Ezdrás könyvének elbeszélése

Ezd 1,1-6 - Círusznak, a perzsák királyának első esztendejében felébresztette az Úr Círusznak, a perzsák királyának lelkét, hogy beteljesedjék az Úr szava, amelyet Jeremiás szája által mondott. Erre ő egész birodalmában, írásban is, a következő rendeletet hirdette ki: „Így szól Círusz, a perzsák királya: A föld valamennyi országát kezembe adta az Úr, a mennynek Istene, és ő meghagyta nekem, hogy házat építsek neki Jeruzsálemben, amely Júdeában van. Ki való közületek az ő egész népéből? Legyen vele az ő Istene. Menjen fel Jeruzsálembe, amely Júdeában van, és építse fel az Úrnak, Izrael Istenének templomát. Ő az az Isten, aki Jeruzsálemben lakik. A megmaradtak közül mindenkit, bárhol lakjék is, segítsék meg az ő helységének emberei mindenütt ezüsttel, arannyal, felszereléssel, jószággal, azonfelül, amit önként ajánlanak fel Isten jeruzsálemi temploma javára.” Elindultak erre a családfők Júdából meg Benjaminból, és a papok meg a leviták, egyszóval mindazok, akiknek Isten arra indította lelkét, hogy felmenjenek és megépítsék az Úr templomát Jeruzsálemben. Mindazok pedig, akik körülöttük laktak, önkéntes adományaikon felül ezüst- és aranyedényekkel, felszereléssel, jószággal és egyéb holmikkal segítették őket.

Zs 125 - Zarándok-ének. Mikor az Úr megfordította Sion fogságának sorsát, olyan volt, mintha álmodnánk. Akkor szánk vígsággal telt meg, nyelvünk pedig ujjongással. Azt mondták akkor a nemzetek között: „Nagy dolgokat művelt velük az Úr!” Nagy dolgokat művelt velünk az Úr, azért örvendezünk. Fordíts fogságunkon, Uram, mint ahogy megfordítod délen a patakokat! Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak. Csak mentek és sírtak, úgy vitték vetni vetőmagjukat; de ujjongva jönnek vissza majd, s úgy hozzák a kévéiket.

Lk 8,16-18 - Senki, aki világot gyújt, nem borítja azt le egy edénnyel, sem ágy alá nem rejti, hanem a tartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. Mert semmi nincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék és napfényre ne kerülne. Figyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak még adnak; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amiről azt gondolja, hogy az övé.”

Ezdrás könyvének elbeszélése több szöget is üt a fejembe. Azaz, több kérdést is fel vet a számomra.

Van egy király, akinek a lelkét megérinti Isten, ezért kész rá, hogy Isten szándéka szerint cselekedjen. Ez az első szeg. Aztán, ez a király, olyan rendeletet hoz, mely Izrael Istenének, a próféta szájából elhangzó kérést akarja szolgálni. Ez a második szeg. A harmadik az, hogy vannak olyan izraeliták, akik a király parancsának engedelmeskednek, és készek, hajlandók önként, elmenni, és megtenni azt, amire a parancs hív, mert azt úgy fogadják, veszik magukra, hogy az Isten szándéka szerinti parancs a számukra! Mások pedig, akik erre nem tudtak vállalkozni, azok anyagiakkal járultak hozzá, hogy teljesülhessen a parancs! Meseszerű ez a történet. Vagy, előfordulhatna ez ma is, a köreinkben? Kétségeim vannak.

De miért lehetnek a ma emberével kapcsolatosan kétségeim? Jogosak a kétségeim? Ha bennem kétségek merülnek fel, arra vonatkozóan, hogy ezek ma is megtörténhetnének, akkor az azt jelenti, hogy én magam sem vagyok biztos abban, hogy én hittel, meggyőződéssel képes lennék követni a király törvényi rendelkezését. Én azt a mai világot látom, érzékelem, amikor mindenki azt az indokot keresné, hogy miért ne teljesítse a törvényt, vagy milyen fifikával érje el azt, hogy úgy tűnhessen, hogy teljesíti, de mégsem kell vállalnia. Esetleg, attól tartanánk, hogy ha követem a törvényt, jaj, nehogy majd a választások után számon kérjék rajtam, hogy mert akkor már a tettem bűnnek fog számítani, ami felelősségre vonással járhat. Vagyis, abból nem hasznom lesz, hanem károm. Ilyenek vagyunk ma, mi emberek, és többnyire azt merem kijelenteni, hogy ez, független attól, hogy keresztény, vagy pogány. Mintha ma nem volnának e szerint szétválasztható értékek a mi világunkban. Mert már minden érdek anyagi vonatkozásban kerül értékelhetővé, és a szellemi, a lelki, azaz a tudatos keresztényi értékítélet veszendővé lett volna. A tettek, a szavak, és az összefüggések teljes zavarát találjuk kommunikációnkban. Én úgy vélem. Semmi sem egyértelmű, és semmi sem az, ami. Mindennek van magyarázata, és olyan anyagi érdeke, mely a morális, és erkölcsi értéket közömbösíti. Mi az, amit megtenni kész vagyok, minden önös érdekemen felül, úgy, mint Krisztus tanítványa, és aki nem egyből azt a kártyát húzom elő, ami úgy szól, hogy „méltó a munkás a maga bérére” [Lk 10,7]. Tenni, amit nem azért teszek, mert e világban hasznát akarom látni, de hasznára akarok lenni másoknak!

Őszinte lélekkel élni taníts engem Istenem! Amikor a Te gondolataid az enyémekké válhatnak, és a Te útjaid az enyémmé lenni képesek! Nem törődve a világgal, és a világ kritikáival! Ámen