Ezt a kérdést csak az teheti fel, aki

Kiv 19,1-2.9-11.16-20b - A mai napon, Izraelnek Egyiptomból való kijövetele után a harmadik hónapban, eljutottak a Sínai pusztába. Elindultak ugyanis Rafidimból, és amikor a Sínai pusztába érkeztek, tábort vertek ezen a helyen. Izrael itt a heggyel szemben verte fel sátrait. Az Úr azt mondta neki: „Most tehát eljövök majd hozzád a felhő homályában, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és higgyen neked mindörökre.” Miután Mózes elmondta a nép szavait az Úrnak, az Úr azt mondta neki: „Menj el a néphez, és tartass velük megszentelődést ma és holnap! Mossák ki ruháikat, hogy készen legyenek a harmadik napra, mert a harmadik napon leszáll az Úr az egész nép előtt a Sínai hegyére! Amikor aztán eljött a harmadik nap, és felvirradt a reggel, íme, mennydörögni és villámlani kezdett. Egészen sűrű felhő borult a hegyre, és egyre erősödő harsonazengés zúgott, úgyhogy megrémült a nép, amely a táborban volt. Erre Mózes kivezette őket a táborhelyről Isten elé, s ők odaálltak a hegy tövébe. Füstölgött az egész Sínai hegy - mert az Úr tűzben szállt le rá -, úgy szállt belőle a füst felfelé, mint az olvasztókemencéből, igazán félelmetes volt az egész hegy. A harsonazengés pedig csak növekedett és egyre erősebben szólt: Mózes beszélt és Isten válaszolt neki. Miután az Úr leszállt a Sínai hegyére, a hegy csúcsára, Mózest felhívta a hegy tetejére. Amikor felment.

Dán 3,52-56 - „Áldott vagy, Urunk, atyáink Istene! Dicséretre méltó, dicsőséges és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott a te dicsőséges szent neved, dicséretre méltó, és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott vagy dicsőséged szent templomában, mindenekfölött dicséretre méltó és mindenekfölött dicsőséges mindörökké! Áldott vagy királyi trónodon, mindenekfölött dicséretes és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott vagy, aki a mélységeket szemléled s a kerubok fölött trónolsz, dicséretre méltó és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott vagy az ég erősségében, dicséretre méltó és dicsőséges mindörökké!

Mt 13,10-17 - Odamentek hozzá a tanítványok és megkérdezték tőle: „Miért példabeszédekben szólsz hozzájuk?” Ő ezt válaszolta nekik: „Mert nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országának titkait, nekik viszont nem adatik meg. Akinek ugyanis van, annak még adnak és bővelkedni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért szólok hozzájuk példabeszédekben, mert néznek, de nem látnak, s hallgatnak, de nem hallanak és nem értenek. Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése, aki azt mondta: „Hallván hallotok majd, de nem értetek, és nézvén néztek, de nem láttok. Mert elhízott a szíve e népnek, a fülükkel nehezen hallanak, a szemüket pedig behunyták, nehogy lássanak a szemükkel, halljanak a fülükkel, értsenek a szívükkel; nehogy megtérjenek, s meggyógyítsam őket” [Iz 6,9-10]. A ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a fületek, mert hall. Bizony, mondom nektek: Sok próféta és igaz vágyott látni, amiket ti láttok, és nem látta, hallani, amiket ti hallotok, de nem hallotta.

Ezt a kérdést csak az teheti fel, aki Jézussal együtt van. Jézus válasza meghökkentő számomra: hogy lehet valaki ilyen lenéző, megalázó? Jézus magát többre tartja a tömegnél, azért beszél így?

Elhessegetem magamtól e feltételezéseket. Legalább is, megkísérlem e kérdésekre tőle kérni a választ: hogy kell szavaidat értenem, Uram? Természetesen, Vele lépést tartva, figyelek a válaszára. Mernem kell kérdezni, mert érteni és ismerni szeretném gondolkodását, vélekedését, szavainak szándékát. Nem akarok olyan következtetésekre jutni, melyek eltávolítanak Tőle! Hiszem, hogy Ő Isten Fia, a kinyilatkoztató, és megnyilvánulni akaró Isten, számomra!

Mi az, hogy „nekik nem adatik meg”? - Isten nem kirekesztő, és nem személyválogató, azaz, szeretetét nem egyeseknek tartogatja. Ugyanakkor, úgy tartom, hogy Isten … és ide tartozik az a félmondat is, hogy „akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van”. A Van mindenki része a Van! A kérdés úgy lehet helyes, hogy ki, és mit kezd azzal, amije van? Ha én isteni létemet nem fogadom el, méltóságomat lerúgom magamról, akkor ne várjak Istentől olyan dolgot, amire azt mondja, hogy „ne adjátok a szent dolgokat kutyáknak, és gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé” [Mt 7,6] Van valamim, amiről először is tudomást kell vennem, majd mikor már tudomást vettem róla, kezdenem kell vele valamit. Mit kezdek kincseimmel, igazgyöngyeimmel, amikről tudomást sem vettem eddig? Igen, ha én nem tisztelem a magam Istentől kapott emberségét, akkor ne várjam azt, hogy Isten, felülírva szabad akaratomat, magamon felül tisztelettel vegyen körül! Isten az abszolút realista, azaz, aki a dolgokat olyannak tudja elfogadni, amilyenek azok a valóságban, és nem táplál róluk illúziókat. Amikor azt mondja ki az általa teremtett dologról, hogy az jó, akkor azzal reálisan képes értékelni a teremtést. Nem kezd el azon filozofálni, hogy, de hát lehetne jobb is, meg próbáljunk rajta egy kicsit javítgatni még. Isten határozott is, tudatos, és következetes is.

Jézuson is fel lehet ismerni ezeket a jegyeket, tulajdonságokat. Ami tökéletes, az nem attól az, hogy annak lett teremtve, hanem attól tökéletes bármi, mert Isten jelenül meg általa, és benne.

Amikor Jézus azt mondja övéinek, hogy „a ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a fületek, mert hall”, akkor arra utal, hogy azt látják meg, és azt hallják meg, ami csak annak látható, és csak annak hallható, aki elviseli, tudomásul veszi, és hasznára lesz az, hogy benne Isten akarja magát kifejezni! Ez már az isteni kegyelemmel való lét állapota! Benne élünk, mozgunk és vagyunk! [ApCsel 17,28]

Áldalak Istenem, hogy Jézus Krisztusban tanítasz, és Lelked által felerősíted bennem azokat a hangokat, melyek Téged hirdetnek! Ámen