Egy zavarodott elme

1Sám 1,9-20 - Miután ettek és ittak Silóban, Anna felkelt, és amíg Héli pap az Úr templomának ajtófélfájánál a székében üldögélt, Anna keseredett szívvel imádkozott az Úrhoz, és nagyon sírt. Fogadalmat is tett, és ezt mondta: „Seregeknek Ura, ha letekintesz és meglátod szolgálód nyomorúságát, ha megemlékezel rólam, nem feledkezel el szolgálódról, és fiúmagzatot adsz szolgálódnak, akkor az Úrnak adom őt élete valamennyi napján, és borotva nem éri a fejét.” Történt pedig, hogy amíg ő imádkozott az Úr előtt sokáig, Héli egyre figyelte a száját. Mivel Anna csak a szívében beszélt, és csak az ajka mozgott, a szava pedig egyáltalán nem hallatszott, Héli azt gondolta róla, hogy részeg. Meg is kérdezte tőle: „Meddig leszel részeg? Menj, emészd meg egy kissé a bort, amitől elkábultál!” Anna azt felelte: „Nem, uram! Nagyon szerencsétlen asszony vagyok én, sem bort, sem más részegítő italt nem ittam, csak a lelkemet öntöttem ki az Úr színe előtt. Ne tartsd szolgálódat Béliál lányai közül valónak, mert bánatom és szomorúságom sokasága miatt szóltam mindeddig.” Héli erre azt mondta neki: „Menj békével, és Izrael Istene teljesítse kérésedet, amelyet hozzá intéztél.” Anna így válaszolt: „Bárcsak kegyelmet találna szolgálód a szemedben!” Azzal elment az asszony a maga útjára. Evett, és az arca többé bánatosra nem változott. Reggel aztán felkeltek, imádkoztak az Úr előtt, aztán visszatértek, és elmentek házukba, Ramátába. Amikor aztán Elkána megismerte Annát, a feleségét, az Úr megemlékezett róla, és történt napok múltával, hogy Anna fogant és fiút szült. Sámuelnek nevezte el, mert az Úrtól kérte őt.

1Sám 2,1-8 - Anna is imádkozott, ezekkel a szavakkal: „Ujjongóvá vált az én szívem az Úrban, Istenem révén felemelkedett a szarvam. Tágra nyílt a szám ellenségeimmel szemben, mert örvendezem segítségeden. Nincs olyan szent, mint az Úr, bizony nincsen más terajtad kívül, nincs oly erős, mint a mi Istenünk. Ne beszéljetek annyit, kérkedve, kevélyen, távozzék a régi beszéd szátoktól, mert mindentudó Isten az Úr s eléje kerülnek szándékaitok. Vereséget szenved az erősek íja, de erővel övezik fel magukat a gyengék, elszegődnek kenyérért, akik azelőtt bővelkedtek, de jóllaknak, akik éheztek, s míg sokat szül, aki meddő volt, akinek sok fia volt, meddőségbe esik. Az Úr tesz halottá és élővé, visz le az alvilágba, s hoz vissza onnét, az Úr tesz szegénnyé s gazdaggá, megalázottá és felmagasztalttá. Porból felemel szűkölködőt, sárból kihoz szegényt, hogy fejedelmek mellé üljön és elfoglalja a dicsőség székét. Mert az Úré a föld minden sarka, s ő helyezte rájuk a föld kerekségét.

Mk 1,21-28 - Bementek Kafarnaumba. Szombaton mindjárt bement a zsinagógába és tanított. Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Volt a zsinagógájukban egy ember a tisztátalan lélek hatalmában. Ez így kiáltott föl: „Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus! Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus megparancsolta neki: „Némulj el, és menj ki belőle.” A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta őt, majd hangosan kiáltva kiment belőle. Erre mindnyájan elcsodálkoztak, s azt kérdezték egymástól: „Mi ez? Új tanítás, hatalommal? Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?” Egyszerre elterjedt a híre Galilea egész vidékén.

Egy zavarodott elme, melyet Jézus képes volt kezelni. Ma, ezt a történetet így fordíthatjuk le a mi nyelvünkre. A zavarodott elméről azt mondhatjuk, hogy identitászavarban volt.

