Nem vitás, bennünk van ez a kettősség

Róm 9,1-5 - Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom, a lelkiismeretem mellettem tesz tanúságot a Szentlélekben, hogy nagy a szomorúságom és szívemnek fájdalma szüntelen. Hiszen azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért, az izraelitákért, akiké a gyermekké fogadás, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. Övék az atyák, és test szerint Krisztus is közülük való, aki mindenek fölött álló, örökké áldott Isten. Ámen.

Zs 147 - Dicsérd az Urat, Jeruzsálem, Dicsérd Sion, Istenedet, Mert ő erőssé teszi kapuid zárait, megáldja benned fiaidat. Békességet ad határaidnak, és a búza javával lakat jól téged. Elküldi szavát a földre, igéi gyorsan futnak. Olyan havat ad, mint a gyapjú, és mint a hamut, szórja a zúzmarát. Mint a morzsát, úgy hullatja jegét, ki tudja hidegét elviselni? De ha elküldi igéjét, felolvasztja azokat, a szele fúj, és folynak a vizek. Kihirdeti igéjét Jákobnak, törvényeit és rendeleteit Izraelnek. Nem tett így egyetlen nemzettel sem, nem ismertette meg őket rendeleteivel. ALLELUJA!

Lk 14,1-6 - Történt pedig, hogy Jézus szombaton az egyik vezető farizeus házába ment étkezni, és azok figyelték őt. Ott egy vízkóros ember került elébe. Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: „Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?” Azok csak hallgattak. Erre megérintette a beteget, meggyógyította, és elbocsátotta. Aztán így szólt hozzájuk: „Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?” Erre nem tudtak mit felelni.

Nem vitás, bennünk van ez a kettősség: a kétség rá, hogy mi a jó, mi a helyes; és a betegség, a kórság, ami a kegyelmet igényli. Nem is annyira a szombaton van itt a hangsúly, mint inkább azon a merevségen, azon a görcsös jóra törekvésen, ami nem enged bennünket szabaddá lenni a jóra. Az isteni jóra! Ami nem az a jó, amit én, éppen most, az éppen érzelmi, pszichés, vagy fizikai állapotomban jónak vélek. Isten értelmezésében a jó, egy állandó. Minden időben, minden helyzetben, és minden közegben a jó, az, ami Isten általi jó. Ezt én, a töredékes, az isteni jóban létező ember nem értem, csak a Lélek által megsejthetem. Isten lényében nincs kettősség, nincs benne meghasonlás, ahogy bennem, az Emberben. Szüntelen vitatkozik bennem a jó, és az érthetetlen közeghez viszonyulási kényszer szülte kompromisszumkeresés.

Bennem, az Emberben két személyiség van egyszerre jelen: isteni énem, és a világi énem. Az Isten, aki állandó, találkozik – bennem - velem, aki meg akarok felelni önmagamnak, de másoknak is. Ebben a háromságban egyetlen az állandó, Isten! Én és a másik ember az, aki elvárásaiban, de önmagának megfelelésében is állandóan változik. Ebben próbál fegyelmezésre tanítani Jézus: ne önmagam, és ne a másik ember elvárása legyen az igazodás számomra, hanem az állandó, az Isten törvénye, Aki a Szeretet! Ő, az Állandó jó, kegyelmeivel siet, próbál segítségemre lenni, hogy fegyelmezni bírjam magam! Valójában Isten fegyelmezni próbál a józanság, az alázat, a szelídség, a bölcsesség kegyelmével!

Ez akkor volna számomra egyszerűbb képlet, ha a környezetemet is ez a szellemiség vezérelné. Hiszen, ha tudnám, ha tudhatnám, hogy bennünket, embereket az isteni jó vezérel, és nem akarunk mindig az éppen bennünk működő pszichének, érzelmeknek megfelelni, mert elkötelezettek vagyunk, átadtuk életünket Krisztusnak (!), vagyis, nem uralkodnak felettünk a környezeti ingerek, mert nem engedjük meg, hogy uralkodjanak, akkor, ezzel segíteni tudnánk egymásnak, hogy életátadásunk meg ne inogjon. De nem így van. Nekem kell elkezdenem, én vagyok az, aki változhat, és talán változásom segíthet meg másokat is, hogy változásra bírhassák magukat.

A példa, és Jézus példabeszédei soha nem azért hangoznak el, hogy leragadjunk annál. Sokkal inkább arra akarnak mintát mutatni, hogy azzal a magunk életét meg tudjuk változtatni. Szembesíteni akar Jézus önmagunkkal. Gyengeségeinkkel, hibáinkkal, és bűnös gyarlóságainkkal! Segíts Istenem, hogy változni képes lehessek mindhalálig, egészen e test megfeszüléséig, kegyelmeid által, melyeket szüntelen kínálsz, felajánlasz számomra. Mert az akarod, hogy eljussak tökéletességemre, megdicsőítésedre, melyre teremtettél! Ámen