Mindez, amit ma olvasunk az evangéliumban

Iz 11,1-10 - Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből. Rajta nyugszik az Úr lelke: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudásnak és az Úr félelmének lelke; és kedve telik az Úr félelmében. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, és nem aszerint dönt, amit a fül hall, hanem igazságosan ítéli majd a gyengéket, és méltányosan dönt a föld szegényeinek érdekében; megveri a földet szája vesszejével, és ajkának leheletével megöli az istentelent. Igazságosság lesz derekának öve, és a hűség csípőjének kötője. Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, és a párduc a gödölyével heverészik; borjú és oroszlánkölyök együtt híznak, és kisgyermek terelgeti őket. Tehén és medve együtt legelnek, együtt heverésznek kölykeik, és az oroszlán szalmát eszik, mint a tehén. A csecsemő a vipera fészkénél játszik, s az áspiskígyó üregébe dugja kezét az anyatejtől elválasztott gyermek. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szent hegyemen, mert tele lesz a föld az Úr ismeretével, mint ahogy a vizek betöltik a tengert. Ez történik majd azon a napon: Jessze sarja a népek zászlajaként áll, őt keresik a nemzetek, és lakóhelye dicsőséges lesz.

Zs 71 - Salamontól. Isten, add át ítéletedet a királynak, igazságodat a király fiának, hogy igazságosan ítélje népedet, és méltányosan szegényeidet. Békét teremjenek a hegyek a népnek, és igazságot a halmok. Szolgáltasson igazságot a nép szegényeinek, nyújtson a szegények fiainak segítséget, s alázza meg az erőszakoskodót. Éljen, amíg a nap és a hold, nemzedékről nemzedékre. Úgy szálljon le, mint az eső a rétre, s mint ahogy az esőcsepp öntözi a földet. Virágozzék napjaiban az igazság és a béke teljessége, amíg a hold el nem múlik. Uralkodjék tengertől tengerig, A folyamtól a földkerekség széléig. Boruljanak le előtte a sivatag lakói s ellenségei nyalják a port. Tarzis királyai és a szigetek hordjanak adományokat, Arábia és Sába királyai ajándékokat hozzanak. A föld minden királya hódoljon előtte, s legyen minden nemzet a szolgája. Mert ő megszabadítja a szegényt, aki hozzá kiált, s a szűkölködőt, akin senki sem segít. Megkönyörül a szegényen és a nincstelenen és megszabadítja a szűkölködőket. Megmenti őket az elnyomástól és az erőszaktól, mert szemében drága az ő vérük. Éljen és legyen része Arábia aranyában, imádkoznak is majd érte mindenkor; Áldják őt minden nap. Bőséggel legyen gabona a földön, s hullámozzék a hegyek tetején, mint a Libanon, olyan legyen termése; A város népe virágozzék mint a rét füve. Áldott legyen neve mindörökre, maradjon meg neve, amíg a nap ragyog; Benne nyerjen áldást a föld minden nemzetsége, dicsérje őt minden nemzet! Áldott legyen az Úr Isten, Izrael Istene, egyedül ő művel csodákat. Áldott legyen az ő fölséges neve örökre, teljék be fölségével az egész világ! Ámen! Ámen!

Lk 10,21-24 - Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyek előtt. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent átadott nekem. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya; és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Majd külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király kívánta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”

Mindez, amit ma olvasunk az evangéliumban, mi után hangzik el? Bizony, mikor a hetvenkettő visszaérkezik küldetéséből, és beszámolnak arról, hogy milyen eredménnyel jártak. Bizonyítékkal tértek vissza a küldöttek! De nem az volt a bizonyíték, hogy jól érezték magukat a küldetésükben, hanem a küldetés eredményének a megtapasztalásáról tudtak beszámolni. Ami független attól, hogy ők, milyen módon tették meg dolgukat. Nem mondták el azt, hogy nekik tetszett az, amire kaptak megbízást. Nem azzal dicsekedtek, hogy milyen ügyesen oldották meg a feladatukat, milyen jó módszert találtak ki és milyen számukra tetsző technikát tudtak kipróbálni. Hanem a küldetés, a Jézustól kapott megbízás eredményéről tudtak örömmel beszámolni. Mint, akik tanúi voltak csupán Isten jelenlétének.

És Jézus a hetvenkettővel együtt felujjong! Dicsőítésbe kezd! „Áldalak Atyám …!”

- Megérezni ezt a földi léten túli örömöt, mely felemeli az embert, elemeli a földtől! Jézus az örömében arról beszél, hogy Ő, emberként, megdicsőülhet abban, amit rábízott az Atya, és aminek Ő képes megfelelni! Amiből kiderül, és világossá lesz a tanítványok számára, hogy nem Ő a cselekvő, hanem az Isten, Aki bizalmat szavazott Neki, és akiben Ő bizalmat szavazhatott a hetvenkettőnek. Akik elmenve, tanúi lehettek annak, hogy Isten Szentlelke működik, és nem hagyja magára azokat, akik hisznek a Minden Hatalommal felruházott Fiú szavaiban, szavainak.

Ebben a történetben az izgalmas az, hogy lehetséges az együttműködése Embernek Istennel! De ahhoz, nem szabad soha kihagyni, kizárni, kiközösíteni a Fiút! Akiben Isten megszemélyesül, Akinek minden hatalmat, tudást és készséget, képességet átadott a kinyilatkoztatásra, az Isteni Ige emberi kifejeződésére. Akiben – Jézusban – mindeneket magához vonzani képessé lehet!

Tehát, nem elég az, hogy küldetést érzek magamban. A küldetésre Krisztusból kell felkészülnöm. Mert Krisztus az, aki az időben és a térben képes lehet számomra a küldetés irányát, módját és mikéntjét definiálni. Ha nem vagyok ebben személyes közösségben Vele, akkor magányos harcba szállok. Amiben az erőmre bízhatom csupán magam, de Isten erejét nem tudhatom ereimben! Tudnom kell, hogy ez kevés lesz ahhoz, hogy megtapasztalhassam a csodát, amit Isten a küldetésben szándékozik megmutatni számomra is, aki csak közvetítője, eszköze lehetek a küldetésben!

Ezt a szelídséget, és azt az alázatot segíts megadnom Neked, akkor, amikor elfogadom azt, hogy eszközöddé lehetek! Ámen