Gyávaság, a hit hiányából ered

Zsid 11,1-2.8-19 - A hit pedig alapja annak, amit remélünk, bizonyítéka annak, amit nem látunk. A régiek erről tettek tanúságot. Mivel hitt, azért engedelmeskedett az, akit Ábrahámnak hívnak, hogy elköltözzék arra a helyre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elköltözött [Ter 12,1.4], bár nem tudta, hová megy. Mivel hitt, azért tartózkodott az ígéret földjén, mint idegen földön, sátrakban lakva [Ter 26,3] Izsákkal és Jákobbal, az ígéretek társörököseivel; várta ugyanis a szilárd alapokon álló várost, amelynek Isten az építője és alkotója. Mivel hitt, azért nyert még a meddő Sára is erőt magzat foganására, még idején túl is, mert hűségesnek hitte azt, aki az ígéretet tette. Ezért származtak egy embertől - és pedig egy ereje vesztettől - olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint a megszámlálhatatlan homok, amely a tenger partján van [Ter 22,17]. Ők mindannyian hitben haltak meg, anélkül, hogy elnyerték volna az ígéreteket. Csak messziről szemlélték és üdvözölték azokat, és megvallották, hogy zarándokok és jövevények a földön. Mert akik így beszélnek, azt jelzik, hogy hazát keresnek. Ha ugyanarra gondoltak volna, amelyből kiköltöztek, lett volna még idejük visszatérni, ők azonban a jobb felé törekszenek, a mennyei felé. Ezért Isten nem szégyelli őket, amikor őt Istenüknek hívják, hisz várost készített nekik. Mivel hitt, azért áldozta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett; feláldozta egyszülöttjét [Ter 22,1-2], aki az ígéreteket kapta, mikor azt mondták neki: ,,Izsák utódait hívják majd utódaidnak’’ [Ter 21,12 G]. Hitt ugyanis abban, hogy Istennek van hatalma a halálból is életre kelteni; ezért fiát - előképül - vissza is nyerte.

Lk 1,69-75 - Az üdvösség szarvát támasztotta nekünk, Dávidnak, az ő szolgájának házában [Zsolt 18,3; 132,17], amint megmondta szentjeinek ajkával, ősidőktől fogva prófétái által. Megmentett minket ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket [Zsolt 106,10]; hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, az esküről, melyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy majd megadja nekünk [Zsolt 105,8; 106,45; Lev 26,42], hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban őelőtte életünknek minden napján.

Mk 4,35-41 - Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: ,,Menjünk át a túlsó partra!’’ Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket. Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt. Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltették: ,,Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?’’ Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: ,,Csendesedj és némulj el!’’ Erre elállt a szél és nagy csendesség lett. Azután hozzájuk fordult: ,,Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?’’ Erre nagy félelem fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: ,,Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?’’

Gyávaság, a hit hiányából ered! Ha hitem kevés, akkor nem vagyok Krisztussal közösségben! Igen, ha a világgal megalkuvó vagyok – mert életemet, egzisztenciámat, anyagi érdekeimet stb. féltem, – akkor az, gyávaság is, tehát, hitemben gyengeségem!

Bátorkodtam a minap kijelenteni, hogy hitképességünkkel van baj – nem is a lanyhaságunk a legsúlyosabb nehézségünk. Ott, akkor, erre senki sem reagált, senki nem mondta azt, hogy tényleg, így van. Fel sem ismerjük gyengeségünket! Szépítgetjük, sminkeljük állapotbeli helyzetünket, hogy felmenthessük magunkat felelősségünk alól. Én ezt tartom magam számára langyos kereszténységnek, éppen ezért bűnömnek.

Hálát adok Istennek, hogy felmentett engem a világgal való parolázás alól. Talán mert látta, hogy nem tud engem másképpen megmenteni. Éppen ezért, kegyelmet adott, hogy legyek inkább prófétája. Kérügmám lehet, és erről szólhatok, hirdethetem a szabadulást! Hogy Isten angyala ott toporog körülöttünk, csak vágyakoznunk kell rá, hogy megszabadítson, ugyanakkor meg kell lépnünk azt, amire nem tanítottak, de amire szükségünk van ahhoz, hogy Isten előtt bizonyítsuk: akaratunk, hogy Hozzá ragaszkodunk, Rá bízni képesek vagyunk magunkat, amikor ideje van annak. Mert nem marad más biztonságunk, és bizonyosságunk, csak az, hogy kegyelmére hagyatkozom! Tudomásul kell vennünk, hogy olykor, és személyem vonatkozásában, még az Egyház törvényeinek biztonsága ellenében is, Istenben van a bizonyosság és a biztonságom! Nincs másban erőm, csak Istenben! Hogy hitemben válhassak erőssé, megingathatatlanná!

Ha jól megnézzük, Pál olyan hitképességeket sorol fel példaként, melyek törvény felett állnak. A halálból hívott engem is életre Isten, hogy Neki éljek! De előbb, alázatra tanított, mert arra volt szükségem. Ahhoz, hogy aztán, új életem lehessen. Képessé tett rá, hogy elengedjem azt, amihez ragaszkodtam. Mert aki meg akarja menteni, elveszíti azt, „aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt.” [Mt 16,25]

Fel kell fedeznünk, meg kell bizonyosodnunk arról, bizonyosságot kell szereznünk arról, hogy eljegyzettek vagyunk! Gyávasággal ez nem megy. Bátorságban lakik a Lélek! Ózeás tudta ezt már, és nem is rejtette véka alá: „eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak igazsággal és törvénnyel, jósággal és szeretettel, eljegyezlek magamnak hűséggel, és ismerni fogod az Urat.” [Oz 2,21-22]

Köszönöm Atyám, Istenem, hogy bizonyosságodra elvezetsz engem, hogy e bizonyosságban megerősítesz engem, hogy hitem acélosodjon, erősödjön. Hitemmel szolgálni akarlak téged! Ámen