Két, vagy inkább három, mellékesnek tűnő mondat

Zsid 10,32-39 - Emlékezzetek vissza a hajdani napokra, amikor, miután megvilágosodtatok, a szenvedések kemény küzdelmét álltátok ki, s részint gyalázásokban és szorongatásokban látványul szolgáltatok, részint pedig azoknak, akikkel így bántak, társai lettetek. Mert részetek volt a foglyok szenvedésében, és javaitok elrablását is örömmel viseltétek, tudva, hogy jobb és maradandó javatok van. Ne veszítsétek hát el bizalmatokat, mert nagy lesz annak a jutalma. Béketűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát megtegyétek, s elnyerjétek az ígéretet. Mert még egy kis idő [Iz 26,20], s az, aki eljövendő, eljön és nem késik [Hab 2,3G]. Az én igazam a hit által élni fog; de ha meghátrál, a lelkem nem leli benne kedvét [Hab 2,4G]. Mi azonban nem vagyunk a meghátrálás gyermekei a romlásra, hanem a hité az élet elnyerésére.

Zs 36 - Dávidtól. Ne irigykedj az elvetemültekre,ne féltékenykedj a gonosztevőkre; Mert mint a fű, csakhamar elszáradnak, s elfonnyadnak mint a zöldellő növény. Bízzál az Úrban s a jót cselekedd, akkor a földön fogsz lakni és betelsz hűséggel. Az Úrban leld gyönyörűséged, s ő megadja neked szíved kéréseit. Tárd fel az Úr előtt utadat, bízzál benne, ő majd eligazít. Mint a világosságot, felragyogtatja igazságod, és mint a delet, jogodat. Csendesülj el az Úrban és várd őt. Ne irigykedj arra, akinek szerencsés az útja, se arra az emberre, akinek cselekvése álnok. Állj el a haragtól és hagyd a bosszúságot; Ne irigykedj, hogy bűnbe ne essél, mert kiirtás vár a gonosztevőkre, s az Úrban bízók öröklik a földet. Kevés idő múlva a bűnös már nem lesz, a helyét sem találod, ha keresed. A szelídek pedig öröklik a földet, és élvezik a béke teljességét. Les a bűnös az igazra, fogát vicsorítja rá. Ám az Úr kineveti őt, mert előre látja, hogy eljön az ő napja. A bűnösök kardot rántanak, megfeszítik íjukat, hogy elejtsék a szegényt és a szűkölködőt, hogy megöljék az igaz úton járót. De saját szívükbe hatol a kardjuk, s összetörik íjuk. Többet ér a kevés az igaznak, mint sok bűnösnek a gazdagsága; Mert összetörik a bűnösök karja, de az Úr erőt ad az igaznak. Ismeri az Úr az ártatlanok napjait, s örökségük örökre megmarad. Rossz időkben sem vallanak szégyent, s az éhség napjaiban is jóllaknak. A bűnösök azonban elvesznek, s az Úr ellenségei eltűnnek, mint a mezők ékessége, eltűnnek, miként a füst. Kölcsönre szorul majd a bűnös és megfizetni nem tudja, de az igaz megkönyörül majd és adakozik. Mert az ő áldottai öröklik a földet, az átkozottak pedig elvesznek. Az Úr teszi szilárddá az ember lépteit, és útjában kedvét leli. Ha el is esik, sem üti meg magát, mert az Úr alátartja kezét. Ifjú voltam, meg is öregedtem, de sohasem láttam az igazat elhagyottan, sem gyermekét kenyeret koldulni. Könyörül és adakozik szüntelen, és áldott lesz gyermeke. Kerüld a rosszat, jót cselekedj, hogy megmaradhass örökkön-örökké! Mert az Úr szereti az igazságot, s szentjeit el nem hagyja. Örökre megbűnhődnek a gonoszok, és kipusztul az istentelenek magva; Az igazak pedig öröklik a földet, s örökkön-örökké rajta laknak. Bölcsességet beszél az igaznak szája, és igazságot szól nyelve. Szívében van Istenének törvénye, s nem ingadozik lépése. Leselkedik a bűnös az igazra, és halálra keresi; De az Úr nem adja kezére, s nem ítéli el, ha ítéletet mond felette. Várd az Urat és őrizd meg útjait, ő majd felmagasztal és öröklöd a földet; Látni fogod a bűnösök vesztét. Láttam az istentelent amint mindenek fölé emelkedik, zöldellő cédrusként magasodik; De íme, már nem volt ott, amikor visszatértem, kerestem és nem találtam. Ügyelj az ártatlanságra és figyelj az igazságra: mert a békés embernek van jövője, De egy szálig elvesznek a gonoszok, a bűnösök jövője pusztulás. Megsegíti az Úr az igazakat, oltalmazójuk a szorongatás idején. Megsegíti őket az Úr és megszabadítja, megmenti a bűnösöktől és megsegíti őket, mert őbenne reméltek.

Mk 4,26-34 - Ezután így szólt: „Az Isten országa olyan, mint amikor az ember magot szór a földbe. Azután már akár alszik, akár ébren jár éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja, hogyan. Mert a föld magától termi meg először a hajtást, aztán a kalászt, majd a fejlett szemet a kalászban. Mikor pedig megérett a termés, azonnal sarlót vág bele, mert elérkezett az aratás” [Jo 4,13]. Majd így szólt: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan az, mint a mustármag. Amikor a földbe vetik, kisebb minden magnál, amely a földön van; de ha elvetették, felnő és nagyobb lesz minden veteménynél. Olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészkelhetnek az ég madarai [Dán 4,8k.18].” Sok ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, hogy meg tudják érteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk; tanítványainak azonban külön megmagyarázta mindegyiket.

