Tanúság

ApCsel 5,27-33 - Majd odahozták és a főtanács elé állították őket. A főpap a szemükre vetette: ,,Parancsban hagytuk meg nektek, hogy ne tanítsatok az ő nevében, s lám, ti betöltöttétek Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.’’ Erre Péter és az apostolok azt felelték: ,,Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek. Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti a fára függesztve megöltetek. Isten fejedelemmé és üdvözítővé emelte őt jobbjával, hogy bűnbánatot és bűnbocsánatot adjon Izraelnek. Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, mi és a Szentlélek, akit Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki.’’ Mikor ezt hallották, feldühödtek, és arra gondoltak, hogy megölik őket.

Zs 33 - Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.

Jn 3,31-36 - Aki felülről jön, fölötte van mindenkinek. Aki a földről való, az földi, és a földről beszél. Aki a mennyből jön, feljebb való mindenkinél. Arról tanúskodik, amit látott és hallott, de a tanúságát senki sem fogadja el. Aki elfogadja tanúságát, az igazolja, hogy Isten igazmondó. Mert akit Isten küldött, az az Isten igéit mondja, ő ugyanis a Lelket nem mértékkel adja. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott. Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki pedig nem hisz a Fiúban, nem látja meg az életet, hanem Isten haragja marad rajta.

Tanúság. A lexikon azt mondja, hogy e szó jelentése bizonyság, bizonyíték. Mindenki csak arról tud tanúskodni, bizonyságot tenni, amit látott, amivel találkozott. De, az rajtam is áll, hogy kivel keresem a találkozást, illetve, hogy a találkozásban hogy vagyok jelen. Milyen tapasztalást szerzek a találkozással.

Az olvasmányban az apostolok tanúsága áll. Az evangélium pedig, Keresztelő János tanúságáról szól. Én társulhatok hozzájuk, lehetek az, aki ma, Róluk, az Ő tanúságuk igazát erősíthetem meg. Ha, a találkozásra kész vagyok, hitemben megerősödni kész vagyok, vállalva annak kockázatait is, azt az utat, melyen hitem bizonyosságra juthat.

Az istenhit hitbizományosa maga az Isten. „Ma is tudja a hívő, hogy a hit bizonyosságát mindig csak Istentől, a hit szerzőjétől kaphatja meg. Ez a szerzés keresztény értelmezésben a Krisztus-követés útjára lépést jelenti. Miközben ezen az úton jár, a hívő számára konkrétan, történetileg és életrajzszerűen tárul föl a hit bizonyossága és biztonsága. Ezért a hitnek életföltétele a ráhagyatkozás és ennek megosztása másokkal.” – így ír erről a keresztény szellemiségi lexikon.

Nagyon tetszik nekem, Jánosnak ez a kifejezése, hogy „a Lelket nem mértékkel adja”. Ha nem mértékkel, akkor mérték nélkül, azaz: bőkezűen, gazdagon, pazarlón. Itt Istenről van szó, Róla vélekedik így Keresztelő Szent János. Tehát, Ő már tapasztalattal bír Isten bőkezűségéről! Ami nem jelenti azt, hogy János tökéletes ember volt, minden területen mindenre, bármire képes, és mindentudó.

Ezt megérteni, és elfogadni, hogy Isten engem, amikor embernek teremtett, és folyamatosan teremt, akkor nem mindenre és bármire tesz, akar tenni alkalmassá, hanem bizonyos feladatra próbál felkészíteni, és felhasználni. De én, rájövök arra, hogy mi az a képességem, tudásom, alkalmasságom, ami Isten eszközeként a sajátom?

A világ ebben sincs segítségünkre. És mi is egymást rendszeresen félre vezetjük, mi pedig félrevezethetők vagyunk! Nincs figyelmünk fókuszában Isten! Ha Jézus Krisztussal sikerül olyan kapcsolatra lépnem, amiben bizalmamat rá építem, benne hiszek, akkor láthatnám meg az életet. Nem véletlenül mondja Jézus: „aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.” [Mk 8,35]

Segíts Istenem, hogy eljuthassak az alázat eme szintjére, mert akarom azt az életet, amit Te készítesz a számunkra! Ámen