Értelmünk és szabadságunk

Sir 24,23-31 - Jó illatot árasztok, mint a szőlőtő, és virágomból pompás, dús gyümölcs terem. Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek. Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye. Jöjjetek hozzám mind, akik kívántok engem, és teljetek el gyümölcseimmel, mert lelkem édesebb a méznél, és birtoklásom jobb a lépes méznél! Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben. Akik engem esznek, még inkább éheznek, akik engem isznak, még inkább szomjaznak, aki rám hallgat, meg nem szégyenül, s akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe. Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek.”

Jud 13,18-20 - Áldott vagy leányom, a magasságos Isten által, jobban, mint a föld minden asszonya. Áldott az Úr, a mi Istenünk, aki az eget és a földet teremtette, ő vezérelt téged, hogy levágd ellenségeink fejét. Ezért a te dicséreted nem hal ki az emberek szívéből, akik megemlékeznek Isten hatalmáról mindörökké. Fordítsa ezt Isten örök dicsőségedre, és látogasson meg jótéteményeivel. Mivel nem kímélted életedet, amikor a mi fajtánknak megaláztatásban volt része, hanem megakadályoztad romlásunkat, mert igaz úton jártál Istenünk színe előtt.

Gal 4,4-7 - De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett, hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, és elnyerjük a fogadott fiúságot. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki azt kiáltja: „Abba, Atya!” Tehát többé nem vagy már szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor örökös is az Isten által.

Lk 1,26-28 - Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.”

Értelmünk és szabadságunk már eredendően Istentől kegyelem. Ajándék! Amit, ha tudomásul veszek, és képes vagyok meghálálni, azaz Isten dicsőségére fordítani, akkor még adnak hozzá. Ha nem, akkor az lesz, amit Jézus így fogalmaz: „akinek van, annak még adnak; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van.” [Mk 4,25].

A van és a nincs kérdése – annyit tesz, hogy értelmemmel tudomást veszek arról, amim van, – márpedig van -, de ajándékom! Ezért karizma, adottság, és nem érdemem! Eszközömmé is lehet. Mely nem e világi megélhetésem, boldogulásom, vagy önmagam biztonságának megteremtésének eszköze. Ha Istentől való, akkor Isten dicsőségére szánt talentumom. Jól kell vele kufárkodnom, mint a jó földbe hullott magot kell termékennyé tennem. Az én kincsem – mégsem magamé - az én értelmem és szabadságom: Az értelem a fejben székel, míg szabadságom a szívemben. E kettőnek kell eggyé lenni, hogy az én igenem is hasonlóvá legyen Mária igenjéhez. Istennek, és Istenre kimondott Igen!

Arra is ki kell térnem, hogy ezek az alapvető kegyelmi ajándékaink csak eleinte képesek bennünket a teljesség felé orientálni, egyénileg. Elengedhetetlen a közösség az Ember számára! Mely, ha egészséges közeg, akkor segítségünkre lehet. Miközben, mi magunk segítségére lehetünk másoknak. Úgy is nevezhetnénk, hogy szükségünk van kontrollra. De azt is mondhatjuk, hogy teher alatt nő a pálma. Azonban az is igaz, hogy nekünk egymást kell evangelizálnunk, nemesítenünk, gazdagítanunk, bátorítanunk, és erősítenünk. Hiszen, belekényszerülünk egy szublimált környezetben megélni tudatállapotunkat. Mely tudatunk Istenre reflektál, míg környezetünk, mely evilági, tudattalan, nem tudatos, hanem csak alkalmazkodó a környezeti ingerekhez. A szublimáció, a pszichológia nyelvhasználatában a tudattalan vágyak kifejezésre juttatását érti. Márpedig, ott, ahol az emberi értelem, és szabadság nem kapcsolódik a forrásához, vagy mesterségesen elválasszák attól, ott tudattalanná lesz a szabadság, és az értelem is. Ha tudattalan, akkor önös érdekek prédájává lesz. Azaz, nem gazdagítja környezetét, hanem szétzilálja, rombolja. Szükségünk van, elengedhetetlen a számunkra a keresztény közösség!

A kereszténységnek itt van, ebben áll a felelőssége: mennyire vagyok képes szolgálni azt, amire kaptam karizmáimat, vagy, mennyire válok én magam is a tudattalan részévé?

A 2020-as Budapesti Eucharisztikus Kongresszus nagy lehetőségünk arra, hogy esélyt teremtsünk világunknak a tudatosságra! Ha lehetőség, akkor küldetés is! Több mint egy ünnep, egy alkalom. Tudatossá kell válni krisztusi életünknek, és közösségi erővé kell lennie. Addigra!

Magyarok Nagyasszonya, Mária! Legyél segítségünkre! Esd ki számunkra a józan, a bölcs, az alázatos és szelíd szeretet kegyelmét! Ámen