Várakozni nem szeretek
Róm 5,12.15b.17-19.20b-21 - Egy ember által jött a bűn ebbe a világba, a bűn által pedig a halál, s így a halál átment minden emberre, mert mindenki vétkezett. De nem úgy áll a dolog a kegyelem ajándékával, mint a bűnbeeséssel. Ha ugyanis sok ember meghalt egynek bűnbeesése következtében, Isten kegyelme, és az egy embernek, Jézus Krisztusnak a kegyelmében nyert ajándék még sokkal bőségesebben kiáradt sokakra. Mert ha a halál uralomra jutott egy által, egynek a bűnbeesése miatt, akkor sokkal inkább uralkodnak majd az életben az egy Jézus Krisztus által mindazok, akik megkapják a kegyelem és a megigazulás ajándékának a bőségét. Amint tehát kárhozat szállt minden emberre egynek a bűnbeesése miatt, úgy az életet adó megigazulásban is minden ember részesül egynek az igaz volta miatt. Ahogyan ugyanis a sok ember bűnössé vált egy ember engedetlensége által, éppúgy a sok ember megigazulttá is válik egynek az engedelmessége által. A törvény azért jött közbe, hogy a bűnözés fokozódjék; amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által.
Zs 39 - A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Várva-vártam az Urat, s ő lehajolt hozzám. Meghallgatta könyörgésemet, kihúzott a nyomorúság verméből, a sár fertőjéből; Lábamat kősziklára helyezte, lépésemet biztossá tette. Új éneket adott számba, Istenünket dicsérő szózatot. Sokan látják és félelem fogja el őket, s az Úrba vetik reményüket. Boldog az az ember, aki az Úrba vetette reményét, s aki nem tart a gőgösöktől, a hazugságra vetemedőktől. Sokat tettél értünk, Uram, én Istenem, csodáiddal és terveiddel: nincs hozzád hasonló senki sem! Hirdetni akarom őket és beszélni róluk, de túl sok ahhoz, hogy számba vehetném. Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: „Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van.” Nagy gyülekezet előtt hirdetem igazságodat; Íme nem tartom vissza ajkamat, Uram, te tudod! Igazságodat nem rejtem el szívemben, hűségedet és segítségedet hirdetem. Nem titkolom irgalmadat és hűségedet a nagy gyülekezetben. Te, Uram, ne vond meg irgalmadat tőlem; Kegyelmed és hűséged tartson fenn mindenkor engem, mert számtalan veszély környékez; utolértek gonoszságaim, fel sem tudok tekinteni, számosabbak, mint a hajszál fejemen, és a szívem is elhagyott engem. Teljék kedved, Uram, megmentésemben, Uram, siess segítségemre. Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg, akik életemre törnek, hogy elvegyék. Hátráljanak meg és piruljanak, akik rosszat akarnak nekem. Dermedjenek meg zavarukban, akik azt mondják: „Úgy kell neked!” Ujjongjanak s örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek; „Magasztaltassék az Úr!” - mondják mindenkor, akik örvendeznek szabadításodon. Bár én koldus vagyok és szegény, az Úr majd gondoskodik rólam. Segítőm és szabadítóm te vagy, Istenem, ne késlekedj!
Lk 12,35-38 - Legyen a csípőtök felövezve, a lámpásotok pedig meggyújtva. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják, mikor visszatér a menyegzőről, hogy mihelyt jön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, aztán megy, és kiszolgálja őket. S ha a második őrváltáskor vagy a harmadik őrváltáskor jön, és így találja őket, boldogok azok a szolgák.
Várakozni nem szeretek. Ámbár, ha a várakozás összekapcsolódik a készülettel, és a készületben egy találkozást készíthetek elő, az már izgalmasabb, abban van dinamizmus, mozgás és cselekvés. Ráadásul, ha a készülődésben kifejeződésre juttathatom azt, hogy a találkozás fontos a számomra, és az illető személy megismerésével tölthetem, tudva, hogy Ő az, aki a találkozásunkra számít, és számára is fontos ez a találkozás, akkor ez a tudat különös jelentést ad a várakozásnak! Szóval, egy ilyen várakozás már egészen más, mint az idő és a tér leküzdésére, vagy, az azok feletti uralkodás kényszerével rám erőltetett tétlenkedés.
A mai evangélium arról szól, hogy az Uramat várni. Ezért beszél Jézus arról, hogy várakozásunk készület legyen. A felkészülésem során juthatok örömömre – mely abból ered, hogy már a felkészülésben benne van a megérkezés, a találkozás -, mely örömömet megoszthatom. Ez az evangelizálás, az apostolkodás. Ezért, ha valaki nem tanítványa Jézusnak - mert a tanítványság a készület a Vele való találkozásra, és általa az Istennel -, nem is válhat apostolává.
Igen, fel kell tennem magamnak a kérdést, alkalmas lehetek az apostolkodásra?! Vagy, maradjak e mai napon elhangzó tanításnál: éberség, és ébrenlét. Csípőmet övezzem, és lámpásomat élesztgessem!
Ezzel az evangéliummal párosul Pál elmélkedése a bűnről és a kegyelemről. Elgondolkodtató párosítás! De van benne szívhez szóló üzenet.
„A törvény azért jött közbe, hogy a bűnözés fokozódjék; amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által.”
Érdekes Pálnak ez a gondolata! Azt mondja, hogy az Ember bűnbeesése és Isten közbelépése közé ékelődik a törvény. A törvény, ami a bűnt szolgálja! Isten, e világ hatalmát nem erőnek erejével, azaz: nem erőszakkal hajlandó legyőzni. Nem is legyőzni akarja Isten a bűnt, a gonoszt, hanem felülírni! Megértheti Ember, ezt a nagyvonalúságot, ezt a nagylelkűséget, a szeretet megnyilvánulásának ezt a nagyvonalúságát? Amit kegyelemként definiálunk?
Isten nem akar feltétlen hatalmat magának a világban, a teremtésében! Isten azt akarja, hogy az Ember, személyesen mondjon igent a kegyelemre! A kegyelem Istennél van, az Ember számára! Jézus Krisztus által jön Isten kegyelme a világba, és árad a Szentlélek által, mindörökre, míg a teremtés lélegzik, van, és fenn áll Isten szándéka szerint.
Mire jutok én, az Ember, e két szentírási rész egybevetésével? Arra, hogy készületem, várakozásom Rá, a Második Személy második eljövetelre, nem is olyan érdektelen dolog. Súlya van az Életemnek, ezen a földön! Nagy ’É’-vel írom, mert részének tartom, vallom annak, amire Isten rendelte az Életet, Ember számára! (Ráadásul, ha belegondolok, hogy minden élet az Ember Életéért van!)
A lábmosással kezdődött minden – mármint, ami a törvényt követi, illetve a bűn kiáradását, elterjedését! És az utolsó vacsorával vette kezdetét a kegyelem - a számomra! És tart, és élhetem kegyelmi állapotomat. A kérdés: mit kezdek Isten, nekem adott kegyelmével? El bírom viselni, el tudom hordozni, hogy a várakozásom készületté legyen, és készület lehessen? A készületem kell legyen az én evangelizálásom! Azaz: az isteni kegyelemnek kell átsütnie az életemen!
Nem hiszek a cselekvés, a tett erejében, melyet nem szentel meg Isten kegyelme!
Igen Atyám így tetszett Neked! Kérem áldásodat, és azt, hogy áldásoddal élni képessé legyek! Ámen 171024
