Valahonnan innen kell elindulnunk

Ez 33,7-9 - Téged pedig, emberfia, őrállónak rendeltelek Izrael háza számára; ha tehát beszédet hallasz számból, mint az enyémet hirdesd azt nekik. Ha azt mondom az istentelennek: Halállal halsz meg, te istentelen! - de te nem szólsz, hogy az istentelen tartózkodjék az ő útjától, az istentelen ugyan a saját gonoszsága miatt hal meg, vérét azonban a te kezedből kérem számon. Ha azonban hirdeted az istentelennek, hogy útjairól térjen meg, de ő nem tér meg útjáról, akkor a saját gonoszsága miatt meg fog halni, te azonban megmentetted lelkedet.

Zs 94 - Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek. Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal. Mert nagy Isten az Úr, hatalmas király ő minden istenen. Kezében vannak a föld mélységei, s övé a hegyek csúcsa. Övé a tenger, ő alkotta meg, s az ő keze formálta a szárazföldet. Jöjjetek, imádjuk, hajoljunk meg, boruljunk térdre az Úr, a mi alkotónk előtt! Mert ő az Úr, a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népe, s kezének juhai vagyunk. Ma, ha szavát meghalljátok: ,,Ne keményítsétek meg szíveteket, Mint Meribánál s Massza napján a pusztában, hol atyáitok megkísértettek engem: próbára tettek, bár látták műveimet. Negyven esztendeig undorodtam e nemzedéktől, s azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez. Nem ismerték útjaimat, ezért haragomban megesküdtem: Nem mennek be nyugalmamba!’’

Róm 13,8-10 - Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak azzal, hogy egymást szeretitek, mert aki embertársát szereti, teljesítette a törvényt. Azt ugyanis, hogy ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamis tanúságot ne szólj, ne kívánd meg a másét [Kiv 20,13-17; MTörv 5,17-21], és ami egyéb parancs még van, újra egybefoglalja ez az egy ige: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat [Lev 19,18]. A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A törvény teljesítése tehát a szeretet.

Mt 18,15-20 - Ha a testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két társat, mert minden dolgot két vagy három tanú szavával kell igazolni [MTörv 19,15]. Ha rájuk sem akar hallgatni, mondd meg az egyháznak. Ha pedig az egyházra sem akar hallgatni, legyen számodra olyan, mint a pogány és a vámszedő. Bizony, mondom nektek: mindaz, amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit föloldotok a földön, föl lesz oldva a mennyben is. És bizony, mondom nektek: ha ketten egyetértenek közületek a földön bármely dologban, mindent, amit csak kérnek, megkapnak Atyámtól, aki a mennyben van. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.’’

Valahonnan innen kell elindulnunk, és ide is kell érkeznünk: „mert a törvény teljessége a szeretet.” – de, vajon, képesek vagyunk, mi, keresztények, kik Krisztus hívőknek mondjuk magunkat, A Szeretet gyakorlására?

Krisztus törvényét éljük, vagy azt százféleképpen, a magunk hasznára, kedvére, a világi észjárásunk szerint kommunikáljuk, és szédítjük vele egymást is?

Nézzük meg az olvasmány, és az evangélium tanítását e kijelentés fényében!

Ezekiel prófétához beszél az Úr. Arra inti őt, hogy, ha nem beszéli azt, nem mondja el azt, amit az Úr mond neki, nem inti meg a hazugot, az istentelent, akkor annak bűnét rajta fogja számon kérni. Mi ez, ha nem a szeretet felelőssége, amit kell tanúsítani a világban annak, aki Isten embere. Mert, ha nem teszi meg, akkor hitvallása álnokság, képmutatás, igaztalan dolog, mely másokat bűnében megtart, ha nem taszít másokat bűnbe! Igaztalanságáért az igaztalan bűneit Isten, rajta fogja számon kérni! Rajtam is! Mennyivel különb az én vétkem, ha meg sem hallom mikor Isten arra szólít meg, azzal ruház fel, hogy halljam Őt, és mit hallok tőle, azt közöljem azzal, akihez Ő küld engem, az Ő szavával, intésével? Semmivel! Ez ugyan az, ezért ugyan úgy fog engem elmarasztalni Isten!

Hol tart ma a világ? Vajon nem azt kell beismernem, hogy én, aki kereszténynek vallom magam, nem töltöm be küldetésemet, nem hallatom Isten szavát? Éppen ezért, az emberiség teljesen meg van zavarodva, esztelenül, és értelmetlenül csapong, bolyong, tévedések között teng-leng, teljes zavarodottságban, értékvesztésben erkölcsi, morális káoszban vergődik! Ki a felelős érte? Isten, vagy én, akit Isten azért tart, azért ad nekem életet, hogy én legyek a hangja, keze, lába, szíve, cselekvő része? Bizony, én, a keresztény ember vagyok oka annak, hogy a világ rossz irányba megy!

Mit mond az evangélium, a mai evangélium? Tudjuk és egyértelmű ma a számunkra, hogy mi tartozik a vétek kategóriájába? Elmosódott határok, fel nem ismerhető törvények, mert fogalmunk sincs már arról, hogy mit jelent Isten szóhasználatában a számunkra kifejezett, és szeretetként megfogalmazott fogalom! Akkor hogyan is érthetném meg azt, hogy mit akar mondani e kijelentés, hogy „a törvény teljessége a szeretet.”

Ugyan, hogyan is lehetnénk képesek mások hibáit számon kérni, másokat felelősségre vonni, hogyan is találhatnánk egy két tanút, akik véleménye egy és azonos, és akik az Egyház véleményével egyezők, amikor már az Egyház sem képes azonosulni a pápa kijelentéseivel! Hol az Egyház, és hol vannak a Krisztuskövetők? Ki hiteles és ki érdemelhet hitelt? Ki a keresztény és ki a pogány? Vagyunk legalább ketten, akik egy dologban egyet érteni képesek vagyunk, és egyként kérni arra Isten kegyelmét? Siralmas állapotok vannak, és elkeserítő a hitbizonyosság kérdése. Hát még a hitvallásunk kérdése!

Számomra visszatetsző, hogy az ökumenikus imahéten úgy imádkozzuk a hiszekegyet, hogy hiszem az egyetemes anyaszentegyházat. Majd, mikor elmúlik e hét, akkor már azt mondom, hogy olyan nincs, hogy egyetemes, csak olyan van, hogy katolikus anyaszentegyház. Hogy lehet ezzel a zavaros hittel, hitvallásról beszélni? Szabad ilyen gúnyt űzni a hitvallásból? Én ragaszkodom és vallom az egyetemes kereszténység hitét Krisztusban! Nincs felekezeti hitvallás, csak Isten hit van, melyet Krisztus tanításából vallok! Esetleg más kultúrával, mint a másik testvér, mert én katolikus keresztény vagyok, de tisztelem, és Isten szeretetében fogadom testvérnek a másvallású keresztény testvéremet! Mert Én vele, és ő velem, Krisztusban közösségben vagyunk, így testvérek!

Ezt a szeretet törvényt vallom én, próbálom élni, és vágyom közösségben megélni, mely megerősít és megerősítő lehet mások számára is! Kérem e hitemre Istenem áldásodat, és, hogy növeld bennem törvényed bölcsességét, erejét és gazdagságát, mert dicsőségedre akarok élni! Ámen