Nem a bűntudat a fontos

Kiv 32,15-24.30-34 - Visszatért erre Mózes a hegyről, kezében a bizonyság két táblájával. Mindkét oldalukon írás volt. Magának Istennek voltak a művei, a táblákba vésett írás is Istené volt. Amikor Józsue meghallotta az ujjongó nép zajongását, azt mondta Mózesnek: „Harci lárma hallatszik a táborból!” Ő így felelt: „Nem harcra buzdítás kiáltása ez, és nem harcra serkentők ujjongása ez: énekekesek szavát hallom én!” Amikor aztán a tábor közelébe ért, és meglátta a borjút és a táncokat, igen megharagudott. Ledobta kezéből a táblákat, és összetörte azokat a hegy tövében. Aztán megragadta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, beleszórta a vízbe, és megitatta Izrael fiaival. Áronnak pedig azt mondta: „Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy bűnt hoztál rá?” Az így felelt neki: „Ne haragudjon az én uram, hiszen ismered ezt a népet, hogy hajlik a gonoszra! Azt mondták nekem: „Készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak; mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről!” Én azt mondtam nekik: Kinek van közületek aranya? -- Elhozták, ideadták nekem, én a tűzbe vetettem, és ez a borjú készült belőle.” Másnap aztán így szólt Mózes a néphez: „Igen nagy vétekkel vétkeztetek! Felmegyek az Úrhoz, talán sikerül megkövetnem őt vétketekért!” Vissza is ment az Úrhoz, és így szólt: „Kérlek, igen nagy vétekkel vétkezett ez a nép: aranyisteneket csinált magának. Most azonban vagy bocsásd meg nekik ezt a vétket, vagy pedig, ha ezt nem teszed, törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!” Az Úr azt felelte neki: „Aki vétkezett ellenem, azt törlöm ki könyvemből. Te csak menj, és vezesd azt a népet, ahová mondtam neked! Angyalom előtted megy majd, de a megtorlás napján meg fogom torolni ezt a vétküket is.”

Zs 105,19-23 - A Hórebnél borjút készítettek, és az öntött képet imádták. Dicsőségüket fölcserélték a füvet evő bika képével. Elfeledték Istent, aki megszabadította őket, aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban, csodákat Kám földjén, félelmetes dolgokat a Vörös tengeren. El is határozta volna, hogy elpusztítja őket, ha választottja, Mózes, nem állt volna résen, hogy elhárítsa haragját, nehogy megsemmisítse őket.

Mt 13,31-35 - Egy másik példabeszédet is mondott nekik: „Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet egy ember megfogott, és elvetett a szántóföldjébe. Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb lesz más veteményeknél. Akkora fa lesz belőle, hogy jönnek az ég madarai és az ágai közt fészkelnek” [Dán 4,8k.18]. Azután egy másik példabeszédet mondott nekik: „Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet egy asszony megfogott, és belekeverte három merőnyi lisztbe, amíg meg nem kelt az egész.” Mindezeket Jézus példabeszédekben mondta el a tömegnek. Példabeszéd nélkül semmit sem mondott nekik, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: „Példabeszédekre nyitom ajkamat, kijelentem a világ alapítása óta elrejtett dolgokat” [Zsolt 78,2].

Nem a bűntudat a fontos! Vagy mégis? Mi a változás, a megújulás kiinduló pontja? Lám, Jézus előhírnöke, keresztelő János is azt hirdette: „tartsatok bűnbánatot, és keresztelkedjetek meg!” (Mt 3,3).

Jézus példabeszédeinek szerepe az: elgondolkodtatni Embert arról, hogy most hol tatok? Része vagyok Isten elképzelésének, vagy rossz pályán mozgok? Képes lehetek rá, hogy kovásszá legyek, miközben Jézus kovászolni próbál engem?

Aki képes rá, hajlandó rá, hogy Isten jelenlétében önmagát felülvizsgálja, annak mondja Isten: „Te csak menj, és tedd azt, amit mondtam neked! Angyalom előtted megy majd …”

Isten hangzó, de csak a lélek számára az! Míg a test zajongása próbálja kitakarni. Az is már egy képesség, ha le tudom csendesíteni a testet, az anyagi mivoltomat. Ez az önvizsgálat! Amikor megengedem, hogy a lélek megszólaljon, és felülírja önmagam. A lélekből Isten halk, de igaz hangja akar kihallatszani, mely megszentelődést akar nyújtani az Embernek, és az Ember által a teremtésnek!

Isten eszközrendszere az Ember. És nem akar mást választani eszközéül Isten, mint az Embert. Ha nem én leszek az, akkor Te! Ha Te sem, akkor Ő. De erre igaz igazán, hogy aki ebből kimarad, az lemarad! Nem akarok kimaradni abból a tervből, ami a Te terved Istenem, a teremtéssel, az irgalommal, a szeretettel! Ámen