Az identitászavaros személy mindaddig az marad, míg nem képes önmaga, vagy valaki más Őt döntésre bírni! El kell dönteni, kit akarok, tudok, vagyok képes szolgálni. Azonosságtudatunk tévedéseitől, talán mindannyian szenvedünk! Korunk táptalaj ahhoz, hogy összezavarodjunk, hiszen a mérhetetlen információ mennyiség és minőség, az eltérőségek kuszasága nem segít bennünket abban, hogy kijelenthessük, mi helyes és mi nem. Nincsenek egyértelmű képletek, melyek között eligazodhatnánk. És akkor, még erre rádolgoz az is, hogy a család képlete sem egyértelmű. Nem képes ma már a család egyértelmű azonosságtudatot felvázolni a beleszületett gyermeknek. Márpedig, a gyermek számára, a meghatározó azonosulást adó alapot az adhatja meg, amilyen információkat (utasításokat, szabályokat, feltételeket és lehetőségeket) kap az első éveiben. Ezek a viselkedési alapok, készségek, alkalmazkodások kialakulásában meghatározói életében.

Ha az Ember, nem kapja meg gyermekkorában azokat a koordinátákat, melyekbe bele tud helyezkedni, akkor nagy esély van rá, hogy egész életében identitászavarokkal fog küzdeni, és vagy ezekre fog elmenni energiakészleteinek többsége – ezért nem lesz képes olyan eredményeket produkálni, mely benne békességet teremt, és biztonságérzetet nyújt számára, vagy, olyan kényszeredett cselekvési programokba fog bele keveredni, melyekkel nem tud azonosulni, amiért nem az ő képességeinek, karizmáinak, egyéniségének felelnek meg azok.

Ebből lesz a káosz, mert senki sem ott van, ahol lennie kell, és senki sem azt csinálja, amit neki kellene elvégeznie. Ez, a mai társadalom állapotára nagyon jellemző.

Mi marad az ember számára ebben a helyzetben? A tiltakozás, és a következményeként a depresszió, a rossz közérzet, a kiábrándultság, a levertség, a kapkodás, és a mindennek megfelelni igyekvés eredményeként az idegi összeroppanás.

Ebben a közegben, lássuk be, hogy egyetlen megoldás az Ember számára a kiút, ha visszatér a biztos eligazodási ponthoz, az Isten Igéjéhez, Krisztus tanításához, Aki a tanítása által kiűzni akar minden kóros, és káros szellemet az életünkből. De az, aki ezt a segítséget nem fogadja el, annak nem marad más, mint az, hogy tiltakozik, és közben tör, zúz, őrjöng, és önmaga által generált örvénybe belevész.

Mi az én rögeszmém? Hogy azért tart itt a világ, a világunk, amiért az egyház rossz irányba navigálta Krisztus népét! Téves Istenképünk van! Nincs valós, személyes kapcsolatunk Istennel, A Krisztus Tanításával!

A példabeszéd szerinti emberünk, aki a tisztátalan lélek hatalmában volt, képes volt még rá, hogy változzon. Ezt azzal bizonyítja, hogy képes volt kérdezni: mi a szándékod velem, aki nem vagyok képes tisztázni magamban, hogy mi a jó nekem? Ez az Ember belátta, felismerte, hogy szüksége van Krisztusra, és képes volt elfogadni Jézust Mesterének, megmentését. Belátta, hogy megmentésre szorul! Nem tudunk ma, mi, emberek, egyikünk sem szabadulni a démonainktól Krisztus tanítása, vezetése nélkül. Még a papok sem! Ők is a világ démonizáló hatása alatt vannak! Egyedül Krisztus a megmentő! Személyes kapcsolatra kell lépni mindegyikünknek Krisztussal, és a Szentlélekkel! De ahhoz, egy dolgot meg kell tennünk: be kell ismernünk, hogy tisztázatlan - tisztátalan a lelkünk feletti erő, szabadításra van szükségünk! Egyedül Krisztus lehet számunkra az, aki megszabadít erejével, tanításával, szavaival, és egész jelenlétével. Nekem Jézus Krisztus jelenlétébe kell belekapcsolódnom! Isten Szentlelke által! Ámen