Azt hisszük, hogy értjük

ApCsel 17,15.22 - 18,1 - Akik elkísérték Pált, elvezették őt Athénig, aztán elutaztak, miután parancsot kaptak tőle Szilás és Timóteus számára, hogy mihamarabb menjenek hozzá. Pál pedig felállt az Areopágusz közepére és így szólt: „Athéni férfiak! Minden tekintetben nagyon vallásosnak látlak titeket. Amikor ugyanis körüljártam és megszemléltem a bálványképeiteket, egy olyan oltárra akadtam, amelyen ez a felirat volt: „Az ismeretlen istennek.” Nos, akit ti nem ismertek és mégis tiszteltek, azt hirdetem én nektek. Isten, aki a világot alkotta, és benne mindent -- mivel ő a mennynek és a földnek ura --, nem lakik kézzel épített templomokban. Ő nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha valamire szüksége volna, hiszen ő ad mindennek életet, leheletet és mindent. Az ő műve, hogy az egytől származó egész emberi nem lakja a teljes földkerekséget. Ő szabta meg tartózkodásuk meghatározott idejét és határait, hogy keressék Istent, hátha megérzik őt és megtalálják -- bár nincs messze egyikünktől sem. Hiszen őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, amint az egyik költőtök meg is mondta: „Az ő gyermekei vagyunk.” Mivel tehát Isten gyermekei vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy az istenség hasonló aranyhoz, ezüsthöz, kőhöz, a művészet és az emberi gondolat alkotásához. Isten elviselte ennek a tudatlanságnak az idejét, most azonban hirdeti, hogy mindnyájunknak bűnbánatot kell tartani mindenütt, mert meghatározott egy napot, amelyen ítélkezni fog a világ felett igazságban [Zsolt 96,13] egy férfi által, akit arra rendelt, és igazolt is mindenki előtt, mikor feltámasztotta halottaiból.” Mikor a holtak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások meg azt mondták: „Erről majd még egyszer meghallgatunk téged.” Ezzel Pál eltávozott körükből. De néhány férfi csatlakozott hozzá és hívő lett, köztük Areopagita Dénes, valamint egy Damarisz nevű asszony, és velük együtt mások is. Ezek után eltávozott Athénból, és elment Korintusba.

Zs 148 - ALLELUJA! Dicsérjétek az Urat az egekből, dicsérjétek őt a magasságban! Dicsérjétek őt, angyalai mind, dicsérjétek őt, seregei mind! Dicsérjétek őt, nap és hold, dicsérjétek őt mind, ragyogó csillagok! Dicsérjétek őt egek egei, és minden vizek az ég felett dicsérjék az Úr nevét! Mert ő parancsolt és azok létrejöttek, felállította őket mindörökre, s el nem múló törvényt szabott nekik. Dicsérjétek az Urat a földről, sárkányok és mélységes vizek mind! Tűz, jégeső, hó, fagy és szélvihar, amelyek parancsát teljesítik; Mindnyájan ti hegyek és halmok, gyümölcstermő fák és mind a cédrusok, Vadállatok és minden állat, csúszómászók és szárnyasok, Föld királyai és mind a népek, fejedelmek és mind, bírái a földnek, ifjak és szüzek, vének és gyermekek, dicsérjék az Úr nevét,mert csak az ő neve magasztos. Fönsége felülmúlja az eget és a földet, és hatalmat adott népének. Dicséret minden szentjének, Izrael fiainak, a népnek amely hozzá tartozik. ALLELUJA!

Jn 16,12-15 - Még sok mondanivalóm volna számotokra, de most még nem tudjátok elviselni. Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek. Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek.

Azt hisszük, hogy értjük. Mitől ez a bizonyosság bennünk? Talán, mert túl erősnek, és hatalmasoknak érezzük magunkat, csak mert olyan iskolákat végeztünk, melyeknek tekintélyt adunk, és melyek éppen ezért tekintélyt követelők. Vagy, mert a magunk felkentségének többet tulajdonítunk, mit maga az Ige. Ugye az szerepel Krisztus Jézus tanításában, hogy „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki közül az utolsó, és mindegyiknek a szolgája.” [Mk 9,35] E szavai Jézusnak akkor hangzik el, amikor elkezdődik a versengés a tizenkettő között: ki legyen közülük az első, kinek legyen hatalma a többiek fölött – azaz, több respectje, nagyobb tekintélye. De Márknál még egyszer elhangzik Jézus kijelentése: „aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek. ⁴⁵Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” [Mk 10,44-45] Itt abban a vonatkozásban beszél erről Jézus, hogy e világban betöltött életünk milyen érdemeket szerezhet számunkra, az örökkévalóságban. Úgy látszik, hogy Jézus ráérzett arra, hogy közöttünk, emberek között, ez lényeges problémát okoz. A rang és a pozíció. Többnek lenni, mint a másik. Pozícionálásom és eredményességem.

Ezzel szemben, ma azzal int meg Jézus, hogy együgyűségünk bizony nagyobb, mint alkalmasságunk a mások feletti fölényességre. „Még sok mondanivalóm volna számotokra, de most még nem tudjátok elviselni.” Talán arra is utal, hogy vissza is élhetek azzal, amit nem tudok megérteni, felfogni. Mert arra használom, használnám csak, ami hatalmasságomat szolgálná, de nem válna javamra! Itt látható az, hogy mennyire, de mennyire szükségünk volna, lenne, a Szentlélek erejére. Ami ellen van egóm, büszkeségem és gőgöm, a hatalomvágyam, és a tudás szerinti uralkodási ösztönöm. ’Tanulok, hogy valamire vigyem ebben az életben.’ Mire használom e világban szerzett tudásomat? Talán pontosan az örökérvényűségem ellen?

Bizony, nem csak a pénz a mammon! A tudás, mely e világ szemében, és e világ szerinti tudomány birtoklása, lehet, válhat istenséggé, melyet többre tartok a magam számára. Mert a világ az által feltekint rám, értékesnek tart, értékkel ruház fel. Szabadságomat a megszerzett tudás fogja birtokolni. Észre sem veszem már, hogy nincs szükségem többé a Szentlélek világosságára, megvilágítására, mert elég számomra, hogy én világítsak magamnak, és másoknak, akik vakok, és süketek, és szükségét érzik, hogy valaki világítson a számukra.

Ahogy szól a mondás: ’vakok között a félszemű a császár”.

Nagyon komoly és lényeges kijelentést hallok ma Jézustól, Aki a Szentlélek szerepéről, a Lélek szükségességéről tanít! „Az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek. Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek.”

A Lélek nélkül vak és süket vagyok! Ember, de csak e világ számára. Isten előtt akkor válok Emberré, ha Lélekből és a Szentlélek által élek! Megtisztulás, megtérés, a szüntelen út keresés, meg nem engedve magamnak, hogy a világ elismerésével megelégedjek, vagy abban tespedjek!

Nincs középút! Vagy úton vagyok, vagy tévelygek! Atyám, Istenem, kérem Szentlelketeket, hogy vezessen! Úton lenni, és Hozzád egyre, minden nappal közelebb jutni, segíts engem, és szeretteimet, akik hite talán ma még a vallásosságban még erőtlen és gyenge. szentségeid és minden eszköz, melyet számunkra megadni méltóztatsz, legyen üdvösségünk javára való, és országod épülésére! Ámen