Azon tűnődök, hogy az 'igaz' szó Jézus szájából

Dán 7,9-10.13-14 - Néztem, és egyszer csak trónokat állítottak fel, s egy Ősöreg leült; a ruházata fehér volt, mint a hó, és fején a haj olyan, mint a tiszta gyapjú; trónja lángoló tűz, kerekei égő tűz. Tüzes és sebes folyó jött ki színe előtt; ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer százezren hódoltak neki; a bíróság leült és a könyveket felnyitották. Majd azt láttam az éjszakai látomásban, hogy íme, az ég felhőiben valaki jött, aki olyan volt, mint az Emberfia, s amikor az Ősöregig eljutott, az ő színe elé vitték, és ő hatalmat, méltóságot és országot adott neki, hogy minden nép, törzs és nyelv neki szolgáljon, és hatalma örök hatalom legyen, amely meg nem szűnik, és országa olyan, amely el nem pusztul.

Jel 12,7-12a - Ekkor nagy harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal [Dán 10,13.20]. A sárkány és angyalai harcoltak, de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak [Ter 3,1; Zak 3,1; Jób 1,6] hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították. Ekkor nagy hangot hallottam az égben, amely így szólt: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk előtt. Ők pedig legyőzték őt a Bárány vére és a tanúságtétel igéje által, s nem kímélték saját életüket mindhalálig. Örvendezzetek tehát, egek [Iz 44,23], és akik bennük laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy kevés ideje van!”

Zs 137 - Dávidtól. Hálát adok neked, Uram, teljes szívemből, mert meghallgattad szájam szavát. Magasztallak az angyalok színe előtt, leborulok szent templomod felé; áldást mondok nevednek irgalmadért és igazságodért, mert mindenek fölött felmagasztaltad szent nevedet. Bármikor hívtalak segítségül, meghallgattál engem, és gyarapítottad az erőt lelkemben. Hálát ad neked, Uram, a föld minden királya, a te szád minden szavának hallatára, és megéneklik az Úr útjait, mert nagy az Úr dicsősége. Fölséges az Úr és rátekint az alázatosakra, de messziről megismeri a felfuvalkodottakat. Ha szorongatások között járok is, megőrzöd életemet; Ellenségeim haragjával szemben kinyújtod kezedet, és jobbod megszabadít engem. Az Úr mindezt véghezviszi értem, Uram, irgalmad örökkévaló: ne vesd meg kezed alkotásait!

Jn 1,47-51 - Amikor Jézus meglátta a közeledő Natanaelt, azt mondta róla: „Íme, egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság.” Natanael megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus azt felelte: „Mielőtt Fülöp hívott volna téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál.” Natanael azt válaszolta: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” Jézus erre így szólt: „Mivel azt mondtam neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat fogsz majd látni ezeknél.” Aztán hozzátette: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget, s hogy az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.”

Azon tűnődök, hogy az ’igaz’ szó Jézus szájából, melyet az izraelita jelző minőségére használ fel, milyen felfokozása annak. Mit fedez fel Jézus Natanaelben, amit még Fülöpre sem alkalmaz? Bár, mielőtt meglátta Jézus Natanaelt, Fülöpöt hívta meg követésére, tanítványának. András, majd Péter és Fülöp után Natanael a negyedik ember, akit Jézus tanítványául hív meg. Pontosabban, eddig ők négyen azok, akikről beszámol az Írás, hogy tanítványságra hívja őket Jézus!

Az álnokság szinonimáiként ezeket találom: sunyi, kétszínű, képmutató, alakoskodó, alamuszi, alattomos, orv, csalárd, gerinctelen, galád, álszent, számító, patkány, fondorlatos, köpönyegforgató, ravasz, sumák, hitvány, gonosz, becstelen, aljas, tisztességtelen, alávaló, alantas, galád, cudar, szégyenletes, rosszindulatú, gyalázatos, dicstelen, szemét, mocsok, szívtelen, gonosz, rosszmájú, rosszindulatú, undok, utálatos, epés, alattomos, aljas, maliciózus, elvetemült, ármányos, gúnyos.

Melyik az, ezekből a jelzőkből, amit még nem mondtak rám? De, vajon, Isten használja az én jellemzésemre ezek közül bármelyiket is? Ez volna a beugró ahhoz, hogy Jézus tanítványává lehessek? Vagy, ebből akar Jézus, tanítványaként, kipofozni, kinevelni, hogy igazzá legyek? Mert az igazaké a mennyek országa (Mt 5,10)!

Ugyanakkor, Natanael nem szerepel továbbiakban a tizenkettő között, de még egyéb formában sem tűnik fel Jézus körül. Igaz izraelita, de talán nem fejlődte meg azt, amire Jézus akarta megtanítani őt, úgy, ahogy megtanította a tizenkettőt?

Aki nem álnok, még nem biztos, hogy alkalmas, képes, egyáltalán lehet arra kész, amire Jézus akarja kiválasztani?

Natanael, én úgy gondolom ebből a történetből, hogy eszes, értelmes ember volt. Értette az Írásokat, és érdeklődő volt Fülöp kijelentése iránt is. Vagyis: várta a messiás eljövetelét. Jézus kijelenti a számára, hogy többet is láthat, annál, mint amit eddig megláthatott. Ami nem jelenti azt, hogy meg is fogja látni Natanael. Ugyanis, akkor láthatja csak meg, ha követni hajlandó Jézust! Arról nem tudunk, hogy meg is látta! De az biztos, hogy Jézus már itt megjövendöli azt, amikor Őt az Atya megdicsőíti majd. Talán ezt nem értette meg Natanael, vagy, ebben már nem tudott hinni?

Egy bizonyos, az üdvösség arra vár, aki hiszi, nem csak azt, hogy Jézus az Isten fia, hanem az Isten Fiának tanítását is, és azokat követni képes. Mert emberi adottságaival, és hitével megengedi a lélek erejének kiáradását, és átformálását önmaga számára! Legyen így! Én, a magam részéről akarom! Ámen