Már a tegnapi példabeszéd is rámutatott arra

Zak 8,20-23 - Így szól a Seregek Ura: Még majd eljönnek a népek, számos város lakói! Elmennek majd egymáshoz a lakosok és mondják: „Menjünk, esedezzünk az Úr előtt és keressük a Seregek Urát, hadd menjek én is!” És eljön számos nép és sok nemzet, hogy keresse a Seregek Urát Jeruzsálemben, és esedezzék az Úr előtt. Így szól a Seregek Ura: Azokban a napokban mindenféle nyelvű nemzetből tíz ember is megragadja és megfogja egy zsidó ember köntösének szélét, és mondja: Veletek megyünk, mert hallottuk, hogy veletek van az Úr!”

Zs 86 - Kóré fiainak zsoltára. Ének. Szent hegyeken vetette meg alapjait, jobban szereti Sion kapuit az Úr, mint Jákob többi hajlékát. Dicsőséges dolgokat mond rólad, Isten városa! Ráhábot és Babilont azok között említem, akik ismernek engem; Íme Filisztea, Tírusz és Etiópia népe: mind ott született. Sionról mondják majd: „Ez is, az is ott született, és maga a Fölséges erősíti meg.” Bejegyzi majd az Úr, a népek könyvébe: „Ezek itt születtek.” Körtáncban fogják majd énekelni: „Minden forrásom tebenned fakad.”

Lk 9,51-56 - Történt pedig, hogy amikor közeledtek felvételének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt, akik el is indultak, és a szamaritánusok egyik helységébe érkeztek, hogy szállást készítsenek neki. Azok azonban nem fogadták be, mert Jeruzsálembe szándékozott menni. Ennek láttára tanítványai, Jakab és János ezt mondták: „Uram! Akarod-e, hogy kérjük, szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket?” De ő hozzájuk fordulva megfeddte őket, és elmentek egy másik faluba.

Már a tegnapi példabeszéd is rámutatott arra, hogy az apostolokban személyiségfejlődés zajlott, azzal összefüggésben, hogy Jézus mellett élték az életüket. De ez a személyiségfejlődés valami olyan, – teljesen ismerős - emberi oldalát is előhozza, mely, ha akarom nevezhető biztonságérzetnek, de nevezhető annak is, hogy felismerik önmagukban azt, hogy az eddig, számukra ismert, tudott, vagy kénytelenül elfogadott határaik tágíthatók.

Mit mond János, és testvére Jakab? Nehogy már, ezek a hitetlenek, ezek a tudatlanok az utunkba álljanak, megmondhassák hova mehetünk, hova nem; nekünk, akik tudjuk a tutit, az igazságot, mi a helyes, és a követendő tanítás! Önbizalom, biztonság, bizonyosság, már majdnem gőg mutatkozik meg bennük, rajtuk. Hatalmat képviselhetnek! És miért érzik ezt? Talán Jézus sugározza ezt feléjük? Nem! Hanem az a tömeg, az a közeg, amelyik ekkorra már Jézust követi, akik Jézus tanítását hallva, már talán irigykednek a tanítványokra, már őket ostromolják, hogy segítségükkel maguk is közelebb kerülhessenek Jézushoz. A tömeg már a tanítványok segítségével próbál személyes érdekérvényesítést elérni Jézusnál! Amitől a hatalom ittas tanítványok többnek érzik magukat, korábbi énüknél!

Jézus, erre a tanítványi gőgre, hogy válaszol? Nem enged. Nem engedi isteni szolgálatát megalázni, aprópénzre váltani! Nem hatalmat akar magának, vagy Istennek ebben a világban! Nem hajlandó ilyen tyúkperbe bocsátkozni. Számára a küldetése, sokkal többet jelent, amit nem hajlandó odaáldozni egy személyes érdekérvényesítésbe! Tovább áll. Oda megy. Egy ilyen pereskedés, egy ilyen erőfitogtatás nem őrölheti fel, nem vonhatja el a figyelmet a lényegről, a küldetés lényegéről, létjogosultságáról.

Megérteni: mi fontos, és mi nem! Mit miért szabad árúba bocsátani?! Hol szabad, és hol nem perbe szállni? Isten méltóságát nehogy az Ember méltatlansága értéktelenítse le!

Jézus végtelenül nagy intelligenciája, ma úgy mondhatjuk, hogy IQ-ja, nem engedi meg tanítványainak sem, hogy Isten léptékéből kizökkenjenek! Világossá kell tenni, hogy Isten szolgálata nem cserélhető fel az egyéni érdek, vagy az éppen aktuális helyi politika porondján! Isten igazsága, szándéka, terve, nem személyeskedő, nem a napi politika érdekeit akarja szolgálni, hanem az Embert, Aki örök érték Isten számára. Mert az Ember számára, az Emberért (!), és az Emberrel közösségben valósulhat meg Isten terve! De ezért a tervért, mégis Isten az, aki a legnagyobb áldozatot magára vállalja. Ugyanakkor, az az Ember, aki Istennel közösségre lépni hajlandó, vegye tudomásul, hogy neki is vállalni kell a terv teljesüléséért a maga áldozatát.

Veled, Uram, és Érted, hogy Általad részesévé lehessek dicsőségednek! Add meg nekem! Ámen