Két, vagy inkább három, mellékesnek tűnő mondat vált ma sokatmondóvá számomra: „Sok ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, hogy meg tudják érteni. Példabeszéd nélkül nem tanított. Mikor tanítványaival magukra maradtak, mindent megmagyarázott nekik.”

Megjegyzés, utalás csupán arra, ahogy Jézus működött! Soha nem arra hivatkozott, amit ő tett, vagy, ami a saját filozófiája, logikájából eredő következtetés volt. Arra törekedett, hogy megértsék! Saját maga is kitért rá, hogy nem akar önmagából kiindulni és önmagát tömjénezni. „semmit sem teszek magamtól, hanem úgy mondom ezeket, amint az Atya tanított engem.” [Jn 8,28]. Vagy „semmit sem teszek magamtól, hanem úgy mondom ezeket, amint az Atya tanított engem.” [Jn 12,49]

Ez vonatkozik a példabeszédeire. A harmadik mondat, számomra azt jelenti, hogy amit tanítványai leírtak, azok a dolgok abból születtek, amit ők megértettek Jézus magyarázatából. Ha ők egymással is közösségben voltak, akkor biztosra vehető az is, hogy ők, egymás között, beszélgettek mindarról, amit láttak, hallottak, felfogtak és megértettek Jézus életéből. Tehát egymásra is hatottak, és így, közös lett az, amit számukra Jézus átadott mindabból, amit az Atya rá bízott.

Jézus, amikor Isten országáról beszél, mondhatjuk úgy, hogy vizionálja Isten közösségét, az Istenhívők közösségét. Erről Lukás ír. Talán Ő volt az, aki az apostolok elbeszéléseiből, az összeszedett információkból meg tudta fejteni, ki tudta bontani mit is akar jelenteni, és miért volt fontos oly sok példabeszédben megvilágítani az Isten országának mikéntjét: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem fogják azt mondani: ‘íme itt van,’ vagy ‘amott’. Mert az Isten országa köztetek van.” [Lk 17,20-21] Biztos, hogy ez a kijelentés a zsidó emberek számára, a zsidó kultúra számára idegen volt. Azoknak, akik ki sem mondhatták Isten nevét, hogyan is érthették volna azt, hogy közöttünk van? Pedig az ószövetségi iratok is beszélnek erről: „Mert az Úr, a te Istened, aki közöttetek van” [MTörv 6,15], vagy: „közöttetek van az Úr, a te Istened, a nagy és félelmetes Isten” [MTörv 7,21].

De, hogyan érthetem én azt, hogy Isten országa közöttetek van? Azt állítják, hogy ma már nincsenek próféták. Ha így lehet, akkor azonban nem azért nincsenek, mert már elküldte Isten a Fiút, Akiben kinyilatkoztatta, kijelentette magát. Hanem, azért mondhatjuk azt, hogy nincsenek, mert a Fiú kinyilatkoztatása által bárki, és mindenki kerülhet olyan személyes kapcsolatba Istennel, amilyen személyességre eljuthatott egy próféta.

Nekem magamnak kell kiüresíteni önmagamat. Eltávolodni! A már kiformált ember személyiségemet a világ minden kötöttségétől eloldani, ami eltávolít Istentől. Legyen az érzelem, vagy tudás, birtoklás, vagy kötődés. Figyeljük csak meg, Pál, Filippi levelében hogy ír: „Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki, bár Isten alakjában létezett, nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.” [Fil 2,5-8] Jézus képessé lett arra, hogy Isten-mivoltától eltávolodjon, azért, hogy hozzánk, emberekhez hasonlóvá lehessen. Mert meg akarta értetni velünk Isten szándékát! Úgy általánosságban, az Istennek, az Emberrel való szándékát. A következő lépcsőfok az, amikor én, személyesen, magamat kiüresítem, hogy meghalljam Istennek, velem személyes szándékát, mely Jézussal való közösségemből, a kinyilatkoztatásba kapcsolódik, azt váltja személyessé. Mindezt azért, hogy azért az országért legyek, lehessek, melynek közegében vagyok, de melynek részévé akar tenni engem Isten! Bennem akar lenni, hogy általam növekedjen a világban.

Vagyis, hogy ember lehetek, emberségemet ne tekintsem olyan zsákmánynak, melyhez ragaszkodnom kellene. Hiszen, azért lettem emberré, hogy szabad akaratommal képes lehessek igent mondani a Teremtő, velem való szándékára. Mert bennem akar megdicsőülni Ő! Nagyon nehezemre esik, kiüresíteni magamat, eltávolodni világi énemtől, kötődéseimtől, függőségeimtől, kényszeredettségeimtől. Különösen, hogy a világban lét egyben azt is jelenti, hogy a környezet és a körülmények magukhoz láncolnak, elvárásokkal, és meg nem értésekkel.

Mégis, Istenem, arra kérlek, hogy kegyelmeddel táplálj engem, mert tudom, hogy éhem és szomjamat csak az olthatja! Ámen