Most tartunk Máté evangéliumának tizenegyedik fejezeténél

Kiv 1,8-14.22 - Közben Egyiptomnak új királya támadt, aki nem ismerte Józsefet. Ez azt mondta népének: „Íme, Izrael fiainak népe túl számos és túl hatalmas számunkra. Gyertek, nyomjuk el okosan, hogy ne sokasodjék tovább. Nehogy ellenségeinkhez szegődjön, ha háború támad ellenünk, ne harcoljon ellenünk, és ki se vonuljon erről a földről!” Munkafelügyelőket rendelt tehát föléjük, hogy nehéz munkával sanyargassák őket. Raktárvárosokat építettek a fáraónak: Pítomot és Rámszeszt. De minél inkább nyomorgatták őket, annál inkább sokasodtak és gyarapodtak. Ezért az egyiptomiak meggyűlölték Izrael fiait, és gyalázatosan megsanyargatták őket. Megkeserítették életüket az agyag- és téglavetés kemény munkájával, és mindenféle olyan szolgálattal, amellyel a mezei munkában nyomorgatták őket. Erre egész népének megparancsolta a fáraó: „Ha fiú születik, vessétek mindet a folyóba, ha lány, hagyjátok mindet életben!”

Zs 123 - Zarándok-ének. Dávidtól. Ha nem az Úr lett volna velünk, - vallja meg most Izrael, - ha nem az Úr lett volna velünk, amikor az emberek fölkeltek ellenünk, talán elevenen nyeltek volna el minket, amikor haragjuk felgerjedt ellenünk. Talán elnyeltek volna minket a vizek, rohanó patak árasztott volna el minket, talán elborítottak volna a felbőszült vizek. Áldott az Úr, aki nem engedte meg, hogy fogaik martaléka legyünk! Megszabadultunk, mint a madár, a vadászok csapdájától. A csapda összetört és mi megszabadultunk. Az Úr nevében van a mi segítségünk, aki az eget és a földet alkotta.

Mt 10,34 - 11,1 - Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem azért jöttem hogy békét hozzak, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a lányt anyjával, és a menyet anyósával: saját házanépe lesz az ember ellensége [Mik 7,6]. Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálta életét, elveszíti azt, és aki elvesztette az életét énértem, megtalálja azt. Aki befogad titeket, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. Aki befogad egy prófétát, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki befogad egy igazat, mert igaz, az az igaz jutalmát kapja. És aki inni ad akár csak egy pohár friss vizet is egynek e legkisebbek közül, mert a tanítványom, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.” Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványának oktatását, elment onnan, hogy tanítson és prédikáljon a városaikban.

Most tartunk Máté evangéliumának tizenegyedik fejezeténél, ami ezzel a mondattal kezdődik: „Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványának oktatását, elment onnan, hogy tanítson és prédikáljon a városaikban.”

Nézzük vissza Máté evangéliumának felépítését, hogyan is jutottunk el a tizenegyedik fejezethez? Miután Jézus elkezdi működését, és kezdi kiválasztani személyesen a tanítványokat, azonmód elkezdi hirdetni az „országának örömhírét” (Mt 4,23), és ezzel párhuzamosan kezdi gyógyításait, csodáit! Majd, elérkezünk a Hegyi Beszédhez, hiszen terjed a híre, és vonzani kezdi az embereket, a tömegeket. A Hegyi Beszéd már egy nagy tömegekhez szóló tanítása, a nyolc boldogságról, a törvény és a társadalmi békesség, együttélés kérdéseiről, az ellenségszeretetről. A hatodik fejezetben már taníthatja a népet az imádságra, és azokra a dolgokra, melyek az Istennel való kapcsolatnak feltételei, azért, hogy az ember békessége, igaz értékekből valósulhasson meg, és lehessen fenn is tartani. Értékítéletre, és valós érték megtartására tanítja a népet Jézus. Ebbe a tanításba kapcsolódnak bele azok a csoda tettei, melyek szavainak hitelességét képesek garantálni a tömeg számára. Így alakul ki Jézus körül egy tanítványi közeg, akik éhezik már és szomjúhozzák azt az életformát, életmodellt, amiről tanítja őket. Máté evangéliumának nyolcadik és kilencedik fejezete ezeket az eseteket gyűjti csokorba. Ezen a vonalon érkezünk el a tizedik fejezethez, mely már az apostolok kiválasztásáról szól, és arról, hogy Velük elkezd egy mélyebb kapcsolat kiépítésébe. Aminek a vége, hogy küldetést add számukra.

Lukás történetében az apostolok kiválasztása előbb történik (már a hatodik fejezetben), és a küldetés a hetvenkettőhöz szól (a tizedik fejezetben), mi most maradjunk Máténál.

Arra szeretnék rávilágítani, hogy Jézus a kiválasztottaktól többet vár el, többet kér, és több bizalmat add! Tudja mire kéri fel őket, és tudja, hogy mivel kell számolniuk, ha a küldetésre vállalkoznak. A bizalma, tanítványai, illetve apostolai felé, ebből a tudatos állapot értékeléséből és helyzet ismeretéből kap hangsúlyt!

„Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám.” Isten méltóságának viselésére van Jézus bizalma, apostolai iránt! Teher ez, vagy könnyebbség? Bizony, ez a személyen múlik! Hogyan viselem el azt, hogy Isten bizalmát élvezhetem? Erre való a tanítvány lét. Hogy, mire apostolává lehet az Ember, már Isten méltósága természetévé lehessen! Megedződjön abban, hogy az alázat és a szelídség Isten bizalmának ajándékára legyen feleletté! A keresztem hordozása, már ne legyen teher, vagy legalább is édes teherré lehessen. „… aki elvesztette az életét énértem, megtalálja azt”! Ez az a megtalált kincs, amire akkor döbben rá a megtaláló, hogy mekkora értékre lelt, amikor már birtokolja.

Jézus azt sem rejti véka alá, mert bizalommal van apostolai iránt, hogy a bizalomra adott válaszért, jutalom jár. A jutalom mértéke a válasz nagylelkűségénél nem lesz kisebb!

Legyünk próféták, igazak, vagy legyünk akár csak könyörületesek, mert Krisztus követségében tesszük, jutalmunk nem fog elmaradni!

Mégis, ne csupán a jutalomért, bárcsak Nevedért tenni képessé lehessek a szolgálatodra! Alkalmassá tegyél engem követségedre Istenem! Ámen