Már ne önmagunknak éljünk

2Kor 5,14-21 - Krisztus szeretete sürget minket. Azt gondoljuk ugyanis, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. Mi tehát mostantól fogva senkit sem ismerünk test szerint. És ha Krisztust test szerint ismertük is, most már nem úgy ismerjük. Ezért aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, s íme, újak keletkeztek. Mindez pedig Istentől van, aki Krisztus által kiengesztelt minket önmagával, és nekünk adta a kiengesztelés szolgálatát. Mert Isten volt az, aki Krisztusban kiengesztelte magával a világot, úgyhogy nem számította be bűneinket, és ránk bízta a kiengesztelés igéjét. Mi tehát Krisztus követségében járunk, s maga Isten buzdít általunk. Krisztusért kérünk tehát benneteket, engesztelődjetek ki Istennel! Ő azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őáltala.

Zs 102 - Dávidtól. Áldjad, lelkem, az Urat, s egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el jótéteményeit. Ő megbocsátja minden gonoszságodat, ő meggyógyítja minden betegségedet; Ő megóvja életed a pusztulástól, ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged. Ő kielégíti javaival kívánságodat: mint a sasé, visszatér ifjúságod. Igaz dolgokat cselekszik az Úr, és igazságot szolgáltat minden elnyomottnak. Megismertette Mózessel útjait, Izrael fiaival cselekedeteit. Irgalmas és könyörületes az Úr, hosszan tűrő és nagyirgalmú. Nem tartja meg haragját mindnvégig és nem fenyeget örökké. Nem bűneink szerint bánt velünk, és nem fizetett meg nekünk gonoszságainkért. Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy az ő irgalma azok számára, akik őt félik. Amilyen messze van kelet a nyugattól, olyan messzire veti tőlünk gonoszságainkat. Mint ahogy az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik. Mert ő ismeri létrejöttünket, és megemlékezik arról, hogy porból vagyunk. Olyan az ember élete, mint a fűé: kivirul, mint a mező virága, de ráfúj a szél, és nincs többé, s a helyét sem ismerik. De az Úr kegyelme öröktől fogva és örökké kíséri azokat, akik őt félik, s igazsága azok unokáit, akik megtartják szövetségét, és gondosan teljesítik parancsolatait. Az Úr az égben állította fel trónusát, és királysága mindenen uralkodik. Áldjátok az Urat, angyalai mind, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek szavát, mihelyt parancsának hangját meghalljátok. Áldjátok az Urat, seregei mind, szolgái, akik akaratát megteszitek. Áldjátok az Urat, művei mind, mindenütt, ahol uralkodik. Áldjad lelkem az Urat!

Mt 5,33-37 - Szintén hallottátok, hogy azt mondták a régieknek: „Ne esküdj hamisan, hanem add meg az Úrnak, amire esküdtél!” [Lev 19,12] Én viszont azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten trónja, se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya [Iz 66,1], se Jeruzsálemre, mert az a nagy király városa [Zsolt 48,3]. A fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, a gonosztól van.

„Már ne önmagunknak éljünk!” – Mit is mond Pál akkor, amikor kijelenti, hogy „Krisztus szeretete sürget minket”? És még ilyeneket is mond Pál: „tehát mostantól fogva senkit sem ismerünk test szerint”.

Kell ezeket a szavakon elelmélkednem? Úgy tűnik, hogy kell, hiszen most, ezeken a szavakon akadt meg a tekintetem. Nem a szemem, hanem a lelkem botlik el, ezeken a gondolatokon. Utamba kerül, hogy velük menjek tovább.

E gondolatok közben a tegnap elkezdett elmélkedésem jut eszembe, talán folytatnom kellene ott, ahol tegnap hagytam abba.

Eközben olvasom a Magyar Kurírban megjelent interjút, amiben a 2012-ben, fiatalon elhunyt feleségéről, Chiaráról beszél férje, Enrico. Tanúságában ez áll: „Hit és bátorság nem ugyanaz. A félelem ellentéte nem a bátorság, hanem a hit. A hitben az erőt valaki Mástól kapod, a bátorságban saját magadból merítesz erőt.” Én persze nem tudom, hogy e gondolatot Ő hogyan éli meg, mit ért e szavakon, de én, a magam részére, itt, és most Enrico szavaiban, a mai Igével rokonságot érzek.

Megkísérlem ezt az érzést megérteni.

Tegnap azt állítottam az elmélkedésemben, hogy sokszor bizonytalan térben találjuk magunkat. A bizonytalanságunk a félelemből eredő állapot. Valamitől félünk, ami nem nyújt a magunk számára biztonságot. Azért, amiért a biztonságot mi magunk akarjuk a magunk számára megteremteni, miközben valamilyen körülmény nem engedi meg azt a számunkra. És ezt félelemmel éljük meg. Ilyenkor önmagunknak élünk. Kelepcében vagyunk, és ebből a kelepcéből nem tudunk szabadulni, miközben nem ismerjük fel, hogy a kelepcét mi magunk készítettük magunknak. Pontosan azért, amiért magunkat test szerint ismerjük, értelmezzük; a világban elfoglalt, vagy magunk számára elképzelt, megálmodott közegben képzeljük. Ez képzelt valóságunk. A filozófia nyelvén a valóság szubjektív. Azaz: magunk számára teremtünk egy valóságot, mely biztonságos környezetben tart meg. Ekkor, nem tudjuk, és nem is akarjuk megengedni, hogy Isten szándéka érvényesüljön rajtunk. Tehát, Pál kijelentése, hogy „mostantól fogva senkit sem ismerünk test szerint”, szándék nyilatkozat arra vonatkozóan, hogy nem akarok önmagamnak élni, hanem Istennek! Krisztus szeretetébe oltva! Így kell értenem azt, hogy Krisztus szeretete sürgetően szólít meg arra, hogy lépjek túl önmagamon, engedjem ki magamat kalickámból, álmodozó, evilági egzisztenciális, vagy siker orientált, érvényesülést presszionáló létállapotomból! Ne próbáljam Isten szándékát lehúzni az én vágyaimra, hanem próbáljak elemelkedve a földtől, Isten ölébe pottyanni. Kiszolgáltatottá tenni magamat Isten szándékaira!

Jézus mai szavai, nekem, mai embernek, így hangoznak: ne igazold magad számára Istent a világ dolgaival, inkább tanulj meg odahallgatni Isten benned való vágyakozásaira, szándékaira, amire vagy bírj igent mondani, vagy próbáld ki a magad döntését úgy, hogy miközben a döntésed cselekvőbe fordul, Rá figyelj: Mi következik az után? - Ennek a nemnek a bátorsága is elvezethet a hitemre! Mert Isten, mindent javamra tud fordítani. Éppen ezért a nemet is Isten jelenlétében kell tudnom vállalni! És akkor – mikor még észre sem veszem - a bátorságom is az Isten hitből lesz az. Mert Isten megszenteli mindazt, mi Benne válik valóra! Áldalak Uram, én Atyám, Istenem! És ebben az áldásban akarok megmaradni irgalmas szereteted által! Ámen