Krisztus ellenében színre lép az Antikrisztus

Iz 60,1-6 - Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted! Mert íme, sötétség borítja a földet, és homály a népeket, de fölötted felragyog az Úr, és dicsősége megjelenik fölötted. Nemzetek jönnek majd világosságodhoz, és királyok felragyogó fényedhez. Hordozd körül szemedet, és lásd: mindnyájan összegyűltek, eljöttek hozzád! Fiaid messziről jönnek, és leányaidat ölben hozzák. Akkor meglátod majd, és földerülsz, megdobban és kitágul a szíved; mert rád száll a tenger vagyona, nemzetek gazdagsága jön hozzád. Tevék áradata borít el téged, Mádián és Éfa dromedárjai, mindnyájan Sábából jönnek; aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicső tetteit hirdetik.

Zs 71 - Salamontól. Isten, add át ítéletedet a királynak, igazságodat a király fiának, hogy igazságosan ítélje népedet, és méltányosan szegényeidet. Békét teremjenek a hegyek a népnek, és igazságot a halmok. Szolgáltasson igazságot a nép szegényeinek, nyújtson a szegények fiainak segítséget, s alázza meg az erőszakoskodót. Éljen, amíg a nap és a hold, nemzedékről nemzedékre. Úgy szálljon le, mint az eső a rétre, s mint ahogy az esőcsepp öntözi a földet. Virágozzék napjaiban az igazság és a béke teljessége, amíg a hold el nem múlik. Uralkodjék tengertől tengerig, A folyamtól a földkerekség széléig. Boruljanak le előtte a sivatag lakói s ellenségei nyalják a port. Tarzis királyai és a szigetek hordjanak adományokat, Arábia és Sába királyai ajándékokat hozzanak. A föld minden királya hódoljon előtte, s legyen minden nemzet a szolgája. Mert ő megszabadítja a szegényt, aki hozzá kiált, s a szűkölködőt, akin senki sem segít. Megkönyörül a szegényen és a nincstelenen és megszabadítja a szűkölködőket. Megmenti őket az elnyomástól és az erőszaktól, mert szemében drága az ő vérük. Éljen és legyen része Arábia aranyában, imádkoznak is majd érte mindenkor; Áldják őt minden nap. Bőséggel legyen gabona a földön, s hullámozzék a hegyek tetején, mint a Libanon, olyan legyen termése; A város népe virágozzék mint a rét füve. Áldott legyen neve mindörökre, maradjon meg neve, amíg a nap ragyog; Benne nyerjen áldást a föld minden nemzetsége, dicsérje őt minden nemzet! Áldott legyen az Úr Isten, Izrael Istene, egyedül ő művel csodákat. Áldott legyen az ő fölséges neve örökre, teljék be fölségével az egész világ! Ámen! Ámen!

Ef 3,2-3a.5-6 - Bizonyára hallottátok, hogy Istennek milyen kegyelmi adományában részesültem a ti javatokra, vagyis azt, hogy kinyilatkoztatásból megismertem a titkot, ahogyan már fentebb röviden megírtam. Amely más nemzedékek idejében nem volt ismert az emberek fiai előtt, úgy ahogyan most a Lélek által kijelentette szent apostolainak és prófétáinak: azt ugyanis, hogy a pogányok Krisztus Jézusban társörökösök, tagjai az egy testnek, és együtt részesülnek az ígéretben az evangélium által.

Mt 2,1-12 - Amikor Heródes király napjaiban Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe, és megkérdezték: „Hol van, aki született, a zsidók királya? Mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki.” Amikor Heródes király meghallotta ezt, megrettent, és vele együtt egész Jeruzsálem. Azután összegyűjtötte a nép minden főpapját és írástudóját, és tudakozódott tőlük, hogy hol születhetett a Krisztus. Azok ezt felelték neki: „A júdeai Betlehemben, mert így van megírva a próféta által: „És te Betlehem, Júda földje, semmiképp sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert belőled támad majd a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek”„ [Mik 5,1-3; 2 Sám 5.2]. Akkor Heródes titokban magához hívta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Azután elküldte őket Betlehembe ezekkel a szavakkal: „Menjetek, tudakozódjatok pontosan a gyermek felől, és amikor megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.” Azok pedig, miután meghallgatták a királyt, elmentek. És íme, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük haladt, majd odaérkezve megállt a hely fölött, ahol a kisgyermek volt. Mikor a csillagot meglátták, örvendeni kezdtek igen nagy örömmel. Azután bementek a házba. Meglátták a kisgyermeket Máriával, az anyjával, és a földre borulva hódoltak neki. Majd felnyitották kincsesládáikat és adományokat ajánlottak föl neki, aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.

