Bennem is gyümölcsözővé akar lenni és növekedni akar

Kol 1,1-8 - Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér a Kolosszében élő szent és hívő testvéreknek Krisztusban. Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól! Hálát adunk Istennek, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyjának, valahányszor értetek imádkozunk, mivel hallottunk hitetekről Krisztus Jézusban, és a szeretetről, amelyet az összes szentek iránt tanúsítotok, azért a reménységért, amely készen áll számotokra a mennyben, s amelyről már hallottatok az evangélium igaz igéjében. Ez eljutott hozzátok, és ahogy az egész világon gyümölcsöt hoz és növekszik, úgy nálatok is, attól a naptól kezdve, amelyen a maga igazságában hallottátok és megismertétek Isten kegyelmét. Így tanultátok azt Epafrásztól, a mi szeretett szolgatársunktól, aki Krisztus hűséges szolgája értünk. Ő értesített minket Lélekből fakadó szeretetetekről is.

Zs 51 - A karvezetőnek. Maszkíl Dávidtól, amikor az edomi Dóeg elment Saulhoz és hírül adta neki: „Dávid Ahimelek házába ment be.” Mit kérkedsz a gonoszsággal, aki hatalmas vagy az igazságtalanságban? Álnokságot tervelsz egész nap, nyelved, mint az éles borotva, és gonoszságot művelsz. Jobban szereted a rosszat, mint a jót, hazugságot szívesebben szólsz, mint igazat. Szeretsz minden ártó beszédet, te álnok nyelv! El is pusztít érte Isten végleg, hajlékodból kiköltöztet téged és kigyomlál, kitépi gyökeredet az élők földjéből. Félve látják majd ezt az igazak, nevetnek rajta és ezt mondják: „Így jár az az ember, aki nem Istent választotta segítőjének, hanem gazdagsága sokaságában bízott, és felfuvalkodott hiúságában.” Én azonban olyan vagyok, mint a termékeny olajfa Isten házában, bízom Isten irgalmában, mindörökkön örökké. Áldalak téged mindörökké, hogy így cselekszel; remélek nevedben, mert jó vagy Szentjeid színe előtt.

Lk 4,38-44 - Azután felállt, és a zsinagógából Simon házába ment. Simon anyósának magas láza volt. Kérték őt az érdekében. Ő pedig odaállt mellé, parancsolt a láznak, mire az elhagyta őt. Az asszony mindjárt fölkelt, és szolgált nekik. Mikor azután a nap lement, mindazok, akiknek különféle bajokban szenvedő betegeik voltak, odavitték hozzá azokat, és ő mindegyikre rátette a kezét és meggyógyította őket. Sokakból kimentek az ördögök is, s ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia.” De ő rájuk parancsolt, nem hagyta őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, kiment, és egy elhagyatott helyre vonult. A tömegek azonban keresték őt. Amikor megtalálták, tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. De ő azt mondta nekik: „Más városoknak is hirdetnem kell az Isten országát, mert ezért küldtek.” És tanított Júdea zsinagógáiban.

Bennem is gyümölcsözővé akar lenni és növekedni akar szüntelen az evangélium, az üzenet, mely Istenből fakad, Krisztus által! Mennyire engedem azt, hogy bennem ez az üzenet kiteljesedjen? Mennyire engedem meg azt, hogy én magam is az ígéret földjévé legyek?

Bizony újra kell indulni. Folytatom a tegnapi elmélkedésemet, ezzel a gondolattal: Megújulni Istenhitemben! Mely életet, reményt ad, és bizalommal ajándékoz meg: Isten azért ad ma is új napra ébredést számomra, mert bízik bennem, hogy ma talán megértem őt, kicsit jobban - mint tegnap, szándékát velem. Ő az, aki látja azt a közeget, amiben élek, élni kényszerülök, és ami végtelen energiákkal próbálja az Ő szándékát kitakarni, félreértelmezni, félremagyarázni.

