Isten akkor szólít meg, akkor hív el

1Sám 9,1-4.17-19; 10,1a - Volt egy Benjaminból való erős és vitéz ember, akit Kísnek hívtak; ő Abielnek volt a fia, aki Szerórnak volt a fia, aki Bekorátnak volt a fia, aki Áfiának, egy benjaminita embernek volt a fia. Kísnek volt egy Saul nevű jeles s derék fia, akinél derekabb ember nem akadt Izrael fiai között: válltól kimagaslott az egész nép közül. Ekkor éppen elvesztek Kísnek, Saul apjának szamarai. Azt mondta azért Kís Saulnak, a fiának: „Vedd magad mellé az egyik legényt, indulj el, menj, és keresd meg a szamarakat!” Erre ők bejárták Efraim hegységét és Sálisa földjét, de nem találták meg; majd bejárták Sálim földjét is, de ott sem kerültek elő, sőt Jemini földjét is, mégsem bukkantak rájuk. Amikor pedig Sámuel meglátta Sault, azt mondta neki az Úr: „Íme, ez az az ember, akiről beszéltem neked; ez uralkodjon népemen.” Ugyanekkor Saul odalépett a kapuban Sámuelhez és azt mondta: „Mondd meg, kérlek, nekem, hol van a látó háza?” Sámuel azt felelte Saulnak: „Én vagyok a látó. Menj fel előttem a magaslatra, s egyetek ma velem. Reggel aztán elbocsátalak titeket, s tudtodra adok mindent, ami szívedben van.

Aztán vette Sámuel az olajos korsót, s ráöntötte Saul fejére, majd megcsókolta őt és azt mondta: „Íme, az Úr felkent téged fejedelemmé népe, Izrael felett. Te fogsz uralkodni fölötte, s te fogod megszabadítani őket ellenségeik kezéből, akik körülöttük vannak. Ez lesz a jele annak, hogy fölkent téged fejedelemmé öröksége felett:

Zs 20 - A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, hatalmadon örvend a király, és mérhetetlenül ujjong segítségeden. Teljesítetted szívének kívánságát, nem tagadtad meg tőle ajkának óhajtását. Sőt elébe siettél boldogító áldással, fejére színarany koronát helyeztél. Életet kért tőled, s te megadtad neki, hogy sokáig éljen, időtlen időkig. Segítséged folytán nagy a dicsősége, dicsőséggel és nagy ékességgel ruháztad fel őt. Valóban, áldássá tetted őt mindörökre, megörvendeztetted vidámsággal színed előtt. Minthogy az Úrban bízik a király, meg nem inog a Fölséges irgalmából. Érje utol kezed minden ellenségedet, érje el jobbod minden gyűlölődet! Tedd őket hasonlókká tüzes kemencéhez, abban az időben, amikor megjelensz. Nyelje el őket haragjában az Úr, és a tűz eméssze el őket! Pusztítsd el magzataikat a földről, utódaikat az emberek fiai közül! Mert gonoszat határoztak ellened, álnok terveket szőttek, de semmit sem vihettek keresztül. Mert te megfutamítottad őket, íjaddal célba vetted arcukat. Kelj fel, Uram, hatalmaddal! Hadd magasztaljuk erődet énekkel és zsoltárral!

Mk 2,13-17 - Ezután megint kiment a tenger mellé. Az egész tömeg hozzá sereglett, és tanította őket. Amint továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát a vámnál ülni, és megszólította: „Kövess engem!” Az fölkelt, és követte őt. Mikor később asztalhoz ült ennek a házában, sok vámos és bűnös telepedett le Jézussal és tanítványaival együtt; sokan voltak ugyanis, akik követték őt. Az írástudók és a farizeusok, azt látva, hogy a vámosokkal és bűnösökkel eszik, megkérdezték tanítványait: „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus meghallotta és azt mondta nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek, nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.”

Isten akkor szólít meg, akkor hív el, amikor látja, hogy készséges rá a szív, hogy hívására igen legyen a válasz! Nekem kell dolgoznom rajta, hogy nyíltszívű legyek Isten hívására. Készületben kell lenni, hogy ünneppé lehessen számomra az, amikor megszólít, amikor kér, amikor hív és amikor munkát akar rám bízni!

Ugyanakkor, a kétkedőket, a bizonytalanokat, a bizalmatlanokat, azokat, akik megingatni próbálnak akkor, mikor készségesnek tudom már magam Isten szólítására, nem kell törődnöm. Pontosabban, bízzam őket Istenre, aki kérdéseikre válaszolni kész. Persze, mondhatom azoknak: hallgass a szívedre, mit válaszol Neked Isten. Én nem tudok Neked választ adni, mert nem ismerem azt, valójában mit is akarsz tudni.

Nagyon jó, ide vág, mégis, manapság ritkán hallom ezt a tanítást: »Aki kezét az ekére teszi és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.« [Lk 9,62] Elgondolkodtató!

Vagyis, Aki kiválasztott, az utat is mutat. Ugyan, akkor miért forgok, és keresem mások mit szólnak hozzá? Istenem, Atyám, az elköteleződés, az életátadás igenje, add, hogy megérjen bennem, gyökeret verjen, hogy ne engedjek kétségnek, és kétkedésnek! Ámen