Krisztus ellenében színre lép az Antikrisztus, Heródes képében. Az álságos, és jónak mutatkozó, akinek a lelkében a gonoszság lakik: „Menjetek, tudakozódjatok pontosan a gyermek felől, és amikor megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.”

Ugye ismerjük Őt, aki a mindennapjaink kísérője, és kísértőnk Ő! Azt gondoljuk, hogy mára, a XXI. századra vált ilyen rafinálttá, kifinomulttá a gonosz módszereivel. Pedig nem. Már Heródes is képes volt olyan agyafúrt dolgokra, amivel félrevezethette a jó szándékú embereket. De, ahol megjelenik a bűn, ott terem a kegyelem! (Róm 5,20) De, akkor ma miért nem tapasztaljuk meg a kegyelem kiáradását? Cserbenhagyott minket az Isten?

Ha ilyen kérdéseket és ilyen rejtett állításokat fogalmazunk meg, akkor bizony érthető minden! Mert ez csak azt igazolja, hogy a hit nem működik bennünk, már a gonosz házát sepregetjük, hogy majd hetedmagával térhessen oda vissza! (Mt 12,43-45). Nem vagyunk elkötelezettek Isten szándékára, vagyis mi vagyunk azok, akik cserbenhagytuk Istent, szándékával, és a reánk bízott kincsek kiárusításával vagyunk elfoglalva.

Jól tudom, hogy ezzel magam alatt is vágom a fát. Sajnos, megéltem hosszú éveket, és nem gondoltam ebbe bele. De nem akarok többé balga, együgyű lenni. Kijátszani Istent, bizonygatva, hogy nélküle is boldogulok. Én, akit megkereszteltek, akit lefoglalt már Isten a maga számára, én soha többé nem boldogulhatok nélküle! Ráadásul, akire sokat bíztak, bizony sokat is kérnek számon! Hát ne légy velem irgalmas Istenem, ha én álságos, és képmutató vagyok, visszaélek azzal, hogy magadénak tartasz engem! De, kérlek, segíts meg, ha még van időm, hogy azzá lehessek, akire Te számíthatsz, és akit Te akarsz bennem megvalósítani! Ámen

Más: A három király elindult szinte vak nyomon, szakmai érdeklődésből, kíváncsiságból, talán bizonyosságot kerestek a jövendölésre, melyet a csillag mozgása is igazolni látszott. Így lettek számunkra, az utókor számára bizonyítékká. Aki a jászolban fekszik az a zsidók királya! A zsidóknak királya, nekünk megváltónk. Egy mai prédikáció nyomán azt a következtetést fogalmazom meg, hogy keresnem kell a megváltót, hogy a megváltás részévé legyek. A prédikációban valahogy úgy került megfogalmazásra, hogy az ember szabadságának megtartásához, megőrzéséhez, megvédéséhez, illetve, hogy a szabadság méltóságommá legyen, nekem szüntelen keresnem kell Istent, Istennel a közösséget, a kapcsolatot. Ahogy tették ezt a királyok is.

Ugyanakkor, az ünnep kapcsán, arra is fel kell figyelnem, hogy Isten a megmutatkozó, a magát megmutató, a magát közlő Isten. Aki azért mutatja meg magát, mert akarja, hogy azzá legyen az ember, aki hasonló lehet Hozzá. Hiszen, a maga képére és hasonlatosságára teremtette Isten az Embert!

Vagyis, amikor én kutatom, megismerni, felfedezni próbálom az Istent, akkor ez nem más, mint az ember felelete arra, hogy Isten megjelenik, megmutatkozik a számára!

Mennyei Atyám, nem is azt kérem, hogy mutasd meg magam a számomra. Hiszen Te nem titkolsz, nem akarsz eltitkolni magadból semmit. Éppen ezért abban kérem a segítségedet, hogy tegyél látóvá értővé, kíváncsivá irántad engem. Képessé lehessek Téged felismerni, magamra vonni tekintetedet, hogy képessé lehessek Hozzád hasonlóvá, istenarcúvá válni! Ámen