Minden körülmény ellenére itt vagyok, és itt vagy Te is. És itt van Isten is! Szentségei által jelenvaló, hogy bizalmáról, reményéről, szeretetéről biztosítson! Azt mondja Isten: élj Velem, hogy Életed Legyen! És én bizonytalanul visszakérdezek: miért, hát nem élet az, amit élek? Isten válaszol: miért, Te úgy érzed, hogy élsz? Mi számodra az, hogy élet? Mit élsz Te?

És valóban, ha az oltáriszentség, parányi fehér foltjáról elveszem a tekintetemet, és körülnézek magam körül, akkor rengeteg elégedetlenséget, panaszt, káromkodást, szenvedést, kínlódást, erőlködést, izzadtság szagot, tévedést, hajszát, megtévesztést, megfélemlítést, erőszakot, valamiért való gyötrődést látok, amit életnek nevezünk. Ezért élünk?

Megszólal bennem Krisztus hangja: „²⁵Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? ²⁶Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? ²⁷Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? ²⁸És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak; ²⁹mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. ³⁰Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, mennyivel inkább titeket, kishitűek? ³¹Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: ‘Mit együnk?’, vagy: ‘Mit igyunk?’, vagy: ‘Mibe öltözködjünk?’ ³²Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. ³³Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. ³⁴Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja.” [Mt 6,25-34]

Szükségként, Jézus az ételről, az italról, és az öltözködésről beszél. Ez a három elég az Élethez! De, azt mondja, hogy ezen dolgokért se tegyek többet, mint Isten országáért, és annak igazságáért! Az Élet az, hogy megtaláljam a feleletemet arra, hogy mit akar mondani, mit akar jelenteni az, amikor Jézus arról beszél, hogy Isten országa, és annak igazsága. Amiért életem van, lehet, az Isten országa, és annak igazsága. És én még azt sem értem, hogy mit jelentenek ezek a szavak! Vagy, ha azt hiszem, hogy értem, akkor, biztos, hogy saját szavaimmal erről tudok bármit is mondani?

Isten a szentségeivel akar táplálni engem, hogy Életem legyen! Élek én a szentségei erejével, vagy csak használom, mert ezt így teszem már évtizedek óta, de erejére nem bízom magam?

Elkezdődött a 2020-as Eucharisztikus Kongresszusra való készület! Az első előkészületi évet hirdette meg az Egyház, az idei pünkösdön.

Az első év gondolata: Ez az év az Eucharisztiával – mint szentséggel - való személyes viszonyt kívánja elősegíteni. Ennek az évnek a jelmondata:

„Az Eucharisztia, mint az egyéni keresztény élet forrása”.

Hallottam már erről? Vagy, még nem is hallottam arról, hogy készülni kellene, el kellene indulni 2020 felé, hogy odaérhessek? Az Istennel való személyesség megélése mindig megtérésen keresztül érhető el: Én vagyok az, aki megalázom magam Isten előtt, mert belátom, hogy nekem kell változnom ahhoz, hogy én az Igazságának részesévé válhassak! Isten ennek eszközéül szánja, ajánlja, ajándékozza számunkra a szentségeket. Melyek Isten erejét, bölcsességét, kegyelmeit adják az Ember számára.

Isten igazsága a Van, én pedig vagyok az alany, aki általa Lehetek! Az Élet ajándék, amit vagy élek, mert megalázkodni képes vagyok. Vagy nem fogadok el, de akkor, a megaláztatást magamra kell vállalnom, mely halálba vezet, a teljes sötétségbe.

Nekem hirdetnem kell azt a gazdagságot, melynek reményét kaptam! 2020 Eucharisztikus Kongresszusa úgy válhat ünneppé számomra, ha felnövök az ünnephez, ha addigra, hirdetni tudom Isten Igazságát, mely Életet akar ajándékozni minden ember számára! Ámen