Jézus megkezdi működését

1Sám 1,1-8 - Volt egy Ramátaim-Szófímból, Efraim hegységéről való ember, akit Elkánának hívtak. Jerohámnak volt a fia, aki Eliúnak volt a fia, aki Tóhunak volt a fia, aki az efraimi Szúfnak volt a fia. Két felesége volt, az egyiket Annának, a másikat Fenennának hívták. Fenennának voltak gyermekei, Annának viszont nem voltak gyermekei. Ez az ember minden évben felment városából Silóba, hogy imádkozzon, és áldozatot mutasson be a Seregek Urának. Ott Héli két fia, Ofni és Fineesz volt az Úr papja. Egyszer aztán, amikor feljött a nap, Elkána leölte áldozatát, és adott belőle egy-egy részt Fenennának, a feleségének, és Fenenna valamennyi fiának és lányának. Annának azonban szomorúan adta oda az egy részt, mert Annát szerette, de az ő méhét az Úr bezárta. Ezért a vetélytársnője bosszantotta is sokat, és bántotta, sőt azt is a szemére vetette, hogy az Úr bezárta a méhét. Ezt tette vele, és így ingerelte őt esztendőről-esztendőre, valahányszor eljött az idő, és felmentek az Úr templomába. Így ő csak sírt, és nem nyúlt az ételhez. Elkána, a férje megkérdezte tőle: „Anna, miért sírsz, miért nem eszel, és miért kesereg szíved? Nem érek-e én neked tíz fiúnál többet?”

Zs 115 - Az Úr kedvében járok az élők földjén. Hittem, még ha így is szóltam: „Nagyon nagy megalázás ért!” Elkeseredésemben azt mondtam: „Hazug minden ember!” Mivel viszonozzam az Úrnak mindazt, amit velem cselekedett? Fölemelem a szabadulás kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt. Az Úr szemében drága dolog, szentjeinek halála. Én is, Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok és szolgálód fia. Széttörted bilincseimet: a hála áldozatát mutatom be neked, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem.

Mk 1,14-20 - Miután Jánost átadták, Jézus Galileába ment, hogy hirdesse Isten evangéliumát. Azt mondta: „Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.” Amikor a galileai tenger mellett elment, meglátta Simont és testvérét Andrást, amint hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Jézus azt mondta nekik: „Jöjjetek utánam, és én emberek halászaivá teszlek titeket!” Ők azonnal elhagyták hálóikat, és követték őt. Kissé továbbmenve meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint ők is hálóikat javították a hajóban, és azonnal hívta őket. Azok pedig elhagyva apjukat, Zebedeust a béresekkel együtt a hajóban, követték őt.

Jézus megkezdi működését. Ott folytatja, ahol János prófétai küldetése megszakad, véget ér.

Mai szóval, én úgy fordítanám le Jézus szavait, hogy: Elég volt! Isten úgy látja, hogy az Ember értetlenségén csak úgy tud úrrá lenni, ha személyesen avatkozik közbe. Meg kell érteni, hogy mi Isten szándéka az emberrel. Felül kell vizsgálni Embernek istenképét, rendeznie kell dolgait, elhinni, hogy mi Isten szándéka, és mi az Ember szándékos, vagy más okból eredő értelmezése közötti különbség!

Jézus szavai akkor hangoznak el, amikor a zsidó hatalom, mely korábban társadalmi erő volt, ugyanakkor vallási erő is, kezd szétesni, vagy már erodálódott is. Már nem volt képes társadalmi erőt képviselni, és vallási értékeit is kiárusította. Életképtelenség jeleit mutatta a zsidó társadalom. Ebben a helyzetben a bűnbánatra felszólítás több volt, mint vallási intelem. Joggal várhatták az egyszerű zsidó emberek azt, hogy kell végre egy olyan messiás, vezéralak, aki megmenti e történelmi nép értékeit, helyre állítja hitelességét. Gondolom, hogy sokan látták Keresztelő János szavaiban a remény újra éledésére az esélyt. Politikai téren és vallási vonatkozásban egyaránt. Hiszen, az egyszerű ember a folyamatosságot igényli. Talán el sem akarták képzelni, hogy a társadalmi szerep és a vallási szerep különválasztható.

