Isten nem halott!
ApCsel 1,1-11 - Az első könyvben, Teofil, szóltam mindarról, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva addig a napig, amelyen felvétetett, miután a Szentlélek által parancsot adott apostolainak, akiket kiválasztott. Kínszenvedése után élve megmutatta magát nekik, számos csalhatatlan jellel bizonyította be számukra, hogy él, és negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik. Amikor együtt étkezett velük, meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére: „Azt hallottátok tőlem, hogy János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.” Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: „Uram, talán most állítod helyre Izrael országát?” Ő azonban azt mondta nekik: „Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időket és a korszakokat, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg. A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában, egészen a föld határáig.” Miután ezeket mondta, a szemük láttára felemelkedett, és felhő takarta el a szemük elől. S miközben nézték őt, amint az égbe ment, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában. Így szóltak: „Galileai férfiak, miért álltok és néztek az égre? Ez a Jézus, aki felvétetett mellőletek, úgy jön el ismét, ahogy az égbe felmenni láttátok.”
Zs 46 - A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára. Tapsoljatok mindnyájan, nemzetek, örvendezzetek Istennek ujjongó szóval, mert az Úr felséges, rettenetes, hatalmas királya ő az egész földnek. Alánk vetette a népeket, lábunk alá a nemzeteket. Kiszemelte nekünk örökségünket, Jákob ékességét, melyben kedvét leli. Ujjongás közepette felvonul az Isten, harsonazengés között az Úr. Zengjetek Istennek, zsoltárt zengjetek, zengjetek királyunknak, zengedezzetek. Mert Isten az egész föld királya, zengjetek bölcsességgel. Isten uralkodik a nemzeteken, s ül szent trónusán az Isten. Egybegyűlnek a népek fejedelmei Ábrahám Istenének népével, mert az Istené a föld pajzsa: s igen fenséges ő.
Ef 1,17-23 - hogy Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt. Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy tudjátok, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag dicsőséges öröksége a szentek számára, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, akik hiszünk. Hatalmas erejének hatékonyságát Krisztusban mutatta meg, amikor feltámasztotta halottaiból és jobbjára [Zsolt 110,1] állította a mennyekben, minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uralom, és minden név fölé, amelyet nemcsak ezen a világon említenek, hanem a jövendőben is. Mindent a lába alá vetett [Zsolt 8,7], s megtette őt mindenek fölött álló főnek az egyházban, amely az ő teste, és annak a teljessége, aki mindent mindenben betölt.
Mt 28,16-20 - A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak, bár egyesek még kételkedtek. Jézus odament és azt mondta nekik: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!”
Isten nem halott! Éppen ezért nem is a holtak Istene, hanem az élőké. Erről tanúskodik a feltámadás, és Jézus mennybemenetele is.
Jézus, még életében, így tanított erről, amit már az első evangéliumban is olvashatunk: Mk 12, 24-27 – „Nyilván azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak föltámadnak, nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak felől pedig, mármint hogy feltámadnak, nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokornál, hogy miként mondta neki Isten, amikor szólt: ‘Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?’ (Kiv 3,6) Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagyon tévedtek.”
Erről az Életről tanúskodik Jézus egész élete során, és erre az Életre hív meg minden embert, amikor azt mondja tanítványainak – és nem csak a tizenkettőnek (!) -, hogy „tegyetek tanítvánnyá minden népet”, és „tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek!” Isten megtartó erővel akarja azokat ellátni, akik „az Atya és a Fiú és a Szentlélek” nevében keresztséget vesznek magukra! Mert azt nem csak kapjuk, hanem azt fel is kell vállalni! Benne létre kell felnőni az Embernek, hogy az Élet részesévé lehessen.
Ez több mint kegyelem! Ez együtt lét Istennel, mely a szövetség – amelyet Isten kínál az Embernek – elfogadását jelenti. Visszaigazolom, hogy akarom, és Isten által kínált szövetséget magaménak vallom! Az, amit Jézus e mondatban kifejez, hogy „és íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig”, ez annyit jelent, hogy Isten, a szövetségét nem tagadja meg soha az Embertől, bármikor ráébredhetek arra, hogy szükségem van rá! Nélküle nem birtokolhatom azt a létállapotot, amit Jézus parancsában meghirdetett.
Az isteni természet nem természetellenes az Ember számára! Ezt csak Jézus távozását követően, eltávolodva a testi közösségben lététől állapíthatom meg! Amíg Vele közösséget alkotok, olyan közösséget, melyben a tőle való függőséget kényszerülök megélni, melyben nem lehetek teljesen önmagam, hiszen megfelelni kényszeredett vagyok rá, hogy szó szerint értsem szavait és tetteit, melyeket másolni akarok, addig nem vagyok képes, hogy személyemre vonatkoztassak minden parancsot! Önmagamban kell megvalósítanom, Isten jelenlétét, Aki élő szeretne lenni általam is! Mert része vagyok Jézusnak, a teljes embernek, akiből van kibontva személyiségem. Ő az esszencia, a vírus, mely – Aki - fertőzni akar minden embert a teljességgel, az örökléttel!
Tévelygek, mert még csak értem ezt a titkot, vagy legalább is próbálom, de életre kelteni még nem vagyok képes. Vezess, Krisztus Lelke, hogy a teljesség részesévé lenni lehessek, minden bűnöm és töredékességem, képtelenségem és tévelygéseim ellenére is! Ámen
