„Olyanok lesznek, mint az Isten”
Ter 2,7-9; 3,1-7 - Megalkotta tehát az Úr Isten az embert a föld agyagából, az orrába lehelte az élet leheletét, és az ember élőlénnyé lett. Ültetett az Úr Isten egy kertet Édenben, keleten, és elhelyezte benne az embert, akit alkotott. S növesztett az Úr Isten a földből mindenféle fát, amelyet látni szép és melyről enni jó - az élet fáját is a kert közepén, s a jó és a rossz tudásának fáját.
A kígyó azonban ravaszabb volt, mint a föld minden állata, amelyet az Úr Isten alkotott. Azt mondta az asszonynak: „Miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?” Az asszony azt felelte neki: „A kertben levő fák gyümölcséből ehetünk. Hogy azonban a kert közepén levő fa gyümölcséből ne együnk, és hogy ahhoz ne nyúljunk, azt azért parancsolta meg nekünk Isten, hogy meg ne találjunk halni.” A kígyó erre azt mondta az asszonynak: „Dehogy is haltok meg! Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat!” Mivel az asszony látta, hogy a fa evésre jó, szemre szép és tekintetre gyönyörű, vett a gyümölcséből, evett, adott a férjének is, és ő is evett. Erre megnyílt mindkettőjük szeme. Amikor észrevették, hogy mezítelenek, fügefaleveleket fűztek egybe, és kötényeket készítettek maguknak.
Zs 50 - A karvezetőnek. Dávid zsoltára, amikor Nátán próféta eléje járult, miután ő Batsebával vétkezett. Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint, könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat! Moss egészen tisztára vétkemtől, bűnömtől tisztíts meg engem! Mert elismerem gonoszságomat, és bűnöm előttem van szüntelen. Ellened vétkeztem, egyedül ellened, s azt cselekedtem, ami előtted gonosz, hogy igaznak bizonyulj beszédedben, és igzságos a te ítéletedben. Íme, gonoszságban fogantattam, és bűnökben fogant engem az én anyám. Íme, te a szív igazságát szereted; bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem. Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem és a hónál fehérebb leszek! Add, hogy örömet és vidámságot halljak, hadd ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél! Fordítsd el bűneimtől arcodat, töröld el minden gonoszságomat! Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben! Színed elől ne vess el engem, szent lelkedet ne vond meg tőlem! Add vissza nekem üdvösséged örömét, és készséges lélekkel erősíts meg engem! Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket, hogy hozzád térjenek az istentelenek! Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem, hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat! Uram, nyisd meg ajkamat, hadd hirdesse szám dicséretedet! Hiszen nem kedveled a véres áldozatot, ha égő áldozatot hozok, nem tetszik neked. A töredelmes lélek áldozat Istennek, a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg. Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal, hogy felépüljenek Jeruzsálem falai. Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban, ajándékokban, egészen elégő áldozatokban; Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra.
Róm 5,12-19 - Egy ember által jött a bűn ebbe a világba, a bűn által pedig a halál, s így a halál átment minden emberre, mert mindenki vétkezett. Bűn ugyanis volt a világon a törvény előtt is, de a bűnt nem számítják be, ha nincs törvény. A halál mégis uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem vétkeztek hasonló törvényszegéssel, mint Ádám, aki előképe az Eljövendőnek. De nem úgy áll a dolog a kegyelem ajándékával, mint a bűnbeeséssel. Ha ugyanis sok ember meghalt egynek bűnbeesése következtében, Isten kegyelme, és az egy embernek, Jézus Krisztusnak a kegyelmében nyert ajándék még sokkal bőségesebben kiáradt sokakra. Az ajándékkal pedig nem úgy van, mint annak az egy bűnösnek a tettével; mert az egy miatt való ítélet a kárhozatra visz, a kegyelem azonban sok vétekből a megigazulásra vezet. Mert ha a halál uralomra jutott egy által, egynek a bűnbeesése miatt, akkor sokkal inkább uralkodnak majd az életben az egy Jézus Krisztus által mindazok, akik megkapják a kegyelem és a megigazulás ajándékának a bőségét. Amint tehát kárhozat szállt minden emberre egynek a bűnbeesése miatt, úgy az életet adó megigazulásban is minden ember részesül egynek az igaz volta miatt. Ahogyan ugyanis a sok ember bűnössé vált egy ember engedetlensége által, éppúgy a sok ember megigazulttá is válik egynek az engedelmessége által.
Mt 4,1-11 - Akkor a Lélek elvezette Jézust a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odajött hozzá a kísértő és ezt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek legyenek kenyérré.” De ő ezt válaszolta: „Írva van: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik”„ [MTörv 8,3]. Akkor magával vitte őt az ördög a szent városba, odaállította a templom ormára és azt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat! Mert írva van: „Angyalainak parancsolt felőled: a kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat”„ [Zsolt 91,11-12]. Jézus ezt mondta neki: „Az is írva van: „Ne kísértsd az Urat, Istenedet”„ [MTörv 6,16]. Azután magával vitte őt az ördög egy igen magas hegyre. Megmutatta neki a világ összes országát és azok dicsőségét, majd azt mondta neki: „Ezeket mind neked adom, ha leborulva imádsz engem.” Jézus azt felelte neki: „Távozz, Sátán! Mert írva van: „Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj”„ [MTörv 5,9; 6,13]. Akkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok jöttek hozzá és szolgáltak neki.
