Érezni akarom azt a Lelket

ApCsel 20,28-38 - Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amely fölé a Szentlélek elöljáróul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett. Tudom, hogy miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat. Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat. Őrködjetek azért és tartsátok emlékezetben, hogy három éven át éjjel-nappal könnyek között szüntelenül intettem mindegyikteket. Most pedig Istennek ajánllak titeket, és az ő kegyelme igéjének. Neki van hatalma, hogy gyarapodást és örökséget adjon az összes megszentelt számára. Nem kívántam el senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját. Magatok tudjátok, hogy ezek a kezek dolgoztak meg azért, amire szükségem volt nekem és azoknak, akik velem vannak. Mindenben megmutattam nektek, hogy így kell fáradozni, segíteni a gyöngéken, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Miután ezeket elmondta, letérdelt, és együtt imádkozott mindnyájukkal. Azok pedig mindannyian nagy sírásra fakadtak, és Pál nyakába borulva csókolgatták őt. Az a mondása fájt nekik leginkább, hogy nem fogják többé viszontlátni az arcát. Végül pedig elkísérték őt a hajóra.

Zs 67,29-36 - Mutasd meg, Isten, hatalmadat; Erősítsd meg, Isten, amit köztünk műveltél. Jeruzsálemi templomodba királyok hozzanak neked ajándékot. Fenyítsd meg a nádas vadját, a népek tehenei között a bikák csordáját: boruljanak le ezüst kincseikkel. Szórd szét a háborúra vágyó népeket! Hadd jöjjenek ide Egyiptom nagyjai, Etiópia sietve emelje kezét Istenhez. Föld országai, Istennek énekeljetek, zengjetek az Úrnak dicséretet, zengjetek Istennek, aki kezdettől fogva az egek egén trónol; Íme onnan hallatja szavát, hatalmának szavát. Magasztaljátok Isten dicsőségét. Az ő felsége honol Izrael felett, az ő ereje a fellegek között. Csodálatos vagy Isten a te szentélyedben! Izrael Istene ad erőt és hatalmat népének. Áldott legyen Isten!

Jn 17,11b-19 - Én már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megtartottam őket nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az Írás beteljesedjék. Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Közöltem velük igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból. Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazságban. A te igéd igazság. Ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem őket én is a világba. Értük szentelem magam, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban.

Érezni akarom azt a Lelket, melyből fakad Jézus ezen imádsága! Hallatlan erő árad e szavakból, csak mernem kell megengedővé tenni magam Neki! Azaz: elfogadni azt, hogy e szavai értem való szavak, benne vagyok Jézus imájában. Jézus imádságából fakadtam, és fakadhatok ki minden nap, megújulva és újjá születve!

Jézus kér, és indul. És ebben a könyörgésben és indulásban hallatlan öröm van. Ezt az örömét próbálja megosztani velem. Érzem, és élni akarom! Bele sajdulni, belekönnyezni magam, elgyengülve ráérezni, milyen megnyugtató élmény lehet oda indulni, akiről tudom, hogy vár, aki tudom, hogy felszabadít minden olyan bezártságoktól, keretektől, melyek nem engedik, hogy örömöm teljes lehessen. Mert vétkezem, mert a jót szeretném tenni, és nem vagyok képes rá - bármi okból is. Jézus tudja, teljes tudatossággal érti és érzi, hogy mire szánta Őt az Atya, mit sikerült abból megvalósítani, és mit nem. Annak ellenére, hogy Ő, magát, egészen igyekezett személyes vágyaitól, kívánságaitól, anyagi ösztöneitől, és töredékessége ellenére felszabadítani az Atya szándékára, akaratára, céljaira. És megelégszik azzal, hogy azt mondja: „amíg velük voltam, megtartottam őket nevedben, akiket nekem adtál”. Eddig tart Jézus lehetősége, és nem tovább! Én, az életem végén, vajon ennyit elmondhatok majd? Legalább ennyit? Nap, mint nap, imádkozom én is azért, hogy „óvd meg őket a gonosztól”! Tudva, hogy én nem óvhatom meg Őket, egyedül Te Atyám, Aki Krisztusnak adtad Őket, és Akiket én is Krisztus szeretetében megőrizni vágyakozom! Mert tudom, hogy Ők nem a világból valók, de a világ mégis elragadhatja őket! Ahogy engem is igyekszik elragadni, de valószínű, hogy szüleim, és nagyszüleim imádsága is segített abban, hogy mindörökre nem sikerülhet ez!

Nap mint nap, újra és újra megtérni vágyakozom, és törekszem. Ebben a hitben könyörgök, esedezem szeretteimért is.

Van itt még egy, nagyon belém markoló gondolata Jézusnak: „Ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem őket én is a világba.” – Világos, hogy a küldetése Jézusnak, és küldetésem Tőle, egy azon akarat, szándék, és szentség! Eddig erre még soha nem gondoltam. És ami aztán ebből következik: mit kezdett ezzel Jézus, és mit kezdek ezzel én? Küldetésem van Istentől! Értem, hallom, mit jelent ez számomra?

Nézzek csak Jézus szemébe, Aki életét adta barátaiért, ifjúságában! Nem vitatkozott, nem kollaborált, és nem kereste a maga érdekét: hogy én még élni akarok, nekem még jogom van az élethez, és ezért perbe szálljon az Atyával. Ki ez az Ember? Milyen ember vagyok én?Nem ostorozni akarom magamat, de elfogadni, beismerni kicsinységemet, gyengeségemet és töredékességemet.

Igen, bizony, szükségem van az Isten irgalmára, mert én képtelen vagyok megdicsőíteni Őt, ahogy megdicsőítette Jézus, a maga emberségével, és emberségében! Sürgősen elő kell vennem Jézus életét, és magamévá tenni az Igazságát, mely Isten Igazsága. Talán minden nap, egy kicsit sikerülhet jobban és világosabbá tenni a magam számára, mi az amit tanít, amit meg szeretne értetni velem. „Értük szentelem magam, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban.” Talán így kell nekem is azokért szentelni magam, akiket rám bízott Isten!

Jézusom, az örök élet Igéi nálad vannak. Befogadom kegyelemedet és igazságodat, hogy ez által még inkább hasonlíthassak Hozzád. Megszabadítottál bűneimtől halálod és feltámadásod által. Segíts megköszönnöm neked mindezt azzal, ahogy megélem hétköznapjaimban isteni Igazságodat, az Igét, és a megszentelődés örömét!