Egy ember Ő

1Jn 1,1-4 - Ami kezdettől volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megnéztünk és a kezünk tapintott az élet Igéjéről - mert az élet megjelent, és mi láttuk, és tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt és megjelent nekünk -, amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis közösségben vagyunk az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. Ezeket azért írjuk nektek, hogy örömünk teljes legyen.

Zs 96 - Király az Úr! Ujjongjon a föld, örvendezzék a temérdek sziget! Felhő és homály van körülötte, igazság és jog trónjának alapja. Tűz halad előtte, s körös-körül felperzseli ellenségeit. Villámai beragyogják a föld kerekségét, láttára megrendül a föld. Viaszként olvadoznak a hegyek az Úr előtt, az egész föld Ura előtt. Az egek hirdetik igazságát, minden nemzet látja dicsőségét. Jussanak szégyenbe mindazok, akik faragott képeket imádnak, és bálványaikkal kérkednek. Imádjátok őt, angyalai mind! Hallja ezt Sion és örvendezik, és ujjonganak Júda leányai ítéleteiden, Uram. Mert te vagy, Uram, a legfölségesebb az egész földön, messze magasan állsz minden isten fölött. Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a rosszat; szentjeinek lelkét megőrzi, a gonoszok kezéből megszabadítja őket. Világosság támad az igaznak, s öröm az igaz szívűeknek. Örvendezzetek, igazak, az Úrban, és dicsérjétek szent emlékezetét!

Jn 20,2-8 - Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!” Erre Péter és a másik tanítvány elindultak, és a sírhoz mentek. Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és elsőként ért a sírhoz. Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be. Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt, és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összehajtva. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt.

Egy ember Ő, aki a legintenzívebben, a leg állhatatosabban, igaz hittel tud beszélni Krisztusról, számunkra, Aki Isten küldötte, Fia, az isteni szeretet tanúja!

János, a szeretetről, egyértelműen úgy beszél, ami az Élet maga. János azt mondja, hogy Ő, és Krisztus apostolai bizonyosságai annak, hogy Ember közösségre juthat „az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal”.

Ugyanakkor, János leveléből való mai idézet arról is vall, hogy akkor lehet örömük teljes, ha megérezhetik, megtapasztalhatják azt, hogy sikerült átadni számunkra az üzenetet, amit Jézus rájuk bízott, rájuk hagyott. Hogy az élet örök annak a számára, aki képes közösségre lépni „az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal”.

Ez pedig a feltámadás hitéből ered! Ugyanis, ha Jézus nem támadt volna fel, akkor az apostolok bizonyossága sem volna teljes. János ezeket a bizonyosságokat sorolja fel: „amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megnéztünk és a kezünk tapintott az élet Igéjéről”. Ennek a tanúságnak a hitére hív közösségbe bennünket János!

Isten, nem Jézusban hirdeti meg az örök életet, de Jézus Krisztus által egyértelműsíti azt, hogy minden kinyilatkoztatás egyetlen lényege a meghívásunk, és arra elvezetés módja, lehetősége: közösségre lépni „az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal”! A kezdetektől, a teremtés kezdetétől a létben jelen lévő üzenet az, hogy a kezdet, a jelenvalóság és a jövő egyetlen üzenetben áll össze, és ez az üzenet bizonyossága, hirdetője, tanúja, és képviselője Jézus Krisztus, az Isten Fia, Aki által meg van jelölve az Ember számára az út, amely közösségre elvezet Embert, az Atya Istennel.

Úton lenni Krisztussal közösségben, hogy közösségre juthassak az Atyával, az apostol tanúsága által!

Közösség. Mit is értsünk e fogalom alatt? Közös azokban valami olyan érték, melyet úgy tisztelnek, hogy azért az értékért alárendelik a maguk igazságát! Lehet ez úgy, hogy nem harcolok meg magammal azért az értékért, amit érzek, hogy többet ér számomra, mint a magam igazsága, de képessé lehessek alárendelni annak az igazságérzetemet? Vallom, hogy nem. Annyira nem, vallom, hogy a tudatos, elszánt akarat is kevés hozzá! Elköteleződésem, és a szívbéli odaszánásom kell hozzá, hogy hitemben bizalmat szavazzak az értéknek, melyet szolgálni akarok, a magam legyőzésével feláldozásával is!

Ebben a hitben segíts engem Istenem, hogy Veled közösségre eljuthassak! Ámen