E kettő szorosan összefügg

Róm 4,13.16-18 - Azt az ígéretet ugyanis, hogy a világ örököse lesz, Ábrahámnak és utódainak nem a törvény közvetítésével adták, hanem a hitből való megigazulás alapján. Azért hitből, hogy minden kegyelemből legyen, és az ígéret biztos legyen minden utód számára, nemcsak azoknak, akik a törvényből vannak, hanem azoknak is, akik Ábrahám hitéből vannak, aki mindnyájunknak atyja Isten előtt, amint meg van írva: „sok nemzet atyjává rendeltelek” [Ter 17,5]. Ő hitt annak, aki életre kelti a holtakat, és aki nevet ad a nemlétezőknek, hogy létezzenek. Ő reménységgel hitt a remény ellenére, így sok nemzet atyja lett, amint megmondatott neki: „Annyi lesz a te utódod” [Ter 15,5].

Zs 104,6-9.42-43 - ti, az ő szolgájának, Ábrahám utódai, választottjának, Jákobnak fiai. Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földön ő ítélkezik. Örökké gondol szövetségére, szavára, amelyet ezer nemzedékre adott, arra, amit Ábrahámmal megkötött, amire megesküdött Izsáknak. Mert megemlékezett szent szaváról, amelyet szolgájához, Ábrahámhoz intézett. Kivezette népét ujjongásban, választottait vigasságban.

Lk 12,8-12 - Mondom pedig nektek: Aki megvall engem az emberek előtt, azt az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt Isten is megtagadja angyalai előtt. Ha valaki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer; de aki a Szentlelket káromolja, annak nincs bocsánat. Mikor pedig a zsinagógába, elöljárók és hatóságok elé hurcolnak benneteket, ne aggódjatok azon, hogy hogyan és mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok, mert a Szentlélek megtanít benneteket abban az órában, hogy mit kell mondanotok.”

E kettő szorosan összefügg: hit – hitvallás.

Pál arról beszél, hogy mennyire szükséges a hit, a hitképesség, a hitbizonyosság, a hitre alkalmasság ahhoz, hogy a kegyelem érvényre juthasson az emberben.

Jézus gondolata lehetett Pál szavainak az alapja, aki egyszerűen azt mondja, hogy a hitvallás következménye az, hogy Isten Lelke hogyan képes megnyilvánulni az Ember által. Azaz, az Embernek világi énjét, mely e világi elvárásoknak megfeleltetése, fel kell cserélni az isteni, azaz, a lelki énjére. Az Embernek, hitbizonyossága alapján kell reagálni a világ dolgaira is. De ahhoz igent kell mondania a Lélek jelenlétére.

Érdekes Jézus érvelése. Különbséget tesz az Emberfia megvallása, és ellene szólás között. De különbséget tesz az Emberfiának ellenszegülése, és a Szentlélek káromlása között is!

Mit kezdjünk ezzel? Hogyan értsük e tanítást?

Jézus, mennybevétele után elküldi a Szentlelket a világba, hogy az vigye végbe azt, amit Ő elkezdett. De általunk, és bennünk! Nekünk, Emberek számára adja a Szentlélek ajándékát! Vagyis: az, aki a Lélek létét nem fogadja el, abban az a kegyelem, melyet a Lélek tölthet be, a Lélek teljesíthet be, nem lesz képes eszközévé lenni!

Nem mondhatom magam kereszténynek, ha a Szentlélek útját elrekesztem, meddővé leszek Isten terve számára! Tehát, farizeusi lelkületűvé leszek! Mit bocsáthat meg Isten, ha az Ember nem igényli bocsánatát, nem kéri bocsánatát, vagyis: nem látja be, hogy tévedett Isten szándékával szemben?

Azért azt érdemes észrevenni, hogy Jézus mindig pozitívan gondolkodik, és a pozitív értékre mutat rá! De, vajon, ma elégséges a számunkra, ha a pozitívumra mutatunk rá? Mi, akik egyből igazolni próbáljuk magunkat Krisztus tanításával, és nem szembesülünk azzal, hogy mennyiben vagyunk képesek megfelelni, eleget tenni tanításának, illetve, mennyire nem úgy élünk, gondolkodunk, ahogy azt Krisztus tanítja!

Atyám, Uram, Istenem! Szentlelked által vezess, és formáld gondolkodásomat, hogy megengedővé tudjak lenni a kegyelmeidre. Mert tudom – de még csak tudom -, hogy általam, mi általunk akarod a világot megszentelni! Ámen