Az élet gondjai, bizony, elnehezítik szívünket

Dán 7,15-27 - Ekkor a lelkem megrendült; én, Dániel, megremegtem e dolgok miatt, és az, amit a fejem látott, megzavart engem. Odamentem az egyik ottállóhoz, és biztos magyarázatot kértem tőle mindezekre. Ő megmondta és megmagyarázta nekem a dolgok értelmét: „Ez a négy nagy vadállat négy olyan ország, amely a földön támad; a fölséges Isten szentjei azonban elnyerik majd az országot, és övék lesz az ország örökké, örökkön-örökké.” Aztán meg akartam tudni a valót a negyedik vadállatról, amely nagyon különbözött az összes többitől, és igen rettenetes volt; a fogai és körmei vasból voltak, falt és rágott, és a maradékot a lábával összetaposta; a tíz szarvról is, ami fején volt, továbbá arról a másikról, ami kinőtt, és amely előtt három szarv lehullott; arról a szarvról, amelynek szeme volt és nagy dolgokat beszélő szája, és nagyobb volt a többinél. Láttam ugyanis, hogy íme, az a szarv hadat viselt a szentek ellen és diadalmaskodott rajtuk, míg el nem jött az Ősöreg, és igazságot nem szolgáltatott a Fölséges szentjeinek, és el nem jött az idő, és a szentek birtokukba nem vették az országot. Ő így szólt: „A negyedik vadállat egy negyedik ország lesz a földön, amely nagyobb lesz minden országnál; felfalja, összetiporja és összezúzza az egész földet. Ennek az országnak a tíz szarva pedig tíz király lesz; őutánuk pedig egy másik támad, amely hatalmasabb lesz az előbbieknél, és három királyt megaláz. Sokat beszél a Fölséges ellen, és megtiporja a Magasságbeli szentjeit; azt hiszi, hogy meg tudja változtatni az időket és a törvényeket; s kezébe is adják azokat egy ideig, időkig és egy fél ideig. Aztán leül a bíróság, hogy a hatalmát elvegyék, összetiporják és mindörökre megsemmisítsék, és az országot, a hatalmat és az ország nagyságát az egész ég alatt átadják a Magasságbeli szentjei népének; az országa örökkévaló ország lesz, és neki szolgál majd és engedelmeskedik minden király.”„

Dán 3,82-87 - Áldjátok az Urat, emberek fiai, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! Áldja Izrael az Urat, dicsérje és mindenekfölött magasztalja őt mindörökké! Áldjátok az Urat, az Úr papjai, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! Áldjátok az Urat, az Úr szolgái, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! Áldjátok az Urat, igazak szellemei és lelkei, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! Áldjátok az Urat, szentek és alázatos szívűek, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!

Lk 21,34-36 - Vigyázzatok hát magatokra, hogy el ne nehezedjen szívetek a tobzódásban és részegségben, s az élet gondjai között, és az a nap meg ne lepjen titeket hirtelen. Mert mint a csapda, úgy fog lecsapni mindazokra, akik az egész föld színén laknak. Virrasszatok tehát, és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.”

Az élet gondjai, bizony, elnehezítik szívünket! Elvonják figyelmünket, és képesek befolyásolni értékrendünket, értékítéletünket!

Azt mondja Jézus, hogy vigyáznom kell. Tehát, tehetek azért, és tennem is kell azért, hogy ne telepedjenek rám az élet gondjai. Talán erre van a pszichénk, érzékenységünk, és érzelmeink is, hogy időben észrevegyük azt a gondot, ami elvonni kész az éberségtől, a legfontosabbra odafigyeléstől. Amikor a gondokat valami olyan pótcselekvéssel próbálom enyhíteni magamban, ami megint csak elvonni képes a figyelmemet attól, amitől óvni próbál Jézus.

Az eljövendőtől, az el nem kerülhető szembesüléstől, a bekövetkezendő következménytől, az elszámoltatástól el ne terelje bármi is a figyelmemet! Meg kell állnom akkor, és ott, amitől nem félni kell, hanem készülni rá! Vágyakozással készülni a találkozásra, és nem félelemmel!

Az Emberfiával, Aki vagy elvezet az Atyához, vagy azt mondja, hogy nem teheti meg, mert nem volt elég eddig a hitem, a reményem rá, hogy azt most, Ő megtehesse!

Jézust úgy ismerem, mint aki gyenge, és elérzékenyül, csak azért, mert könyörgök Neki, hogy velem, csak velem tegyen kivételt? Nem, Jézus nem nekem lekötelezett, hanem az Atyának! Az Atyának akar megfelelni, felel meg, és nekem is azt tanítja, hogy ne Neki, hanem a kinyilatkoztatott Igének akarjak megfelelni, Akinek Ő maga is megfelelt, akkor, amikor egészen a halálig megalázta magát!

Mennyei Atyám! Te nem kényszert erőltetsz rám, hanem szabadságomat kéred! Add meg nekem, hogy legyen nekem az, amire Te vágysz tőlem! És azt csak Neked, a Te számodra tartogassam, és gyarapítsam! Ámen