Valóság ez, nem álom

MTörv 30,15-20 - Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, szertartásait és rendeleteit, akkor élni fogsz. Megsokasít és megáld téged azon a földön, amelyet elfoglalni indulsz. Ha azonban elfordul szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem megtévedsz, más isteneket imádsz és szolgálsz, akkor - íme, ma előre megmondom neked - elpusztulsz, és rövid ideig laksz azon a földön, amelynek elfoglalására átkelsz a Jordánon. Tanúul hívom ma az eget és a földet, hogy elétek tártam az életet és a halált, az áldást és az átkot! Válaszd az életet, hogy élj te is, és utódaid is! Szeresd az Urat, a te Istenedet, engedelmeskedj szavának, ragaszkodj hozzá - hisz tőle függ életed és napjaid hosszúsága -, hogy sokáig lakhass azon a földön, amely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja.”

Zs 1 - Boldog az az ember, aki nem követi a gonoszok tanácsát, nem áll a vétkesek útján, és nem ül le a gúnyolódók gyülekezetében, hanem az Úr törvényében leli kedvét, s törvényét éjjel-nappal eszében forgatja! Olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében meghozza gyümölcsét, és amelynek nem hull le a lombja. Boldogul minden dolgában. Nem így járnak a gonoszok, nem így, hanem úgy, miként a szálló por, amelyet elsodor a szél. Ezért a gonoszok meg nem állnak ítéletkor, sem a vétkesek az igazak gyülekezetében. Mert ismeri az Úr az igazak útját, de elvész az istentelenek ösvénye.

Lk 9,22-25 - „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.” Azután mindenkihez szólt: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti, vagy magára nézve kárt vall?

Valóság ez, nem álom. Jézustól idézett Lk 9,22 vers négy kell –ben keményedik meg. Sokszor használom magam is a kell szócskát. Ami az emberekben, általában megütközést kelt. Én úgy használom a kell-t, ahogy szerintem itt, Jézustól is elhangzik. Ehhez példaként idézem Mátétól Jézust: „Ezeket meg kellene tenni, s azokat sem elhagyni.” [Mt 23,23 ] – ahol a kell, olyan értelmet hordoz, mely a felsőbb erők szeretet-féltéséből válik ember számára kötelezőérvényűvé, elvárttá, illetve engedelmességgé. Tudjuk jól, legalább is tudhatjuk, hogy Jézus milyen kapcsolatban van az Atyával. A feltétlen, és egyedül Isten számára fenntartott szeretet-féltés kifejezés talán a helyes megfogalmazás arra a közösségre, ami az Atya és a Krisztus között, Jézus egész életére jellemzőn, jellemvonásként, Embernek sikerülhet érzékeltetni, kifejezni, jellemezni.

Miért tartom szükségesnek azt, hogy kettőjük kapcsolatát Ember kifejezze? Nem másért, mint amit Jézustól János evangéliuma idéz. Jézus így imádkozik az Atyához, értünk, értem is: „De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, átadtam nekik, hogy egy legyenek, ahogyan mi egy vagyunk. Én őbennük, te énbennem, hogy tökéletesen egy legyenek. Ismerje meg ebből a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy ők is, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ teremtése előtt. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged, de én ismertelek téged, és ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük.« [Jn 17, 20-26]

E szavakban, mert Jézus szájából hangoznak el, hiszem, hogy több van, mint hit, mint elragadtatás, vagy buzgóság – ez utóbbi alatt azt értem, hogy érzés, érzelem. Jézus számára – ezt is a saját szájából elhangzó szavakból tudjuk, melyeket szintén János hagyott ránk (Jn 3,35; Jn 5,20; Jn 10,38; Jn 14,10) – olyan tudást adott át az Atya, mely számunkra kinyilatkoztatott, amiből a Lélek szeretetéből lehet módunk érteni a szavak értelmét, jelentését. Előbb a szív számára válhat hangzóvá, és csak azt követően az értelemnek kell felfognia a kinyilatkoztatást! Ez az Újszövetségi Embernek szóló üzenete Istennek! Az Ószövetség írásaiból, a próféták szájából elhangzó szavak is más jelentést kapnak Jézus tanításának tükrében. Ugyanakkor, vannak az Ószövetségi iratokban olyan elbeszélő részek, emberi írások, feljegyzések, melyek az ószövetségi emberi logikát, gondolkodást jelenítik, mutatják meg, életmódjuk és kultúrájuk, felfogásuk és értelmük alapján.

Éppen ezért, az ószövetségi iratoktól nem szabad ugyanazt számon kérnünk, amit a magunk kora feltételezhet. A próféták és a tanító írások azonban arra szolgálnak, hogy Jézus tanításával kapcsolatba hozva, Isten állhatatosságát, következetességét, józanságát, tudatos teremtői akaratát értsük meg, mely a szent szeretet bölcsességével akar engem, személyemben, de az emberi történelmen átívelő üdvösségtörténetet is alakítani, és elvezetni a mindenséget Isten teljességére, az ember szabad akaratával társultan! („Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti, vagy magára nézve kárt vall?”)

Péter apostol levelében az alábbi buzdítás, már ahhoz az Emberhez szól, aki felismeri, felismerheti és bölcsességet meríthet abból, ami az ószövetségi jövendölések és Krisztus kinyilatkoztatása közötti összefüggésekből szólal meg. „Ti pedig választott nép, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok, hogy hirdessétek annak üdvözítő tetteit, aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára, ^{(Kiv 19,5kG; Iz 43,20k)} akik egykor »nem nép« voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik számára azelőtt nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek.” [1Pét 2,9-10] Az életre és a jóra vagyunk indítva, a megváltás által. Ezt jelenti a szent nemzet. Akik már részesültük az üdvözítő tervben, amit épen ezért hirdethetünk, hogy mindenkinek megadatik, aki szabad akaratával igent hajlandó mondani rá, hittel! Isten népe, Isten közössége. Ha ezt hittel éli a nép, aki ezt hittel éli, annak számára kijár az irgalom Istentől. Ez hatalmas ígéret, olyan ígérvény, mely biztos, hogy beváltásra kerül! Ennek élni, már válhat az embernek méltóságává, büszkeségévé, vagy bizonyossággá és biztonságot teremtőjévé! Hiszem már, hogy szeretetben élhetek?

Élettel ajándékoztál meg Istenem, méghozzá milyennel! Személyemben emelsz e világ fölé, hogy személyem a Te jelenlétedben értékesebbé legyen, mint aki a világ számára lehetek, vagy, ami számomra lehet e világ! Mert ez csupán egy hely, ideig-óráig az számomra, Általad adott közeg, de Te vagy a Minden mindenben. Legyen áldott a Szent Neved, kit megvallani, hirdetni akarok életemmel! Ámen