Kilépni az életemből …

Sir 35,1-12 - Aki megtartja a törvényt, gyakran áldoz; békeáldozat, ha valaki ügyel a parancsokra, és távol tartja magát minden gonoszságtól. Vétségért engesztelő áldozat és bocsánatkérés a bűnért, ha valaki jogsértéstől tartózkodik. Lisztlángot áldoz, aki szeretetet tanúsít, és hálaáldozatot mutat be, aki alamizsnát osztogat. Az Úrnak tetsző adomány: otthagyni a gonoszságot, és engesztelés a bűnökért: tartózkodni a jogsértéstől. Ne jelenj meg az Úr színe előtt üres kézzel, mert Isten parancsa miatt kell történni mindezeknek. Az igaz áldozata juttat zsíros húst az oltárra, és gyönyörűséges illat az a Magasságbeli színe előtt! Kedves az igaz áldozata, meg nem feledkezik az Úr az ő emlékeztető áldozatáról. Jó lélekkel tiszteld Istent, és ne vonj el semmit kezed adományából! Minden adományodnál vidám legyen arcod, és örömmel ajánld fel tizedeidet! Úgy adj a Magasságbelinek, ahogy ő ad neked, add jó lélekkel, amennyire kezedből telik.

Zs 49 - Ászáf zsoltára. Szól az Úr, az istenek Istene, és szólítja a földet napkelettől napnyugatig. Felragyog Sionból ékes szépséggel az Isten. Jön íme, Isten, íme, jön a mi Istenünk és nem hallgat: színe előtt emésztő tűz, körülötte hatalmas förgeteg. Szólítja onnan felülről az eget s a földet, hogy népe fölött ítélkezzék: „Gyűjtsétek elém szentjeimet, akik az áldozatban szövetségre léptek velem.” Igazságát hirdetik az egek, mert Isten tart ítéletet. „Halljad én népem, hadd beszéljek, Izrael, hadd tegyek bizonyságot ellened: Én Isten, a te Istened vagyok. Nem áldozataidért perelek veled, hisz égő áldozataid folyton előttem vannak. Nem veszek el házadból fiatal bikákat, sem nyájaidból kecskebakokat. Mert enyém az erdő minden vadja, az állatok ezrei a hegyekben. Ismerem az ég minden madarát, és ami csak mozog a mezőn, az enyém. Ha éheznék, nem kellene neked szólnom, mert enyém a földkereksége, s mindaz, ami betölti. Eszem-e én a bikák húsát, iszom-e én a kecskebakok vérét? Dicséretet mutass be áldozatul Istennek, és teljesítsd fogadalmaidat a Fölségesnek; Hívj segítségül a szorongatás napján: megmentelek, és te dicsérni fogsz engem.” A bűnöshöz azonban így szól az Isten: „Miért beszélsz te parancsolataimról, s miért veszed szádra szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd a fegyelmet, és hátad mögé veted szavaimat. Ha tolvajt láttál, vele tartottál, házasságtörőkkel közösködtél. Szád gonoszságot árasztott, és nyelved csalárdságot szőtt. Leültél és testvéred ellen beszéltél, és gáncsot vetettél anyád fia elé. Így cselekedtél, s mivel én hallgattam, azt hitted, hogy olyan vagyok, mint te. Pedig perbeszállok veled és mindezt felhozom ellened. Értsétek meg ezt ti, akik megfeledkeztek Istenről, nehogy védtelenek legyetek, amikor elragadlak titeket! Aki a dicséret áldozatát mutatja be, az tisztel engem, és aki bűntelenül jár az úton, annak mutatom meg Isten üdvösségét.”

Mk 10,28-31 - Ekkor megszólalt Péter: „Íme, mi mindent elhagytunk és követtünk téged!” Jézus azt felelte: „Bizony, mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért, százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet. Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők.”

Kilépni az életemből …, eltávolodni önmagamtól …, de úgy, hogy Krisztushoz lépek közelebb. Mert reálisabb képet akarok kapni önmagamról. Nem hiszem, hogy reális tudok lenni önmagammal, ha kifelé tekintek, vagyis másokban vizsgálom önmagam. Mert azt már megtapasztaltam, hogy egy sincs közöttünk, aki több lenne, mint én. Csupán mások vagyunk; más gondokkal, más problémákkal, és más bajokkal vagyunk megterhelve, esetleg más tudással, képességgel, tapasztalattal bírunk. Ugyanakkor azt is elhiszem, hogy Isten szándéka, akarata szerint van ez így. Nem véletlenül mondja Pál apostol „Senki se ámítsa önmagát. Aki közületek bölcsnek véli magát ezen a világon, legyen oktalanná, hogy bölcs lehessen. (…) Senki se dicsekedjék tehát emberekkel.” [1Kor 3,18;21]

Ha őszinte vagyok önmagammal, és élettapasztalatom bölcsességemmé szelidül, mert tapasztalásaimból tanulni lettem képes, akkor talán be tudom látni azt, hogy érdemem lehet az, hogy van Istenem! Aki perbe száll értem, Aki megsegít a szükségben, de, Aki mégis reménnyel, és bizalommal megtart szabadságomban! Nos, ez az, amiért ne menjek üres kézzel oltárához, és készséges legyek abban, hogy áldozatához vigyem és társítsam oda a magam áldozatát is!

Azt mondja, vagy azt próbálja sugallni Sirák fia könyve, hogy „minden adományodnál vidám legyen arcod, és örömmel ajánld fel tizedeidet! Úgy adj a Magasságbelinek, ahogy ő ad neked, add jólélekkel, amennyire kezedből telik.” Milyen szándék áll e mögött a tanács mögött? A vidámság, az öröm arról árulkodik, hogy az, aki adja, azt, amit ad, jó szívvel, teljes belső békességgel, nyugalommal, meggondoltsággal, megfontoltsággal szánja oda. Mert érti, vagy legalább is hittel viseli, hogy kinek szánja oda, miért szánja oda, és miért akarja önmagából adni azt, amit áldozatnak szán! A két személy közötti viszonyt fejezi ki az, ahogy adom, ahogy lemondok, vagy felajánlom a másiknak számára az adományomat.

Megvallom ezzel, hogy nem vagyok, nem tartom magam Isten előtt idegennek, jövevénynek, Benne lévő résznek tartom magam, éppen ezért igyekszem semmit sem visszatartani magamból! Azt a tudatosságot akarom áldozatommal kifejezni, amiről Pál apostol így beszél: „nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten házanépe, az apostolok és próféták alapjára rakott épület, melynek szegletköve maga Krisztus Jézus. Benne illeszkedik egybe az egész építmény, és szent templommá növekszik az Úrban. Ti is benne épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben.” [Ef 2,19-22] Áldozatommal közösségre lépek, úgy Istennel, mint háza népével is! Bizony, ezt tudatosítanom kell. Magam számára ugyan úgy, mint azok számára is, akikkel a közösséget óhajtom, vágyom, és akikért áldozatra is készséges vagyok! Erre utal Jézus akkor, amikor azt mondja, hogy tudnom kell lemondanom rokonságomról is, azért, hogy a Vele való rokonságban kaphassam vissza Őket, és annál sokkal többet!

Be kell látnom, hogy ragyogó bölcsessége ez Istennek! Amiért hálát és áldást mondok, dicsőítem Őt, és boldogan áldozom magam Neki. Ámen