Vigyázz, Kész, Rajt!

1Tessz 4,13-18 - Testvérek, nem akarunk titeket, tudatlanságban hagyni azokról, akik elhunytak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Ha ugyanis hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, akkor Isten ugyanígy elő fogja vezetni vele együtt azokat is, akik Jézusban hunytak el. Az Úr igéje alapján azt mondjuk ugyanis nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem előzzük meg azokat, akik elhunytak. Mert a parancsszóra, a főangyal hangjára és Isten harsonájának szavára az Úr maga leszáll az égből, és először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi, az élők, a megmaradtak, velük együtt elragadtatunk a felhőkön az égbe az Úr elé, s így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.

Zs 95 - Énekeljetek az Úrnak új éneket, énekeljetek az Úrnak minden földek! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek napról-napra szabadítását! Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, csodatetteit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó a dicséretre, minden istennél félelmetesebb. Mert a nemzetek istenei mind csak hamis istenek, az Úr azonban egeket alkotott. Színe előtt fenség van és szépség, szentélyében ékesség és hatalom. Ünnepeljétek az Urat, népek családjai, ünnepeljétek az Úr dicsőségét és hatalmát. Adjátok meg az Úr nevének a dicsőséget, hozzatok áldozati ajándékokat és jöjjetek udvaraiba. Boruljatok le szent pompával az Úr előtt, rettegjen előtte az egész föld! Hirdessétek a nemzetek közt: „Király az Úr!” Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék, s igazságosan ítéli a népeket. Örvendjenek az egek, ujjongjon a föld, zúgjon a tenger s ami betölti azt; Vigadjanak a mezők és minden, ami rajtuk van! Ujjongjon akkor az erdő minden fája az Úr előtt, mert eljön, eljön hogy megítélje a földet. Igazságban ítéli meg a föld kerekségét, s a népeket hűsége szerint.

Lk 4,16-30 - Azután elment Názáretbe, ahol felnövekedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és fölállt olvasni. Odaadták neki Izajás próféta könyvét. Amikor felnyitotta a könyvet, arra a helyre talált, ahol ez van írva: „Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét” [Iz 61,1-2; 29,18; 58,6]. Aztán összehajtotta a könyvet, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.” Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a kedves szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. De utána megjegyezték: „Nem József fia ez?” Ő ezt felelte nekik: „Bizonyára azt a példázatot fogjátok nekem mondani: „Orvos, gyógyítsd önmagadat! Amiket hallottunk, hogy Kafarnaumban történtek, cselekedd itt is, a hazádban.” Majd így folytatta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Bizony, mondom nektek: sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, amikor bezárult az ég három évre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett az egész földön; mégis azok közül egyikhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, az özvegyasszonyhoz [1 Kir 17,8-16]. És sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de azok közül senki sem tisztult meg, csak a szíriai Námán” [2 Kir 5,1-27]. Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában. Fölkeltek, kidobták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek a oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák őt. Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.

Vigyázz, Kész, Rajt! Hangzik a vezényszó, dördül el a pisztoly, és indul el a stopperóra. Ez egy verseny kezdete. És a vége a célba érés. Ki elsőként, ki utolsóként. A lényeg, hogy célba érjen mindenki, és ünnepelni lehessen azt, ki célba ért. Ez a néző számára az izgalmat okozó és érdeklődését felkeltő sportesemény lényege. Jellemzően, mindig arra összpontosítunk, hogy ki lesz az első, és milyen eredménnyel ér célba. Lehet, hogy világcsúccsal?

Isten országában nem így van. Isten ül a nézőtéren, angyalaival, és mi mind ott vagyunk a küzdőtéren. Itt, a nézők, ugyan azzal a lelkesedéssel szurkolnak minden „versenyzőnek”! Csak célba érjen! Isten örömét leli abban, ki célba ér. És addig ott ül a nézőtéren, türelmesen, alázattal, szelídséggel és töretlen reménnyel, hogy célba fogunk érni! Hiszen Ő ebben érdekelt, és ezért tartja a mindennapokat, edzésként, edzőkkel, és edzés programokkal a számunkra. Személyes edzővel, és személyes edzésprogrammal! Hazai pályán, otthonosan mozoghatunk. Egyetlen egy a bizonytalansági tényező ebben a „versenyben”: az én vagyok. Én, mennyire tartom magam személynek, és mennyire vagyok képes a személyes edzőmet, a személyes edzés programjával megtisztelni, hinni benne, és megengedővé tenni magam a programnak. Vagy, lehet, hogy más programra vágyok, nem hiszek az Ő tervében? Talán azért, mert nem vagyok tisztában azzal, hogy számomra mi lehet a legjobb?

Igen, a szentírásban sok eset, példa van megírva, ami megtörtént, és amiben Jézus megmutatta isteni erejét. Másoknak, hogy abból megtanuljam azt, hogy Isten mennyire személyesen képes bennünket, embereket elvezetni önmagunk teljességére. De, nem azért van az megírva, mert annak kell az én esetemben is megtörténnie. János evangéliuma azzal a mondattal zárul, hogy „Van még sok egyéb is, amit Jézus tett, s ha azokat egyenként mind megírnák, úgy gondolom, az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.” [Jn 21,25] Tehát: példázatok, példabeszédek gyűjteménye a Szentírás, hogy higgyük Istent, és azt, hogy Isten bármit megtenni képes, ha én hiszem Őt, és azt, hogy szeretete értem való!

Minden nappal eldördül a rajtpisztoly. Hogy ezzel a nappal erősödjön hitem, észrevenni képessé tegyem magam rá, hogy Isten csodát tenni kész velem, csak engednem kell, alkalmassá kell tenni magam rá, hogy megérinthessen. Megtapasztalni Istent én lehetek képes, ha Vele közösségre lépek, és nem lépek át rajta! Én magam rádöbbentem arra, hogy ha döntéseimmel nem előzöm meg Őt, akkor képes velem is csodát tenni. Képes az én életemmel is olyant tenni ami számára és számomra is örömforrássá lesz! Ne akarjam Őt kényszeríteni semmire, mert úgy sem hagyja magát, és mind a ketten örömünk híján leszünk. Én csalódásaimban fogok megerősödni, Ő pedig annak hiányát szenvedi el, amiből osztozhatna velem. Mert nem dicsőítem meg akkor, amikor átlépek rajta, észre sem véve, hogy velem és értem van! Igazából, amivel kezdtem, azért kezdtem, mert tegnap hallottam egy értékes prédikációt, és arról szerettem volna beszámolni. No, nem baj, majd talán holnap folytatom. Legyen ez a napunk Isten dicsőségére! Ámen