Megtérés, megértés
ApCsel 4,23-31 - Elbocsátásuk után övéikhez mentek, és hírül vitték nekik, hogy mi mindent mondtak nekik a főpapok és a vének. Mikor azok meghallották ezt, egy szívvel-lélekkel így fohászkodtak Istenhez: „Urunk, te vagy az, aki alkottad az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van [Zsolt 146,6; Kiv 20,11], aki Dávidnak, a mi atyánknak, a te szolgádnak szájával, a Szentlélek által azt mondtad: „Miért acsarkodnak a nemzetek s terveznek hiúságokat a népek? A föld királyai felkeltek, egybegyűltek mind a fejedelmek az Úr ellen s az ő Fölkentje ellen” [Zsolt 2,1-2]. Mert valóban egybegyűltek ebben a városban a te szent Fiad, Jézus ellen, akit fölkentél: Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népeivel, hogy végrehajtsák, amiről kezed és akaratod elhatározta, hogy megtörténjék. Most tehát, Urunk, tekints fenyegetéseikre, s add meg szolgáidnak, hogy teljes bizodalommal hirdessék igédet. Te pedig nyújtsd ki kezedet gyógyításokra, hogy jelek és csodák történjenek szent Fiadnak, Jézusnak neve által.” Miután így imádkoztak, megremegett a hely, ahol egybegyűltek. Mindnyájan beteltek Szentlélekkel, s bátran hirdették Isten igéjét.
Zs 2 - Miért dühöngenek a nemzetek, terveznek hiúságokat a népek? Fölkelnek a föld királyai, egybegyűlnek mind a fejedelmek az Úr ellen, s az ő Fölkentje ellen: „Szakítsuk széjjel láncukat, igájukat rázzuk le magunkról!” A mennyekben lakó kineveti őket, az Úr kigúnyolja őket. Haragjában így szól majd hozzájuk, bosszúságában szétzavarja őket: „Fölkentem királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!” Hirdetem az Úr rendeletét. Mert így szólt hozzám az Úr: „Fiam vagy te, a mai napon nemzettelek téged. Kérd tőlem, és odaadom neked a nemzeteket örökségedül, s osztályrészedül a föld határait. Kormányozd őket vasvesszővel, cserépedényként törd össze őket.” Nos hát, királyok, okuljatok, tanuljatok, ti földi bírák! Szolgáljátok az Úrat félelemmel, ujjongjatok előtte remegve. Tanuljatok fegyelmet, hogy fel ne gerjedjen az Úr haragja, s az igaz útról el ne vesszetek, amikor haragja hirtelen fellobban. Boldogok mindazok, akik benne bíznak!
Jn 3,1-8 - Volt a farizeusok közt egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik főembere. Éjszaka elment Jézushoz, és így szólt hozzá: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki nem tudja ezeket a jeleket véghezvinni, amelyeket te cselekszel, hacsak nincs vele az Isten.” Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg Isten országát.” Nikodémus megkérdezte: „Hogyan születhet meg az ember, ha már vén? Csak nem mehet be ismét anyja méhébe, hogy megszülessék?” Jézus azt válaszolta: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába. Ami a testből született, az test, és ami a lélekből született, az lélek. Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges újra születnetek. A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.”
Megtérés, megértés. Megérteni Krisztus szavait, hogy megtérésre vezessenek. Ám ehhez el kell időzni Krisztus szavainál, hogy a Szentlélek a maga békességet árasztó nyugalmával szívemig elérhessen, majd értelmemmel közösséget teremthessen e szavakkal.
Elidőzni pedig azt jelenti, hogy nekem kell kiüresíteni magamat, vagyis: nyitottan, érdeklődően, kérdésekkel, azokra kérve, keresve, kutatva Krisztus válaszát, sietve Hozzá menni. Mert Krisztus maga a válasz minden olyan kérdésre, mely a magam megújulására irányul.
Temérdek a gond a világban. De nem minden lehet az én gondom. Amikor Pál azt mondja, hogy „Krisztus szeretete sürget minket”, akkor ezt úgy kell értenem, meghallanom, ahogy és amire engem akar Krisztus sürgetni, a szeretetben.
A mindennapi Ige, a mindennapi megújulásra akar sürgetni. Mert ember vagyok, akinek minden nap, a világból, az anyagi létből kell krisztusi létre eljutnom. Ez nem elszakadást jelent a világtól, hanem kiteljesedést. Az anyagi létemben kiteljesíteni az Isten létét. Jézus ebben a világban, anyagi létállapotában igazolta azt, hogy lehetséges: ebben a világban, környezetben is Istentől való életet élni! Kinek hogyan lehetséges ez? Van aki a szerzetességet vállalja, van aki a világi életet. Én világi ember vagyok. Ahogy sok szerzetesi közösség van, és sok Istennek szentelt életforma van, ebbe a körbe kell, hogy beleilleszkedjen minden világi létállapot is. Megszentelt életet lehet élni világiként is! Vallom, hogy csak úgy érdemes, szabad, és erre kell beérni az embernek. Rádöbbenni arra, hogy megszentel életet élni világiként, nem képtelenség.
Engem segíts Istenem, hogy képessé legyek! Mert akarok, vágyom, hogy megszentelt életemmel dicsőítselek téged! Ámen
