Bizony, az emberek közelsége ijesztő is lehet

Lev 23,1.4-11.15-16.27.34b-37 - Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: Ezek pedig az Úrnak azok a szent ünnepei, amelyeket a maguk idejében kell megülnötök. Az első hónapban, a hó tizennegyedik napján, estefelé, az Úr pászkája van; ennek a hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan ünnepe van. Hét napon át kovásztalant egyetek. Az első nap nagy és szent legyen számotokra, semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta. Mind a hét napon tűzáldozatot mutassatok be az Úrnak. A hetedik nap ismét nagy és szent legyen: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.” Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: „Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Ha majd bejuttok arra a földre, amelyet én nektek adok, s learatjátok vetését, vigyetek egy kalászos kévét aratásotok zsengéjéül a paphoz, s ő ajánlja fel a szombat után következő napon a kévét az Úr előtt és szentelje meg, hogy kedvesen fogadja tőletek. Számláljatok aztán a szombatot követő naptól, amelyen a zsenge-kévét bemutattátok, hét teljes hetet a hetedik hét letelte után következő napig, azaz ötven napot, s akkor mutassatok be új ételáldozatot az Úrnak „Ennek a hetedik hónapnak tizedik napján az engesztelés nagy ünnepe legyen; szentnek nevezzétek, tagadjátok meg magatokat rajta és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. „Szólj Izrael fiaihoz: Ennek a hetedik hónapnak tizenötödik napjától fogva hét napon át sátoros ünnep legyen az Úrnak. Az első napot nagynak és szentnek hívjátok: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta. Mind a hét napon mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. A nyolcadik nap ismét nagy és szent legyen és mutassatok be rajta tűzáldozatot az Úrnak, mert az a záró gyülekezés napja: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta. Ezek az Úrnak azok az ünnepei, amelyeket nagynak és szentnek kell hívnotok és amelyeken tűzáldozatokat, egészen elégő áldozatokat és ételáldozatokat kell bemutatnotok az Úrnak, aszerint, amint azt az egyes napok szertartása megszabja.

Zs 80 - A karvezetőnek. A „Szőlőprések” szerint. Ászáftól. Örvendjetek Istennek, a mi segítőnknek, ujjongjatok Jákob Istenének. Kezdjetek énekelni és szóljon a dob, a szép hangú lant és a hárfa. Fújjátok a harsonát újholdkor, és holdtöltekor, ünnepünk napján. Ez Izrael törvénye, Jákob Istenének parancsa. Bizonyságául rendelte ezt Józsefnek, amikor kivonult Egyiptom földjéről. Ismeretlen beszédet hallottam: „Megszabadítottam hátát a tehertől, kezét a rabszolga-kosártól. Szorongatásodban segítségül hívtál, s én megszabadítottalak, meghallgattalak a fergeteg rejtekéből, a Meriba vizénél próbára tettelek. Halljad, én népem, hadd intselek! Izrael, bárcsak meghallgatnál engem! Ne legyen más isten közötted, ne imádj idegen istent! Mert én vagyok a te Urad, Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről: nyisd ki szádat és én megtöltöm. De népem nem hallgatott szavamra, s Izrael nem figyelt rám. Ezért ráhagytam őket szívük keménységére, hadd menjenek a saját fejük után. Ha népem rám hallgatott volna, ha Izrael az én útjaimon járt volna, rögtön megaláztam volna ellenségeit, s üldözőire vetettem volna kezemet. Hízelegnének neki az Úr ellenségei, s idejük örökké tartana. Táplálnám őket a búza javával, és jóltartanám mézzel a kősziklából.”

Mt 13,54-58 - Azután elment a saját falujába, és tanította őket a zsinagógájukban, úgy, hogy elcsodálkoztak rajta: „Honnan van ennek ilyen bölcsessége és a csodái? Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás? Nincs itt nálunk minden nővére? Honnan vette hát mindezt?” És megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában és a saját házában.” Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.

