A ’megmaradni’, és ezen túl az ’örök élet’ fogalma

1Jn 2,22-28 . Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az Antikrisztus az, ő tagadja az Atyát és a Fiút. Ha valaki tagadja a Fiút, akkor az Atya sem az övé; ha valaki vallja a Fiút, akkor az Atya is az övé. Amit kezdettől fogva hallottatok, maradjon meg bennetek. Ha megmarad bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában. Ez az ígéret, amelyet ő ígért nekünk: az örök élet. Mindezt azokkal kapcsolatban írtam nektek, akik félrevezetnek titeket. Ti azonban legyetek rajta, hogy a kenet, amelyet tőle nyertetek, megmaradjon bennetek. Nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket. Ahogy az ő kenete megtanít titeket mindenre, úgy ez is igaz, és nem hazugság. Amint ő tanított titeket: maradjatok őbenne! Igen, fiacskáim, maradjatok őbenne, hogy amikor meg fog jelenni, bizalommal legyünk, és meg ne szégyenüljünk általa, amikor eljön.

Zs 97 - Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat cselekedett. Győzelmet szerzett jobbja, az ő szentséges karja. Megismertette szabadítását az Úr, megmutatta igazságosságát a nemzetek előtt. Megemlékezett irgalmáról, Izrael házához való hűségéről. A föld minden határa látta Istenünk szabadítását. Ujjongjatok Istennek, minden földek, énekeljetek, örvendjetek, zengjetek! Zengjetek az Úrnak lanttal, lanttal és a zsoltár szavával; Trombitával és kürtszóval, ujjongjatok az Úr, a király előtt! Zúgjon a tenger s ami betölti azt, a földkerekség és lakói. Tapsoljanak a folyóvizek, és a hegyek is mind ujjongjanak az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet. Igazságban ítéli meg a földkerekséget, és méltányosan a népeket.

Jn 1,19-28 - Ez János tanúsága, amikor a zsidók papokat és levitákat küldtek Jeruzsálemből hozzá, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Ő megvallotta, és nem tagadta, és megvallotta: „Nem én vagyok a Krisztus.” Erre megkérdezték tőle: „Mi vagy tehát? Illés vagy?” Ő azt válaszolta: „Nem vagyok.” „A próféta vagy?” Azt felelte: „Nem.” Akkor azt mondták neki: „Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket! Mit mondasz magadról?” Ő azt felelte: „A pusztában kiáltó szava vagyok: „Tegyétek egyenessé az Úr útját” [Iz 40,3], amint Izajás próféta mondta.” A küldöttek a farizeusok közül voltak. Ezért kérdőre vonták: „Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?” János ezt felelte nekik: „Én vízzel keresztelek, de köztetek áll az, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jön, akinek a saruszíját megoldani sem vagyok méltó.” Ezek Betániában történtek, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.

A ’megmaradni’, és ezen túl az ’örök élet’ fogalma kelti föl ma a figyelmemet.

Azt mondja János apostol, hogy ha megmarad bennünk, amit kezdettől fogva hallottunk, akkor megmaradunk a Fiúban és az Atyában. Halljuk, kezdettől fogva, mert hallgatjuk. De, hogy mi marad meg belőle, és mivé lesz bennünk, az azért nem lényegtelen. Talán kell, hogy dolgozzon bennünk, ahhoz, hogy Bennük maradhassunk. Nehogy az legyen, hogy bennünk ragadnak, és nem válnak a világ részévé, csak mert bennünk nem képes termővé lenni. Mert ott áll a példabeszédben az, hogy az a mag, amely meghal, bő terméssé lesz (Jn 12,24). Ezen az Igén is el lehetne időzni, de most inkább térjünk vissza a mai Igéhez!

Eszembe jut Mt 13,8 verse is: „más magok a jó földbe hullottak. Ezek termést hoztak, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, ismét másik harmincszorosat.” Erre gondolok valójában a mai Ige kapcsán. Mintha János is erről beszélne, amikor azzal folytatja tanítását, hogy. „legyetek rajta, hogy a kenet (a kegyelem), amelyet tőle nyertetek, megmaradjon bennetek. Nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket. Ahogy az ő kenete (a Szentlelkének ereje, vagy kegyelme) megtanít titeket mindenre, úgy ez is igaz, és nem hazugság”. Igaz, hogy itt is van egy kis bökkenő, mert az, hogy Isten megtanítja azt, amire szükségem van, az egy dolog. De, hogy én meg is tanulom, az bizony azt kell jelentse, hogy nélkülem, az én készségem, alázatom, szelídségem, vagy tiszteletem – ami Istenfélelemből való – nélkül nem válik véremmé, éltető erőmmé!

Azt értem mindezeken, hogy megmaradni Istenben, a Fiúban és az Atyában, azt is jelenti, hogy Velük közösségre lépni nekem kell, nekem kell azért tennem, hogy közösségben legyek velük! Mert nem lehet két urat szolgálni! Erről is a bibliából értesülhetek, vagyis Isten Szentlelke tanító lélek is! Aminek értésére nekem kell készségessé tenni magam!

Hogy testemben megőrizzem az alkalmasságomat az élet kihívásaira, edzenem kell. A lelki embernek is szüksége van a sportra, hogy alkalmassá legyen, készséges legyen a lelkem befogadni Isten szándékát, melyre teremtett, melyre használni szeretne, hogy általam is épüljön Isten országa, mely terepe az örök életnek, melyben helyet kínál Isten a számomra is. De úgy, hogy én is készítsek helyet, teremtsek helyet mások számára is. Mert a hivatkozott Jánosi vers, pontosan így szól: „ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz” [Jn 12,24.] Embernek Isten szóhasználatában a bő termés az, ha Ember önmagát – egóját – feláldozva, Isten eszközévé lenni lehet képes, mely közösséggé válik, vagyis a teremtett közösségi létében valósul meg a bőséges termés. Mely Isten dicsőségét – magtárát - gazdagítja.

Nem akarok olyan lenni, mint más. Nem akarom mások babérjait felülmúlni. Nem akarok versengeni, és mások kárán gazdagabbá lenni, vagy gazdagítani senkit. Én abban szeretném gazdagítani Isten vagyonát, amire nekem ad képességet, talentumot, lehetőséget, és karizmát. Segíts engem Istenem, hogy az legyek, kiben örömödet lelheted! Ámen