölőit megfutamítom. Vele lesz hűségem és kegyelmem, és hatalma magasra emelkedik nevemben. Ráteszem kezét a tengerre és jobbját a folyóvizekre.

Mk 3,22-30 - Az írástudók, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub szállta meg, és az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. Ekkor összehívta őket, és példabeszédekben ezt mondta nekik: „Hogyan űzheti ki a sátán a sátánt? Ha valamely ország meghasonlik önmagával, az az ország nem állhat fenn. És ha egy ház meghasonlik önmagával, az a ház nem állhat fenn. Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlott, nem maradhat fenn, hanem vége van. Senki nem mehet be az erősnek a házába és nem ragadhatja el a holmiját, ha előbb meg nem kötözi az erőst, csak akkor tudja kirabolni a házát. Bizony, mondom nektek, hogy minden vétket és káromlást, amellyel káromkodnak, megbocsátanak az emberek fiainak; de aki a Szentlélek ellen káromkodik, az nem nyer bocsánatot soha, hanem örök vétek fogja terhelni.” Mert azt mondták: „Tisztátalan lélek van benne.”

Azt tanultam a geometriában, hogy a párhuzamok a végtelenben találkoznak.

Ugye, Jézus az, Aki által megkülönböztetésre kerül a jó és a rossz, számunkra, emberek számára. De, ha a számunkra, akkor általunk mindenhelyzetre értelmezhetővé lesz, hogy van jó, és van rossz. Van jóság és van gonoszság, van szeretet, és van szeretet hiány, van Isten és van istentelenség – amit ördöginek, sátáninak is mondhatunk.

Vajon a szeretet és a szeretet nélküliség párhuzamok, vagy állandóan keresztezik egymást?

Úgy is kérdezhetek: hogy a jó és a rossz megférhet egymás mellett?

Az ítélet így szól: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé: Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.” [Ter 3,15]

Értelmezzük együtt, ezt az isteni döntést, ítéletet: Ellenségeskedést vetek a gonosz, és az Ember közé, a gonosz minden ármánykodása, és az Ember minden utóda közé. Az Ember széttiporja fejedet – mert a jóra teremtette Isten -, te, a gonosz pedig, sarka után leselkedsz, hogy gonoszságra bírd.

Ha ebben a vonatkozásában szemlélem a jót és a rosszat, akkor azt kell látnom, hogy közöttük egy állandó feszültség van. De min múlik az, hogy e kettő között vonzás, vagy taszítás áll e fenn?

Jézus a mai beszédében erre megadja a választ! Az erős a Szentlélek, Isten lelkének ereje az uralkodó a teremtésben. Egyedül akkor válik a gonosz hatalommá, akkor képes a jót megkötözni, legyőzni, ha a Szentlélek erejét kétségbe vonják, megalázzák, meggyalázzák. Ki vonhatja kétségbe? Egyedül az Ember! Az Ember lehet az, aki szövetségre lép Isten ellenében a gonosszal! Azaz, bizalmát megvonja Isten Lelkétől! Ezt nem kell ilyen határozott szóval kifejezni, elég, ha bizalmatlanná lesz az ember, vagyis, kétkedővé lesz, enged kétkedéseinek, nem is veszi fel kétkedésével szemben a harcot! Mennyire ismerek magamra? Miben van az én bizonyosságom? Miben vagyok biztos? Magamban, vagy a pénzben, esetleg azokban a tárgyakban, mechanizmusokban, amiket a világ kínál a számomra?

Vagyis, a végtelen Isten szeretetének megtagadása, elvetése, azt eredményezi, hogy a párhuzamok közötti távolság megtartását előidéző feszültséget, mely taszítást, elutasítást vált ki - Isten szándéka szerint -, kioltja a bizonyosság hiánya, a hitetlenség. Isten erejét gyengíti így az Ember, mely a végtelenbe tartó egyenes, és ennek az erőnek a kioltása okozza végzetét. Belehull, beleolvad abba az egyenesbe, mely azt hiteti magáról, hogy végtelen önmaga is. Valójában ez az egyenes talán nem is valóságos egyenes, csupán valamilyen fénytörés által létező, látszat. Éppen ezért ennek az egyenesnek a feltételezése, az állítása téves, vagy hamis. Pontosan azért, amiért teremtett lény ő maga is. Pontosabban, a teremtés következményeként jöhetett csak létre, azaz: amíg a teremtett teremtettsége tart, addig van a gonosz léte is. („Azután jön a vég, amikor majd átadja az uralmat az Atyaistennek, miután megsemmisített minden fejedelemséget, minden hatalmasságot és erőt. Mert addig kell neki uralkodnia, amíg ellenségeit mind a lába alá nem veti. Mint utolsó ellenséget, a halált semmisíti meg, mert mindent lába alá vetett. Amikor azonban ezt mondja: »Minden alá van vetve«, kétségtelenül kivétel az, aki mindent alávetett neki. Mikor pedig minden alá lesz vetve neki, akkor a Fiú maga is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.” [1Kor 15,24-28])

A gonoszt az Isten tervének félreértése, félreértelmezése, vagy szándékos félre magyarázásának a szülötte. Akit mi emberek táplálunk, éltetünk, és érdemtelenül dicsőítünk, Isten Szentlelke ellenében.

Isten, Aki a Szeretet, Benne nincs gonoszság. Még a gonoszság gondolata is – nem hogy távol áll Istentől, de – értelmezhetetlen Isten számára. Pontosan Istennek a teremtés iránti elkötelezettsége, az akarat szabadságának a megengedése által lett a gonosz, aki az Isten Igazságában teszi a teremtést megosztottá. Tagadóvá, és megkérdőjelezhetővé a teremtett lény számára. Uram, Istenem, segíts, hogy soha ne értékeljem magamat nélküled, Rajtad kívül, Aki általam akarod véghez vinni a csodát, a Teremtés nagy művét! Mert Te soha nem vonod meg bizalmadat teremtésedtől az Embertől. Te bízol bennem, hogy általam végre tudod hajtani szándékodat. Köszönöm Istenem bizalmadat, melynek megfelelni akarok! Ámen