Én úgy gondolom, hogy a politika és a vallás, mindegyik az Embert kellene, hogy szolgálja. Azt az Embert, aki Istentől való, Isten jelenlétében való, és az Életet Isten ajándékaként tiszteli, műveli, tölti meg tartalommal a Teremtő szándékát szolgálva. Ebben a gondolatmenetben a bűnbánat olyan kontroll érvényesítése, melyben az Ember, belátva, hogy nem tévedhetetlen, azaz: tévedhet, és a tévedés lehetőségével vissza is tud élni, éppen ezért fegyelmezi magát, ragaszkodva a Teremtőjének elkötelezetten, folyamatosan felülvizsgálja tévedését, megengedi, hogy Isten ellenőrzése, felügyelete alól ki ne csússzon.

Ha Jézus korának egyszerű zsidó népe érthette Jézus szavait, akkor talán egy ilyen vezér alakját sejthette meg Benne. Talán, ezért lehetett az, hogy a fizikai erejében dúskáló, a jelen társadalmi állapotokkal elégedetlenkedő, egyszerű zsidó emberek, mint a mai evangéliumban András, Péter, Jakab, és János, hamar engedelmeskedni lettek képesek a hívásnak.

Végre, tehetnek valamit a zsidó hitükért, és Izrael népéért, hogy a helyzetük megváltozzon.

Péterről tudhatjuk, hogy olyan ember volt, akinek volt elképzelése, véleménye a dolgokról, volt szándéka rá, és úgy tűnik, hogy adottsága is arra, hogy változtasson a dolgokon, ha valaki mutat neki a változásra lehetőséget. János, egy szentimentális, forró fejű, érzelmes fiatal volt, akit az érzelmei vittek és indítottak arra, hogy ezen az állapotokon változtatni kell. András volt talán az, aki nagyon óvatos ember volt, de nyitott volt rá, hogy a változásokat elősegítse. Jakabról én sokat nem tudok mondani, személyiségét nem ismerem. De valószínű az, hogy Ő is ebbe a társaságba illett, hiszen első szóra Ő is követte Jézust. Tehát nyitott volt a változásra.

De, mit kezdjünk ezzel a történettel a magunk életében?

Azt levonhatjuk tanulságnak, hogy ha úgy tartjuk, hogy megrekedt a jelen kor fejlődése, sőt, rossz irányba tart, akkor vissza kell térni a forráshoz, bűnbánatot kell tartanunk, azaz: összevetni a korról felállított diagnózisunkat azzal a tanítással, amit Jézustól kapunk. Mert nem a múltban szól Isten tanítása, Krisztus által, hanem örök időkre alkalmas rá, hogy megújítsa a föld színét! De kik azok, akik ezt megtehetik? Egyedül, és csak azok, akik Isten hittel élnek! Akik hisszük, és ismerjük mi ezzel az Élettel Isten szándéka, és képesek vagyunk összehasonlítani azt, ami van, azzal, ami Isten elképzelése, terve. Isten ránk bízza a dolgait. Mi vagyunk az intézői és egyben munkásai is. Intézők abban az összefüggésben, akik még, vagy már nem cselekvőképesek; munkásai abban vonatkozásban, ahogy adottságaink, karizmáink, képességeink szerint arra alkalmassá tesz rá Isten.

Jézus azt mondja meghívásában, hogy „jöjjetek utánam, és én emberek halászaivá teszlek titeket!” Azt kijelenthetjük, hogy ez a hívó szó, ma is, mindegyikünket szólít! Az, hogy milyen módon lehetünk emberek halászaivá, az a személyes felkészítésünk következménye. Mert Jézus tanítása, mindig úgy, és olyan módon próbál tanítani, amilyen az én saját személyiségem és az éppen aktuális életállapotom. Hogy ennek megfeleljek, megfelelhessek, három dolgot kell magamra vállalnom, ismernem és elfogadnom: a magam keresztjét, az alázatot, és a szelídséget. Ez kell legyen az alapállásom, hogy a hitre épülhessen a reményem, a bizalmam Isten szeretetében! Ez a hozzáállásom az Élethez, minden nap megtérésre szólít, a szívbéli megtérésre, mely a mélységből forrásozza a bűnbánatot, a jóra való törekvést. Erre vezess engem, ma, Istenem! Ámen