Elég három nap

Ez 47,1-2.8-9.12 - Ezután visszavitt engem a ház kapujához, és íme, víz fakadt a ház küszöbe alatt a keleti oldalon; a ház homlokzata ugyanis kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le, az oltártól dél felé. Aztán kivitt az északi kapun, és körülvezetett a külső kapun kívül levő úton a kelet felé néző útra; és íme, víz tört elő a jobb oldalon. Azt mondta nekem: „Ez a víz a keleti homokdombok felé indul, majd lefolyik a sivatag síkságára és a tengerbe ömlik; amikor beleömlik, annak a vize egészséges lesz. Amerre ez a folyó ér, minden élő és mozgó lény élni fog. Ahová eljut a víz, igen sok lesz a hal; ahová elér a folyó, egészséges lesz és élni fog minden lény. A folyó mentén pedig, annak mindkét partján mindenféle gyümölcsfa nő; lombjuk le nem hull, s a gyümölcsük el nem fogy. Havonta friss gyümölcsöt teremnek, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül szolgál, a lombjuk pedig orvosságul.

1Kor 3,9c-11; 16-17 - Mert Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. Isten nekem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem; más pedig arra épít. De mindenki ügyeljen, hogyan épít rá. Mert a lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, más alapot senki sem rakhat.

Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek? Azt pedig, aki Isten templomát lerombolja, lerombolja az Isten. Mert Isten temploma szent, s ti vagytok az.

Zs 45 - A karvezetőnek. Kóré fiaitól. A „Szüzek” szerint. Ének. Menedékünk és erőnk az Isten, a ránk zúdult számos bajban ő a mi segítőnk. Nem félünk tehát, rendüljön bár meg a föld, merüljenek bár a tenger mélyére a hegyek. Zúgjanak bár és háborogjanak vizei, rendüljenek meg bár erejétől a hegyek. Folyó árja örvendezteti meg Isten városát, a Fölséges megszentelt hajlékát. Isten lakik benne: nem inog meg, mielőtt megvirrad, megsegíti őt Isten. Nemzetek háborogtak, országok inogtak, de ő hangját hallatta és megrendült a föld. Velünk van a seregek Ura, Jákob Istene a mi menedékünk! Jöjjetek és lássátok az Úr műveit, csodáit, amelyeket a földön végbevitt. Megszünteti a háborúkat mindenütt a föld széléig, széttöri az íjakat és összezúzza a fegyvereket, tűzben égeti el a pajzsokat. Álljatok meg és lássátok, hogy én vagyok az Isten: magasztalni fognak engem a nemzeteknek, s magasztalni fog a föld. Velünk van a seregek Ura, Jákob Istene a mi menedékünk!

Jn 2,13-22 - Közel volt a zsidók Pászkája, és Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban ökör-, juh- és galambkereskedőket talált, s az odatelepedett pénzváltókat. Akkor kötelekből ostort font, és mindnyájukat kizavarta a templomból a juhokkal és az ökrökkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, az asztalaikat fölforgatta. A galambárusoknak pedig azt mondta: „Vigyétek el innen ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Akkor tanítványai visszaemlékeztek arra, hogy írva van: „Emészt engem a buzgóság házadért” [Zsolt 69,10]. A zsidók azonban megszólították, és azt kérdezték tőle: „Milyen jelet mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed?” Jézus azt felelte nekik: „Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem azt!” A zsidók erre így szóltak: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépítenéd?” De ő a saját testének templomáról mondta ezt. Amikor föltámadt halottaiból, tanítványai visszaemlékeztek, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak, és a szónak, amelyet Jézus mondott.

Elég három nap is, hogy Ember szentté legyen! Azaz: Krisztusivá! Eszembe jut Jézusnak a szava: „ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek, ‘menj innen oda’, elmegy, és semmi sem lesz lehetetlen nektek.” [Mt 17,20] Ez az!

Vajon, hiába mondom, hogy Istenem, adj nekem ekkora hitet!? Élni akarok vele, és nem visszaélni. De, alkalmas vagyok rá, tartok ott a magam emberségének fejlődésében, hogy ha Isten teljesíti kérésemet, akkor tudjak mit kezdeni kegyelmi ajándékával? Képes lehessek élni akkora hittel, hogy semmi sem legyen lehetetlen a számomra – amivel Isten dicsőségét szolgálhatom?

Igen, ez az, azt hiszem, amiről elmélkedtem. Hogy emberként szabaddá válni, függetlenedni minden kötöttségtől, kötődéstől, kényszeredettségtől és függőségtől. Emberként szabadságomat, teljes földi valómat(!), alávethessem Isten akaratának, szándékának! Semmivé lenni, hogy Istennek mindene legyek! Erre talán csak Krisztus lehetett képes. Vajon, Szűz Mária, vagy Szent János apostol, esetleg Péter, mennyire lehetett erre képessé?

Pál apostolról nem is beszélve, akit jegyzeteiből ismerhetünk a legjobban – talán.

Ami embernek lehetetlen (Mk 10,27). E kérdést feltehetem Pio atya vonatkozásában is.

Lehetséges ebben a világban, ezzel a világgal együttműködésben, mégis szabaddá tenni teljes mivoltomat tőle? Olyan szabaddá tenni magam, hogy azzal egészen Isten szolgálatára lehessek? Képtelenségnek tűnik számomra! De részlegesen valószínűleg lehetséges, ahogy arra képessé lettek a szentek.

Ami emberileg képtelenség, arra is nyitottá lenni. És még tovább: megengedővé lenni rá, hogy velem is megtörténhet olyan, amire képes vagyok kimondani: ’velem aztán nem történhet meg’! Miért ne? Tudom én azt, hogy Istennek mi a terve, szándéka velem? Mire akar használni engem? Milyen módon válhatok a tervének eszközévé? Talán pont olyan dolgokra készül, velem kapcsolatban, amit legkevésbé kívánok magamnak, vagy szeretném, hogy megtörténjen velem. Képes vagyok még így is azt mondani, hogy legyen meg a Te akaratod, rajtam?

Nem tudom, hogy mi válhat üdvömre! Amiért annyira evilághoz kötődött vagyok, hogy fel sem érem Isten gondolati, lelki működését. „Az én gondolataim nem a ti gondolataitok” (Iz 55,8) – mondja az Úr! Hiszem, hogy Istennek egy szempillantás is elég ahhoz, hogy bármit megváltoztasson. Bennem, és a világban is. Számára nincs felette álló erő, törvény, vagy bármi! Ugyanakkor, ez, Őt nem bírja rá, hogy ezzel a minden felett álló szeretetével – mert ez az(!) – olyanra ragadtassa el magát, ami bármiben, bárkinek is kárára lehet, vagy ártó legyen!

Ez az a hatalom, amit félhet az Ember! Csodálhat, és csodálattal ragaszkodhat Hozzá!

Hogy Istenem vagy, köszönöm Neked! Segíts, hogy mindig ragaszkodjam Hozzád, és Neked elégségessé lehessek! De azért, hogy Veled örökre közösségre juthassak! Ámen