Sajnos

1Jn 3,11-21 - Mert az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást. Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt, és megölte testvérét. S miért ölte meg? Azért, mert az ő tettei gonoszak voltak, a testvérének tettei pedig igazak. Ne csodálkozzatok, testvérek, ha a világ gyűlöl titeket. Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életre, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, az a halálban marad. Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos. És jól tudjátok, hogy egy gyilkosnak sincs örök élete, amely megmaradna benne. Abból ismertük meg Isten szeretetét, hogy életét adta értünk, tehát nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért. Aki birtokolja a világ javait, és szűkölködni látja testvérét, de a szívét elzárja előle, hogyan marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim! Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal! Erről ismerjük meg, hogy az igazságból vagyunk, és az ő színe előtt megnyugodhat a szívünk. Mert ha a szívünk vádol is minket, Isten nagyobb a szívünknél, és tud mindent. Szeretteim! Ha a szívünk nem vádol minket, bizalmunk van Istenhez.

Zs 99 - Zsoltár. Hálaadásra. Ujjongjatok Istennek, minden földek, örvendezve szolgáljátok az Urat, járuljatok eléje lelkendezve! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és az övéi vagyunk az ő népe s az ő legelőjének nyája. Lépjetek be kapuiba hálaadással, udvaraiba magasztalással. áldjátok őt, dicsérjétek nevét. Mert jó az Úr; Örökké tart kegyelme, nemzedékről nemzedékre hűsége.

Jn 1,43-51 - Másnap, amikor Jézus Galileába készült menni, találkozott Fülöppel. Azt mondta neki: „Kövess engem!” Fülöp Betszaidából való volt, András és Péter városából. Fülöp találkozott Natanaellel, és elmondta neki: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben és a próféták: Jézust, József fiát Názáretből.” Natanael erre megjegyezte: „Jöhet valami jó Názáretből?” Fülöp azt felelte neki: „Gyere és lásd!” Amikor Jézus meglátta a közeledő Natanaelt, azt mondta róla: „Íme, egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság.” Natanael megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus azt felelte: „Mielőtt Fülöp hívott volna téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál.” Natanael azt válaszolta: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” Jézus erre így szólt: „Mivel azt mondtam neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat fogsz majd látni ezeknél.” Aztán hozzátette: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget, s hogy az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.”

Sajnos, van a dömpingszerű információáramlásnak egy rettenetes nagy hátránya. Azt is merem mondani, hogy veszélye, mely ragályos, és életeket követelő. Ez pedig az, hogy terjed, megöli a belső hangot, és semmi köze az igazsághoz. Ráadásul kívülről jön, és az énemen akar uralkodni!

„Mivel azt mondtam neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat fogsz majd látni ezeknél.” Jézus e kijelentésével velem ma azt közli, hogy a hit alapvetően nem valamilyen tapasztaláshoz való kötődés, abban való megmerevedés, hanem közösség teremtés, és közösség vállalás valakivel. Olyan személlyel, akiről a blogger azt mondja – éppen ma reggel olvastam: »Ezt pedig egy barátom küldte. Ám nem azért küldte, hogy megváltoztasson, hanem azért, hogy meggazdagítson vele. (Erről ismertem fel, hogy a barátom.)«

Hinnem csak abban szabad, aki gazdagíthat engem! És itt jön be a képbe az „én” szerepe: mit jelent számomra a gazdagság? Kiről állítom én, hogy gazdagíthat engem? Éppen ezért követésére vágyom, és indulok, vagyis hiszek Benne, ezért barátságra lépek Vele. A barátság pedig nem más, mint bizalom. Rá bízom magam, még azt is, amit még magamra sem bízok! Amit azért nem bízok még magamra sem, mert már rájöttem arra, hogy nem bízhatok magamban! Nem tudok magamra hagyatkozni abban a dologban, ezért szükségem van valaki olyanra, aki segíthet nekem. Ez a barátság: elfogadom gyengeségemet, ki is merem fejezni, hogy abban a dologban én gyenge vagyok, de bízok abban a másik emberben, és kérem, igénybe veszem az Ő segítségét, mert bízom benne, hogy Vele, általa képes lehetek jobbá lenni, változni! Vagyis hiszek Benne, az Ő személyében! Nem valamiben, hanem valakiben hiszek!

Bennem születik meg először a vágy, az igény arra, hogy változni akarok. Jobb akarok lenni, vagyis nem érzem jól a magam bőrében, hiányomat felfedeztem, szegénynek vallom magam, de gazdagabbá akarok lenni, gazdagodni szeretnék.

Ez a dolog, a személyiségem lényege: mit tekintek a magam számára gazdagságnak? Mi az, ami gazdagabbá tehet engem? Már az alapmotiváció, mely engem a változásra serkent, kegyelem. A belső hang, a Lélek működése! Persze, ehhez kell a Szentírás, mely az igazságok könyve, és arra szolgál, hogy képessé legyek, lehessek a jót és a rosszat megkülönböztetni. El tudjam dönteni azt, amit Loyolai Szent Ignác úgy határoz meg, hogy a lelkek megkülönböztetése. Vagy, ahogy János első levelében írja: „Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e” [1Ján 4,1] „Ne szeressétek a világot, sem azt, ami ebben a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete”! [1Ján 2,15] A Jóság lelke, és a gonosz lélek között ott van a Szentírás. Segít számomra dönteni abban, hogy miben higgyek, és mit utasítsak el! Jézus maga jelenti ki azt az igazságot, hogy bizony vannak jó és vannak rossz emberek, vagyis: hogy miben hiszek, mi tesz engem gazdagabbá, azt az dönti el, hogy jó, vagy rossz dolgok motíválnak-e engem.

„A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, és a gonosz ember a gonoszból gonoszat hoz elő; mert a szív bőségéből szól a száj.” [Lk 6,45]

Bizony, a lelkek megkülönböztetésében szuverenitásunk van. Nincs jó vagy rossz, csak jó és rossz van, együtt. Bennem dőlnek el a dolgok, én milyen választ adok Isten meghívására, mely szüntelen döntésre késztet ebben a rothadt világban! „Mert belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok, (…) Mindez a rossz belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.” [Mk 7,21,23]

Jézus, küldetésében elszánt, és elkötelezett: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.” [Jn 10,10] De nem az Embernek elkötelezett, hanem a Benne lakó, jelen lévő Istennek! Én mennyire vagyok elszánt, elkötelezett? És kinek, vagy minek vagyok elkötelezett? „… nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. [...] Az ítélet pedig ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak.” [Jn 3, 17,19] Legelőször is azt a döntésemet kell meghoznom, hogy nem vagyok hajlandó, nem akarok gonosz lenni, a gonoszok közé tartozni! Tehát a jó mellett kell elköteleződnöm! Képes vagyok, képessé lehetek?

„Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.” [Lk 19,10] – engedjem meg Neki, hogy rám találjon! Jöjj Atyám, Istenem, Te tegyél boldoggá engem! Ámen