Bizony, az emberek közelsége ijesztő is lehet: nem ezt vártam tőled, nem ilyennek ismertelek meg, honnan veszed magadnak a bátorságot erre, mit képzel ez magáról. És ezekhez hasonló, előre kész szövegeink vannak arra, hogy hárítsunk. Igen, jellemzően hárítunk. Mert védekező ösztön működik bennünk. Nehogy ki keljen térni ingámnak olyan irányba, amire én nem készültem fel. Ez a komfort zónánk, amit védünk, és amin belül maradni biztonságot jelent számunkra. Én ne szoruljak másra, és, különben is, ki felelős értem jobban, mint én magam! Én tudom, hogy mit tudok elviselni, mire vagyok képes, hol vannak az én határaim. Ne akarja senki az én határaimat megszabni, feszegetni, arra kényszeríteni engem, hogy változzak, változtassak életfelfogásomon, jól bevált szokásaimon.

Pedig, a szeretet valami olyan dolog, ami nem önmagához ragaszkodik, hanem ahhoz a törvényhez, amit Isten szeretete ír le. Nem tudom ezt jobban kifejezni, mert én is csak dadogok akkor, amikor Istenről, A szeretetről próbálok elmélkedni.

De jó, hogy nem éltem Jézus Krisztus korában! Valószínű, hogy én is ahhoz a táborhoz tartoztam volna, akik ettől az egyszerű ács fiától, ettől a szegényes, élhetetlen embertől elfogadni azt amit tesz, ahogy él, és amiket mond, nem mertem volna, nem bírtam volna elfogadni, Hát még követni Őt! Az én képességeim, az én eszem, az én tapasztalatom, az én önbizalmam, gőgöm, az önmagamba vetett hitem, több annál, mint az, hogy Benne igazolni lássam Isten végtelen hatalmát, erejét, bölcsességét. Hogy általa, rajta keresztül kapjak én Istentől olyan dolgot, amire én gondolni sem merek?

Isten emberré lett, hogy engem megváltson, elkössön nagyon földhöz ragadt logikámtól, következtetéseimtől, mert rugalmassá akar tenni. El tudom hinni, el tudom fogadni, el tudom ezt képzelni?

Ma, amikor Ferenc pápát, akik bírálják, bizony pontosan azért teszik, mert nem képesek eltávolodni komfort zónájuktól, megrögzött sémáiktól. Dogmatikusok, akik saját dogmáikba vannak belegyömöszkölve. Ami elmosolyogtató, hogy, bizony önmagukat gyömöszkölik bele ebbe az állapotba. És, ami elkeserítő, hogy az ilyen emberek képesek maguknak tábort építeni, Ferenc pápa ellenében! Van, aki önmaga kétségein, nem hogy nem tud úrrá lenni, de képes másokon uralkodni is! Ebben nyer erőt kétsége, és a kételkedők is!

Jézus reakciója erre mi? Nem kezd el háborút ellenük, hanem odébb áll, hogy erejét ott használja, ahol arra szükséget lát! Így áll ma Európa hite is. A Lélek ott fúj, ahol akar, ahol engedik, hogy dagassza a vitorlát. Isten számára a teremtett világ egy, és oszthatatlan. Számára mindegy, hogy ki, fehér, vagy fekete ember, vágott szemű, vagy egyenes szemű ember, milyen vallású ember az, aki követni képes parancsát. „Azokért jöttem, akik gyógyulni akarnak, akik bűnösnek tartják, érzik magukat, akik bizalmukat nem magukban keresik, hanem az Igazságban!” Jézus valahogy így fogalmaz.

Én magam is, de hány, meg hány olyan emberrel találkoztam, akik már értik a próféta szavát, érzik e szavak súlyát: „A megroppant nádszálat nem töri össze, és a kialvó mécsbelet nem oltja el; hűségesen visz igazságot.” [Iz 42,3]

Hányszor, de hányszor kell belebotlanunk Isten irgalmas szeretetébe – életünk során -, hogy végre felfogjuk: Jézus ember ugyan, de Benne Isten vált emberré, pontosan azért, hogy nekem életem legyen, lehessen! Vajon, én miért lettem, lehettem emberré? Talán az én dolgom is az, talán nem egészen úgy, mint Jézusé, de általam is Isten akar jelen lenni a világban? Igen, így adok hálát azért, hogy én most élhetek! Hogy élhetek! Csak azt kérem Istenem, hogy a Te irgalmas szeretetedet többé ne tékozoljam el, ne pazaroljam el, és ne éljek vissza vele! Segíts meg Istenem! Ámen