Magamról mondom, hogy meg ne szóljanak

Kiv 20,1-17 - Akkor Isten elmondta mindezeket a szavakat: ,,Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából. Rajtam kívül más istened ne legyen! Ne készíts magadnak faragott képet, és semmiféle képmást arról, ami fenn van az égen, vagy lenn a földön, vagy a föld alatt, a vizekben! Ne imádd ezeket, és ne szolgáld őket, mert én, az Úr, a te Istened erős és féltékeny vagyok, és az atyák vétkét megtorlom gyermekeiken, és azok harmadik és negyedik nemzedékén, akik gyűlölnek engem! De irgalmasságot gyakorlok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsaimat. Ne vedd hiába az Úr, a te Istened nevét: mert nem hagyja büntetlenül az Úr azt, aki hiába veszi az Úr, az ő Istene nevét! Emlékezzél meg arról, hogy a szombat napját megszenteld! Hat napon dolgozzál, és végezd minden munkádat! A hetedik napon azonban az Úrnak, a te Istenednek szombatja van: semmiféle munkát se végezz azon se te, se fiad, se lányod, se rabszolgád, se szolgálód, se állatod, se a jövevény, aki a kapuidon belül van! Hat nap alatt alkotta ugyanis az Úr az eget és a földet, a tengert, és mindazt, ami bennük van, a hetedik napon azonban megpihent, azért áldotta meg az Úr a szombat napját, és azért szentelte meg. Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked! Ne ölj! Ne paráználkodj! Ne lopj! Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen! Ne kívánd meg felebarátod házát! Ne kívánd meg feleségét, se rabszolgáját, se rabszolganőjét, se marháját, se szamarát: semmijét se, ami az övé!’’

Zs 18B - A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt. Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat. Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket: az egész földre elhat szózatuk, s a földkerekség határaira szavuk. Bennük ütötte fel a napnak sátrát, s az, mint a vőlegény, kilép nászházából, mint a hős, ujjongva indul neki útjának. Az ég egyik szélén kel föl, és útja annak másik széléig jut el, és nincs, aki melege elől elrejthetné magát. Szeplőtelen az Úr törvénye, felüdíti a lelket, az Úr rendelete megbízható, bölcsességet ad a kisdedeknek. Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet. Az Úr félelme tiszta, örökkön-örökké megmarad, igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak. Kívánatosabbak az aranynál, és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél, meg a csepegő lépes méznél. Szolgád meg is tartja őket, megtartásuk jutalma bőséges. Ki veszi észre a vétkeket? Tisztíts meg titkos bűneimtől, és a kevélységtől mentsd meg szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor szeplőtelen leszek, s a nagy vétektől tiszta maradok. Hadd legyen kedves előtted szám beszéde, és szívem elmélkedése mindenkor. Uram, én segítőm, én üdvözítőm!

Mt 13,18-23 - Halljátok hát, hogy mit jelent a magvető példabeszéde: Amikor valaki hallja az ország igéjét, s nem érti meg, akkor eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek: ez az, ami az útfélre esett. A köves helyre hullott mag pedig az, aki hallja az igét, s mindjárt be is fogadja örömmel, de nincs gyökere, és csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkozik. A tövisek közé hullott pedig az, aki hallja az igét, de a világ gondjai és a csalóka gazdagság elfojtja azt, és az gyümölcsöt nem hoz. A jó földbe vetett mag pedig az, aki hallja az igét és meg is érti azt. Aztán gyümölcsöt hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.’’

Magamról mondom, hogy meg ne szóljanak. De ilyennek látom többnyire magunkat. És nem azért mert rosszak vagyunk, de azért vagyunk ilyenek, mert túl sok mindennek próbálunk megfelelni, és nem vagyunk képesek felvállalni azt, hogy döntsünk. Hogy a miénk legyen az a felelősség, hogy mi a fontossági sorrend a számomra. Miért van ez így? Merem magamtól ezt megkérdezni?

Bizony, a felnőtteknek döntéseket kell hozniuk. Sokszor olyant is, ami nem könnyű. Mennyire vagyok felnőtt, önálló és szabad a döntéseimben? Vagy, mennyire vagyok tisztában azzal, hogy mire van szükségem? Mi helyes, mit kell szolgálnom, és mit, vagy kit kell szolgálnom?

„Amikor valaki hallja az ország igéjét, s nem érti meg” – szorítok elég időt arra, hogy Isten szava a szívemig érjen?

„Aki hallja az igét, s mindjárt be is fogadja örömmel, de nincs gyökere, és csak ideig-óráig tart” – mert már is a gondjaimnak, feladataimnak adom át magam.

Vagy: „aki hallja az igét, de a világ gondjai és a csalóka gazdagság elfojtja azt, és az gyümölcsöt nem hoz” – mit tartok én arról a fogalomról, hogy gyümölcs? Mikor tartom magam hasznosnak, eredményesnek? Isten mit gondol erről, véleményemről?

Bizony, hányszor kell ezen rajta kapni magam! Abban reménykedek csak, hogy a szüntelen lelkiismeretvizsgálat, melyet Krisztussal közösségben, Vele átbeszélve, megelmélkedve végzek, élek át, talán elvezethet a változásra. Türelmet szavazva magamnak, lelassítva az életemet, alázatra és szelídségre törekedve, a többit Istenes hagyva, talán lehetséges. A remény éltessen, melyet nem magamba helyezek, hanem Istenbe. Mert gyümölcsösödben megtartani és megőrizni – nevelni és gondozni – méltóztatsz engem! Segíts, hogy minden nappal, egyre inkább hasonlóbbá válni képes legyek ahhoz, akit Te jónak tartasz - mikor engem elgondoltál! Ámen