A mai evangélium olvasása kapcsán

Zsid 7,25 - 8,6 - Így örökre üdvözítheti is azokat, akik általa Istenhez közelednek, hisz mindenkor él, hogy értük közbenjárjon. Illő volt ugyanis, hogy ilyen főpapunk legyen: szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és fölségesebb az egeknél; akinek nincs arra szüksége, hogy mint a papok, minden nap először a saját vétkeikért mutasson be áldozatot, azután a nép vétkeiért, mert ő ezt egyszer s mindenkorra megtette, amikor önmagát feláldozta. A törvény ugyanis gyarló embereket rendel papokká; az eskü szava pedig, amely a törvény után jött, az örökké tökéletes Fiút [Zsolt 2,7; 110,4]. Mindabból azonban, amit mondani akarunk, ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül az egekben [Zsolt 110,1], mint a szentély szolgája és az igaz sátoré, amelyet nem ember, hanem az Úr épített [Szám 24,6G]. Mivel minden főpapot az ajándékok és áldozatok bemutatására rendelnek, ezért szükséges, hogy neki is legyen valamije, amit bemutat. Ha ő a földön volna, nem is volna pap, mert ezek a törvény szerint mutatnak be áldozatokat, az égi dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten Mózesnek megmondta, mikor a sátrat készítette: „Nézd - mondta -, készíts mindent arra a mintára, amelyet neked a hegyen megmutattam!” [Kiv 25,40] Ő azonban most annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel kiválóbb szövetségnek közvetítője, amely kiválóbb ígéreteken alapul.

Zs 39 - A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Várva-vártam az Urat, s ő lehajolt hozzám. Meghallgatta könyörgésemet, kihúzott a nyomorúság verméből, a sár fertőjéből; Lábamat kősziklára helyezte, lépésemet biztossá tette. Új éneket adott számba, Istenünket dicsérő szózatot. Sokan látják és félelem fogja el őket, s az Úrba vetik reményüket. Boldog az az ember, aki az Úrba vetette reményét, s aki nem tart a gőgösöktől, a hazugságra vetemedőktől. Sokat tettél értünk, Uram, én Istenem, csodáiddal és terveiddel: nincs hozzád hasonló senki sem! Hirdetni akarom őket és beszélni róluk, de túl sok ahhoz, hogy számba vehetném. Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: „Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van.” Nagy gyülekezet előtt hirdetem igazságodat; Íme nem tartom vissza ajkamat, Uram, te tudod! Igazságodat nem rejtem el szívemben, hűségedet és segítségedet hirdetem. Nem titkolom irgalmadat és hűségedet a nagy gyülekezetben. Te, Uram, ne vond meg irgalmadat tőlem; Kegyelmed és hűséged tartson fenn mindenkor engem, mert számtalan veszély környékez; utolértek gonoszságaim, fel sem tudok tekinteni, számosabbak, mint a hajszál fejemen, és a szívem is elhagyott engem. Teljék kedved, Uram, megmentésemben, Uram, siess segítségemre. Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg, akik életemre törnek, hogy elvegyék. Hátráljanak meg és piruljanak, akik rosszat akarnak nekem. Dermedjenek meg zavarukban, akik azt mondják: „Úgy kell neked!” Ujjongjanak s örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek; „Magasztaltassék az Úr!” - mondják mindenkor, akik örvendeznek szabadításodon. Bár én koldus vagyok és szegény, az Úr majd gondoskodik rólam. Segítőm és szabadítóm te vagy, Istenem, ne késlekedj!

Mk 3,7-12 - Jézus pedig tanítványaival együtt elment a tengerhez. Nagy sokaság követte őt Galileából, Júdeából, Jeruzsálemből, Idúmeából, a Jordánon túlról. Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság jött hozzá, mert hallották, hogy miket művelt. Tanítványaitól azt kérte, hogy egy bárka álljon készen számára a tömeg miatt, hogy ne szorongassák őt. Mivel azonban sokakat meggyógyított, mindazok, akik valami betegségben szenvedtek, ott tolongtak körülötte, hogy megérinthessék. A tisztátalan lelkek pedig, amikor meglátták, leborultak előtte és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia.” Ő azonban keményen rájuk parancsolt, hogy ne árulják el őt.

A mai evangélium olvasása kapcsán az a szomorú érzés von hatalmába, hogy lám, a tömeg azért követte csupán Jézust, mert sok csodát tett. Mindenki a maga hasznára, nem okvetlenül javára, követte Jézust! Akkor ma, miért csodálkozom azon, hogy az Isten hitben gyenge az emberiség? Miért lenne más ma az ember, mint Jézus korában volt?

Vajon, bárki is eltűnődik a Zsidókhoz írt levél szavain? Pedig Pál nem kis dologra hívja fel a figyelmünket. Pontosan arra, hogy mi Jézus érdeme, számomra. Miért érdemes Jézusra, a Mesterre, a Küldöttre, a Kinyilatkoztatóra, az Üdvösségemért szolgálatot vállalóra odafigyelni. Hozzá igazodnom.

Az olvasmány gondolatai alapján vetem fel a kérdést: mit ér az Ember számára az Isten kegyelme? Képes az Ember mit kezdeni Isten kegyelmével? Tudok élni a kegyelemmel, vagy csak beszélünk róla? Vajon, az Egyház megtanítja a keresztényeket arra, hogy Isten kegyelme olyan ajándék, ami erőt ad, be akarja tölteni a bűnös embert, hogy képessé legyen elvonatkoztatni, eltávolodni az emlékezetében nyomot hagyó bűneitől? Ez, Isten kegyelme, az Embert, a maga tudatos igenlésén keresztül, elköteleződésén keresztül képes csak megsegíteni. Valljuk meg, mi keresztények többnyire inkább választjuk azt a megoldást, hogy nincs bűnöm. Azért, hogy ezzel meggyőzni képes legyek magamat, olyan cselekedetek sorát végezzük el, melyek igazolást nyújtanak, de melyek pótcselekvések csupán. Éppen ezért hamisak, megtévesztők, és félrevezetők! Éppen ezért ártanak Isten tervének! Ha így van, akkor bizony, sokkal több, sokkal nagyobb bűnünk van, mint amivel hajlandók lennénk magunkat szembesíteni. Nekem, a keresztény embernek nem ésszel kell élnem, hanem sokkalta inkább szívvel! Mondja is az Írás: szív bőségéből szól a száj! „A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, és a gonosz ember a gonoszból gonoszat hoz elő; mert a szív bőségéből szól a száj.” [Lk 6,45] Értjük mi ezt az isteni logikát, vagy nem is foglalkoztat bennünket?

A lelki ember gondolatait a lélek bírja, míg a világi embernek az értelme uralkodik a lelkén.

Ezek után kell feltennem a kérdést magamnak: mennyire vagyok én keresztény? Krisztus hívő, Krisztus követő? Be kell látnom: amennyire képes vagyok engedelmeskedni a Léleknek!

Bárcsak! Kiáltok Hozzád Istenem, hogy hiányomat Te töltsd ki bennem! Távolodjon tőlem világi énem, hogy én közelebb juthassak Hozzád, ki bennem, belőlem próbálsz életet adni a világnak! Add meg nekem, hogy ne korlátozzalak szabad terjedésedben, hogy mindenek üdvösségére lehessél! Ámen