Juj de közel van már Nagyböjt

Sir 17,24-29 - Ismerd meg Isten törvényét és parancsait, légy állandó megszabott hivatásodban: a fölséges Isten imádásában; tarts a szent nemzetséggel, azokkal, akik élnek és magasztalják Istent! Ne légy megrögzött az istentelenek tévedésében! Halálod előtt mondj dicséretet, mert a halott számára a dicséret semmivé foszlik. Még életedben zengj dicséretet, amíg élsz és virulsz, dicsőítsd és magasztald Istent, és dicsekedj az ő irgalmasságával! Mily nagy az Úrnak irgalmassága, és irgalma azokhoz, akik hozzá térnek! Mert nem lehet meg minden az emberekben, hisz az ember fia nem halhatatlan, és hiú gonoszságban tetszeleg.

Zs 31 - Maszkíl Dávidtól. Boldog, akinek gonoszsága bocsánatot nyert, és akiknek bűne el van takarva. Boldog az, akinek az Úr nem tudja be vétkét, s akinek lelkében nincsen csalárdság. Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek, s egész nap jajgattam. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, ellankadt erőm, mint a nyár hevében. Megvallottam előtted bűnömet, gonoszságomat el nem rejtettem. Elhatároztam: „Megvallom magam ellen hűtlenségemet az Úrnak.” És te vétkem gonoszságát megbocsátottad. Hozzád fohászkodjon tehát minden szent alkalmas időben, akkor áradjanak bár a vizek, el nem érik őket. Te vagy menedékem, megőrzöl a veszedelemtől; Körülveszel a szabadulás örömével. Értelmet adok neked és megtanítlak az útra, amelyen járnod kell; Rajtad tartom szemem. Ne legyetek értelmetlenek, mint a ló és az öszvér: amelyeknek fékkel és zablával kell szorítani az állát, másként nem közelednek hozzád. Sok csapás éri a bűnöst, ám az Úrban remélőt irgalom övezi. Örvendjetek az Úrban és vigadjatok, igazak, ujjongjatok mindnyájan egyenes szívűek!

Mk 10,17-27 - Amikor kiment az útra, odafutott hozzá valaki, térdreesett előtte és megkérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus erre azt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat!” ^{[Kiv 20,12-16; MTörv 5,16-20]} Az illető azt felelte neki: „Mester! Ezeket mind megtartottam ifjúságom óta.” Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: „Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!” Erre a szóra az elkomorult és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus pedig körültekintett és azt mondta tanítványainak: „Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akiknek nagy vagyonuk van!” A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus pedig újra megszólalt, és ezt mondta nekik: „Fiaim! Bizony, nagyon nehéz az Isten országába jutni azoknak, akik a vagyonban bíznak! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni Isten országába.” Azok erre még jobban csodálkoztak, és egymást kérdezgették: „Akkor hát ki üdvözülhet?” Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: „Az embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem; mert Istennek minden lehetséges” ^{[Ter 18,14; Jób 42,2]}.

Juj de közel van már Nagyböjt. A szele már itt jár. Bárcsak úgy fognánk fel ezt az időt, mely megújítani próbál bennünket a hitben, a megtérésre bírva, a bűnbánatban! „Boldog, akinek gonoszsága bocsánatot nyert, és akiknek bűne el van takarva.” - „Megvallom magam ellen hűtlenségemet az Úrnak.” A Zsoltáros szavait idézem legelőbb! Bár, azt mondjuk, hogy a Nagyböjt maga a készület, Húsvét örömére. Mégis, Hamvazó szerda egy határozott felütése a Nagyböjtnek. Azaz, ha azt a napot már komolyan akarom venni, akkor már arra is készülnöm kell. Hogyan fogom megítélni a mostani Nagyböjtöt, mire akarom felhasználni?

„Légy állandó megszabott hivatásodban: a fölséges Isten imádásában; tarts a szent nemzetséggel, azokkal, akik élnek és magasztalják Istent!” – Ha az idei Húsvétot úgy szeretném megélni, hogy számomra is a Feltámadásom részévé legyen, azaz: megtérésem újabb állomása, akkor bizony, meg kell halnom önmagamnak ebben a Nagyböjtben. Mit lehetek képes feladni önmagamból azért, hogy Istennek éljek? Azt mondja Sirák fiának könyve, hogy „Halálod előtt mondj dicséretet, mert a halott számára a dicséret semmivé foszlik”! Tehát, ma, a Nagyböjt előtt kell még dicséretét zengeni Istennek, akiről tudom, hogy „mily nagy az Úrnak irgalmassága”! Isten felmagasztalásából fakadjon bűnbánatom, önmagam feladása! Tudva, annak tudatában, hogy kinek, és kiért adom fel azt az énemet, mely csontváz, értéktelen – megismerve Őt, már tudom, hogy nélküle milyen kevés vagyok! Szükségem van Rá!

Jézus, amikor a mai esetben a „valakinek” – miért ne nekem – azt mondja, hogy az örök élet elnyeréséhez minden evilági hatalomról, ragaszkodásról, kötődésről tudni kell lemondani, elvonatkoztatni, még akkor is, ha abban én magam úgy gondolom, hogy az nem rossz szándéktól vezérelt szükségem, akkor arról beszél, amit Pál apostol így fogalmaz meg: „Ne hagyd, hogy a rossz legyőzzön téged; te győzd le a rosszat jóval!” [Róm 12,21] Jézus pedig azt mondja a „valakinek”, hogy „Senki sem jó, csak egyedül az Isten”. Vagyis, hogy ne próbáljam kipótolni Isten bennem való jelenlétét bármi mással, amit jónak, a jó eszközéül tartok! Mert azzal becsapom magam. Ezért hangzik el Jézus szájából az a sóhaj, hogy „Bizony, nagyon nehéz az Isten országába jutni azoknak, akik a vagyonban bíznak!” Mi a vagyon jelentése a számomra? Jelentése bizony lehet bármi, ami ehhez a világhoz láncol, ami ebben a világban követeli tőlem időmet, energiámat, jelenlétemet, amire azt hozom fel érvként, hogy ezért nincs időm a személyes találkozásra, közösségre lépni, közösségben lenni Krisztussal.

Pál, a fent idézett Római levélben olyan bölcsességgel kibontja, mit ért azon, hogy a szeretet legyen bennünk tettetés nélkül (l.: Róm 12,9-21). Jézus sem utal semmi másra a mai történetben, mint arra, hogy aki vállalja a követését, a Vele való közösséget, az a tettetés nélküli szeretetben való közösségre köteleződik el! Lemondással jár, önmagam feladásával, azért, hogy Krisztussal valósulhasson meg a közösségem!

Akarom, keresem Istenem azt a módot, alkalmat, életvitelt, életállapotot a magam számára, mely egészen Beléd olt, mely Veled való közösséget képes kiteljesíteni – amennyire ebben az életben az lehetséges lehet a számomra, aki bűnös, gyenge, esendő, és képtelen vagyok a jóra. De hiszem és remélem, hogy Te megsegítesz engem, és lehetek az, aki dicsőségedben otthonra lelhetek, mert a Te irgalmas szereteted kipótolja, kipótolni képes minden képtelenségemet! De addig, megtenni dolgom, nem kevés tudom, melyhez kérem Szentlelked erejét, bölcsességét! Ámen