„Olyanok lesznek, mint az Isten” – „megnyílik a szemetek”, így érvelt a Gonosz az Ember szívében. Azaz: szűnni nem akaró nemes vágyából, az Embernek, melyet Isten akarata vetett el benne – Lelke által -, azért, hogy az anyagi létre született, de Isten hasonlatosságára lett Ember keresse, és szeretetben vágyakozza a közösséget Istenével. Ez az isteni szándék a Gonosz mesterkedése által, az Emberben olyan gőgös indulatává lesz, mely evilági hatalomra akar törni. Megszerzéséért önmaga ellenében is harcba szállni képes, éppen ezért ellenségének tekint mindent és mindenkit, aki e célja elérésével szembeszáll.
Akkor, amikor rádöbben meztelenségére az ember, akkor ez azt akarja kifejezni, hogy rádöbben arra, hogy miben különbözik ember, az embertől. A másiknak mi a gyengéje melyet megismerve a maga javára kihasználhat, illetve melyek azok az erényei, melyek hatalomra jutásában akadályozhatják. Kinek milyen eszköze van arra, hogy hatalmát kiterjeszthesse a másik ember felett, illetve felismerheti a másik gyengéjét, mely felett hatalmát megszerezheti. Ember, az Emberrel kerül ártó viszonyba, azért, hogy megalázhassa, és önmagát felmagasztalhassa! Viszályt szít az Ember a teremtésben a Gonosz által!
A kísértő, Aki Jézust is kísértette, minden embert megkísért! Van, aki felismeri, van, aki nem. Van, aki képes ellenállni a kísértésnek, van, aki nem. Lukács evangéliumában ezt olvasom: „Miután mindezek a kísértések véget értek, az ördög elhagyta őt egy időre.” [Lk 4,13]. Mert a Gonosz vissza-vissza tér, még akkor is, ha egy időre eltávozik!
Ember által jött a bűn a világba, ezért Isten úgy látta helyesnek, hogy Ember által szabaduljunk a bűn rabságából az, aki szabadulásra vágyakozik! Többé nem kell, nem is könyvelhetjük el a bűn egyedüli hatalmát! A világosság a világba jött, hogy világítson minden embernek! Jézus Krisztusban áll a törvény! Általa lesz egyértelművé: az éremnek két oldala van! A bűn egy dolog, a másik dolog az, hogy Isten irgalmas szeretete képes a bűnbánó emberen segíteni: elveszi, elveszejti bűnét, hogy a szeretet, a szent, a tiszta érzés, a jó válhasson uralkodóvá az Emberben, az Emberen! Isten az, és ezt Jézus Krisztusban jelenti ki, minden ember számára, Aki kegyelemben részesíthet, megigazulttá teheti az Embert!
Én nem tenném az én bűnömért felelőssé Ádámot, vagy Évát, de az igaz, hogy Náluk kezdődött el az, ami bizonyossággá lehet a világ számára, hogy bizony kezdetektől jelen van a világban az Isten ellen lázadó Gonosz! Ezzel számolnom kell, ezzel tisztában kell lennem. Ezt nem lehet, és nem is szabad szépíteni. De éppen ezért, ki kell jelentenem, és ragaszkodnom kell ahhoz, hogy szükségem van Jézus Krisztusra, Istennek minden bűnömön felülkerekedni képes, túláradó szeretetére! Aki az Irgalom Atyja, a Lélek zsengéje, Megváltóm, Megmentőm, a Szerető Atyám! Benne van minden bizalmam, reményem, hitem!
Ha lehet, akkor a Vigasztaló Szentlélek által képes bennem békét teremteni. Legalább időnként, és ideig-óráig. Hogy megérezhessem, megtapasztalhassam azt, hogy mi vár rám, miben lehet reményem, és mire kell legyen elég, kitartó és állhatatos a hitem!
Gyönyörűen szól, lelkesítő és bátorságot adó Jézus szava: „Ezeket mondtam nektek, amíg veletek voltam. A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az Atya küld az én nevemben, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne féljen. Hallottátok, hogy azt mondtam nektek: Elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Megmondtam nektek már most, mielőtt megtörténne, hogy amikor bekövetkezik, higgyetek.” [Jn 14,25-29]
Mennyei Atyám! Ne akarok olyanná lenni, mint az Isten! Ebben a világban semmi másra nem akarok törekedni, mint arra, hogy megváltásod teljessé legyen bennem, és ennek eredményeként a Te ajándékodban, az üdvösségben részesedhessek! Ami számomra annyit tesz, hogy Veled közösségre juthatok, dicsőségedben részem lehet! Jézus Krisztusban, a Szentlélek erejében, vezess engem ezen az úton, e földi úton és majd azon túl is, szándékod szerint! Ámen
